A Budaörsi Latinovits Színház évek óta meglehetősen nagy figyelmet fordít a fiatalokra, sőt akár a legkisebbeknek szóló előadások és foglalkozások létrehozására. Ezekben főként egy adott korosztály problémáival és kérdéseivel foglalkoznak olyan nézőpontot keresve, ami a célközönség számára a legérthetőbb és legbiztonságosabb. A Médea gyermekei a színlapja alapján a szülők válásával és az ezen folyamat alatt a kisgyermekekben felmerülő gondolatokkal foglalkozik.
A gyerekszobát ábrázoló díszletben az ötéves Kisfiú (Juhász Vince), a kilencéves Nagylány (Koós Boglárka), valamint apai Nagynénjük (Szőts Orsi) fekszenek. A Nagynéni esti meseként Iaszon és Médea történetét meséli el a gyerekeknek, akiket az megérint. Hamarosan pedig kiderül az is, hogy a gyerekek szülei válnak, apjuk (Chován Gábor) már napok óta nem lakik otthon, anyjuk (Pető Kata) pedig egyre kevésbé képes fenntartani a „minden rendben van” látszatát. A Sokorai Attila által tervezett fehér díszlet a világítás megváltoztatásával átlátszóvá válik, így a szülők veszekedését is engedi látni a nézőnek. Ezzel az eszközzel a rendezés megmutatja, hogy a szülők hiába hiszik azt, semmit nem tudnak eltitkolni gyermekeik elől. Nem meglepő tehát, hogy a kicsik minden hallott mondatot rögtön beépítenek játékaikba. A darab érdekessége, hogy a gyermekek bizonyos pontokon kilépve a gyermeki létből kifelé kezdenek el mesélni. Ilyenkor mintha felnőtt önmaguk emlékezne vissza a történtekre, illetve egy korábbi nyaralás eseményeire. A kibeszélés keretében még egy ideális válást bejelentő szöveget is hallhatunk a szülőktől, de az egészen az előadás végéig nem tisztázódik, hogy miért és milyen életkorból szólalnak meg a gyerekek, amikor kifelé beszélnek.
Berzsenyi Bellaagh Ádám rendezésének fókuszában a gyerekek és az ő megéléseik állnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szülők karakterei kidolgozatlanabbak, vagy kevésbé vezetettek lennének, mint a gyermekeké. Pető Kata rendkívül összetett játékkal hozza az Anya (Médea) szerepét. A karakter minden rezdülése, sőt még a kissé túlzó odaszúrásai is igazi fájdalomról tanúskodnak, éppen ezért megbocsáthatóak. Nincsen könnyű dolga tehát az Apát alakító Chován Gábornak, hogy a nézőknek a saját karaktere igazságát is át tudja adni. A rendezés és a színészi játék azonban árnyalt, folyamatos vívódásban lévő apát mutat. Aki, ha rosszat is cselekszik, nem gonoszságból, hanem kétségbeesésből, vagy kompenzálásból teszi azt.
Szőts Orsi Nagynénije mesélőként és bébicsőszként van jelen a gyerekek életében. Izgalmassá teszi a viszonyukat, hogy a gyerekek még nem szokták meg őt teljesen, még nem fogadták a bizalmukba. Láthatjuk azonban, hogy ez csak idő kérdése. Szőts Orsi ugyanis következetes, de magával ragadó, rendkívül szórakoztató karaktert hoz. Nehezen tudok elképzelni olyan ifjúsági színházi közönséget, amelyhez ő ne tudna magabiztosan és hitelesen szólni. És rengeteg játszói tapasztalat látszik abban is, ahogyan a közönségét ismerve élénken és izgalmas váltásokkal Juhász Vince megalkotja a Kisfiú karakterét. Koós Boglárka a Nagylány szerepében hozzá képest visszafogottabb, az idősebb testvér komolyságát és gondoskodását jeleníti meg. Kettejük párosa jól működik az előadás során, és a rendezés is rengeteg játéklehetőséget enged számukra.
A Médea gyermekei jól megalkotott képekkel dolgozik. A szereplők ruháinak szimbolikája (jelmez: Pető Kata), a világítás és az árnyjáték használata ráadásul olyan kreatív megoldások, amik plusz rétegeket képesek hozzáadni a történethez. Más szempontból pedig ugyanezen eszközök segítik a megértésben fiatalabb nézőket: az irányított fénnyel való kiemelés például egyértelműen elkülöníti a jelenetektől a kifelé beszélést.
Chován Gábor, Pető Kata. A fotók forrása: Budaörsi Latinovits Színház
Az előadást tizenkét éves kortól, tehát ötödik osztálytól ajánlják, felső korhatár nincsen megszabva. Pedig nem haszontalan dolog felső korhatárt megszabni egy olyan előadás esetében, aminek fő karakterei öt és kilenc évesek. A magukat már nagynak érző tinédzserek ugyanis könnyen leválhatnak az előadásról, ha a szereplők megoldásait már gyerekesnek, éretlennek tartják és úgy gondolják, ők már okosabbak náluk. A szülők válását például máshogy élik meg a kisgyerekek és a tinédzserek, emiatt az előadás fókuszát figyelembe véve érdemes lehet felső határt is megszabni. Ahhoz ugyanis meglehetősen felnőtt gondolkodás kell, hogy a történet szereplőinek cselekedeteiben régi önmagunkat lássuk, vagy csupán az empátia útján kapcsolódjunk hozzájuk.
A Budaörsi Latinovits Színház új ifjúsági előadása tehát kellő érzékenységgel, a gyermekek szempontjából mutatja be a válás egyes fázisait. Mindezt pedig úgy teszi, hogy közben az egyébként rossz megoldásokat találó szülők cselekedeteit is képesek vagyunk megérteni általa.
Az előadás adatlapja a Budaörsi Latinovits Színház oldalán itt található.