A kiállítás angol címe – Art and Mind of Agnes Denes – pontosabb a magyar fordításnál. Agnes Denes mindenekelőtt gondolkodó: filozófus, nyelvész, mérnök, ökológus, jövőkutató, aki ezeket a tudományterületeket természetes módon csatornázta be konceptuális művészetébe és írásaiba, a kis méretű grafikáktól a monumentális land art művekig, a haikuktól a kötetekbe gyűjtött tanulmányokig. Bevallom, hogy neve hallatán nekem eddig egyetlen kép ugrott be azonnal: a művész sétáló alakja a szélfútta, aranyló búzamezőn, a háttérben a World Trade Center ikertornyaival. Valóban ikonikus jelenet, amely bejárta a világsajtót, és így azok számára is örökké emlékezetes, akik 1982 nyarán nem láthatták személyesen a manhattani Battery Park szemétlerakójának egészséges búzát termő földdarabját. A csodaszámba menő akció – amely komoly szervezési nehézségek, alulfinanszírozottság, a maffia támadásai, lopások – ellenére Agnes Denes kitartása, kockázatvállalása és számos önkéntes örömteli munkájának köszönhetően valósult meg a metropolisz utolsó nyílt térségében, a világ legértékesebb telkén, mellbevágóan, ugyanakkor költői szépséggel világít rá a pénz uralta világ és a természet konfrontációjára. „Négy hektár Manhattan az alkonyatban / üres és mind az enyém / 50 lapos szerződés a várossal / mindenkit véd csak engem nem.” (A mű magas státuszát mutatja, hogy tavaly az Art Basel keretében, a vásárcsarnok előtti téren megismételték a búzaültetést.)

A nemzetközi szinten a legnagyobbak között jegyzett, az úttörő szerepét is bátran felvállaló Agnes Denes munkásságával már korábban is találkozhatott a budapesti közönség, 2008-ban a Ludwig Múzeum rendezte meg egyéni kiállítását A harmadik évezred művészete – egy új világkép teremtése címmel. Agnes akkor személyesen is jelen volt, tárlatot vezetett, előadást tartott. A mostani bemutató létrejöttében is aktívan közreműködött, az őt képviselő acb Galériával együtt. Legutóbb 2019-ben, a frissen megnyílt, lenyűgöző multifunkcionális New York-i művészeti központ, a The Shed rendezett munkáiból 150 művet felvonultató, rendkívül sikeres kiállítást. A Szépművészeti Múzeumban most mintegy 60 mű szerepel Agnes Denes munkásságából a hatvanas évek végétől máig, egyedi és sokszorosított grafikák, fotósorozatok, fotódokumentációk és videók, az életmű kronológiáját és az egyes sorozatok logikáját követve, érdekes kurátori szövegekkel és a művész írásaival. A tárlat a humoros hangnemű, a gépész műszaki rajzok stílusában előadott Felszabadított szexgép című litográfiával indul, majd a Filozófiai rajzok (köztük a Dialektikus háromszögelés – vizuális filozófia című grafikával), a Piramisok, az Izometrikus rendszerek izotropikus térben – térképvetületek, A birodalom-sorozat és a Pillangókísérletek című sorozatok darabjai következnek. Már a sorozatcímekből világos lehet: érdemes olyan pillanatot választanunk a látogatásra, amikor kellően rá tudunk hangolódni a koncentrált figyelmet igénylő, a szöveget is értőn olvasó tárlatnézésre. Ne riadjunk vissza attól, hogy nem értünk minden részletet, a lényeg egyértelmű.

Manapság már (a művészeti doktori képzések elterjedésével összhangban) magától értetődő, hogy a tudományos kutatás fogalma a művészet területén is értelmezhető. Az experimentalizmus a művészeti gyakorlatban a 20. században szilárdult meg. Ha egy tevékenység – legyen az tudományos vagy művészeti – része és iránya a probléma felismerése, a célorientáció, a racionalitás és a rendszerezés, akkor kutatásnak tekinthetjük. Mi a művész feladata? „Kérdezni, érvelni, elemezni, szétszedni és újra megvizsgálni.” A művész képes láthatóvá tenni a láthatatlant, átérezhetővé az elvontat, élményszerűen szembesíteni problémákkal, és nem kizárni a transzcendenciát ott, ahol az tetten érhető. Fellengzősnek tűnhet, de ez a helyzet: Agnes Denes nem kevesebbre, mint a világmindenség kutatására tette fel életét, a mikrostruktúráktól a megastruktúrákig, a csírázó rizsszemek drámájától a Föld, a kozmosz léptékéig. Célja „választ találni – és jótékony megoldásokkal szolgálni – az emberiség problémáira, aggodalmaira.” A mélységében megismert tudományos tényekből, hipotézisekből, paradoxonokból építkezve jut el a vegytiszta képzőművészetként (is) működő, érzéki örömöt nyújtó vizuális művekig. A finom textúrájú papírokon megcsillanó leheletvékony arany, ezüst vonalak játéka egyenesen magukhoz húznak, például az abszurd Repülőhal-piramis – lebegő vízi élőhely és a Fél madár – rugalmas űrállomás című művek, amelyek a kísérőszöveg szerint a jövő emberisége számára tervezett, űrben lebegő vagy vízen úszó városmodellek. Elég döbbenetes, hogy 1970-es Tudásmátrix című grafikájában már olyan rendszerelemző számítógépet vizionált, amely gombnyomásra ad kivonatolt információkat. Talán nem gondolta, hogy a mesterséges intelligencia formájában ez már az ő életében valósággá, sőt hétköznapivá válik.

A Búzamező-akció mellett további ökológiai projektjeit is megismerhetjük a kiállításon, a fotódokumentációk és a művek szerves részeként működő narratív, a folyamat során átélt tapasztalatokat szabadvers formájába öntő szövegek révén. A kurátor, Kumin Mónika megállapítása szerint míg az amerikai land art mozgalom legismertebb alakjai (többek között Robert Smithson, Walter de Maria) radikálisan kisajátították a természetet, addig Agnes Denes nem hajt végre erőteljes beavatkozást, hanem poétikus megközelítéssel az ember és a természet közötti kapcsolat helyreállításán dolgozik. A Rizs/fa/temetés című 1977-es akció a Niagara vízesés feletti, eredetileg indiánok lakta területen zajlott, így a kolonizáció, a földterület-kisajátítás problémakörét is fókuszba állította. Az egykori indián temető fáinak összeláncolása, a vízesés napokon át tartó, életveszélyesen közeli filmezése, időkapszula elhelyezése és a rizsültetés akciója állt össze egyetlen, társakkal végzett rituálévá. Mondanivalója súlyát egy váratlan helyzet is tovább növelte. A rizsföld „zörög a szélben / remeg a nyári esőben / csak két hónappal később tudom meg/ hogy a földem fertőzött volt / hogy dacára az egylábnyi friss földnek / radioaktív rizst termesztettem.”

Pillangókísérletek szürkében. A képek forrása: Szépművészeti Múzeum

„A jövő törékeny, bánj vele óvatosan” – szerepel a tételmondat a kiállítás utolsó termében egy zászlóra írva, amely installációként a múzeum timpanonjának csúcsára is felkerült. Agnes Denes szabad és kritikus művészete arról győz meg minket, hogy etikus hozzáállással, az emberiség felhalmozott tudásával van még remény a jövőre nézve, de ahhoz cselekedni kell.

A kiállítás június elsejéig látogatható a Szépművészeti Múzeumban.