Személyiségjogilag valószínűleg rendben van a meggyilkolt anya lemeztelenített és szétroncsolt testének technikailag manipulált bemutatása, ámde esztétikai, etikai és eszkatológiai értelemben semmiképp. Legalábbis szerintem. Az alkotók szerint meg pont fordítva. És akkor most ezen a különbségen kénytelen vagyok túllépni. Már csak azért is, mivel a másfél órás színházi rítus éppen elég erénnyel rendelkezik ahhoz, hogy ne dobjon le róla ez a jókora értelmezési hiba. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Bazsányi Sándor
KINEK A TESTE
ISMÉTLŐDŐ RÉMKÉPLETEK Spiró György: Árpád Ház / Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka, Városmajori Szabadtéri Színpad, Szemle Plusz
Őszintétlenség, gyűlölködés, félelem, bosszú, kegyetlenség, perverzió… – ezek a bármiféle eszmétől vagy eszménytől mentes, megkapóan undok őserők tartják működésben a „sárkányfog-vetemény” mivoltuknak megfelelően viselkedő embereket, az általuk buzgó indulattal mozgatott történelmet, a mindezt ábrázoló előadás logikáját és ritmikáját. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
KÉK, SÁRGA, VÖRÖS Székely Csaba: Az igazság gyertyái / Budaörsi Latinovits Színház
A családi és közösségi nehézségeket feldolgozó, székely humornak nevezett vitális verbalitás ebben a baljós látvány- és hangzástérben kapja meg azokat az árnyalatokat, amelyek azután kiteljesednek a hétköznapokat felülíró borzalomban. Ám a Székely-darab és a budaörsi előadás még itt, az iszonyat kellős közepén sem fordít hátat a nevetve borzongatás vagy borzongva nevettetés eszköztárának. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
ŐK KETTEN Michael Haneke: Szerelem / Örkény István Színház
Míg az egyes jelenetek közötti átállások során melegsárga fényben fürdik a színpad, addig az egyre megrázóbb tartalmú jeleneteket hidegfehér fény élesíti. És ugyanazok vannak jelen mindkét fényövezetben: az előbbiben két idős színész készülődik a soron következő színházi helyzetre, az utóbbiban két öregember éli házassága utolsó időszakát. Ugyanazok a személyek, két egymásba tükröződő létezéstérben. Ebben a kettős térben zajlik a Szerelem kétszemélyes rítusa. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
FÁBÓL FAKARIKA Esterházy Péter: Mercedes Benz / Vígszínház, Házi Színpad
Márpedig a cselekmény hiánya, bárhogyan csűrjük-csavarjuk, nem cselekmény. Voltak legendás idők, a csűrő-csavaró (posztmodernnek is mondják) nyolcvanas–kilencvenes évek, amikor a hiány nem látszott annyira, vagy legalábbis nem láttuk, nem akartuk látni annyira. Most viszont már jól tennénk, ha komolyan vennénk azt, hogy mit látunk, és mit nem. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
JAJTORNA A LAJTORJÁN Georg Büchner, Robert Wilson, Tom Waits, Kathleen Brennan: Woyzeck / Vörösmarty Színház, Pelikán Fészek, Székesfehérvár
A létra hétköznapi és szimbolikus szerepe, hogy elősegítse a véges és korlátozott, végzetesen korlátozott képességűnek teremtett ember felfelé irányuló törekvéseit – az angyallal birkózó Jákobtól a szerelmes Montague-fiún át a megrepedt büszkeségű Solness építőmesterig, és tovább. Jelen esetben viszont a létrák inkább akadályként működnek, illetve átalakulnak Woyzeck fizikai-egzisztenciális kényszermozgásának groteszk kíngimnasztikai eszközeivé. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
VÉGRE SZÍNHÁZ Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg
Tompa Andrea új könyvének olvasójaként nem tudom eldönteni, mivel állok szemben, leckefelmondással vagy iróniával. És ez jó. Ez a billegő kedély, ez a sarkalló bizonytalanság. Jól esik a fülnek az, ami zavarja az elmét. Bőven belefér egy színházi regény ábrázolás- és beszédmódjába. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
GYÓGYÍTHATATLAN Robert Icke: Az orvos / Átrium
Ennél többet nemigen tehettek volna az alkotók a darabbal, amely sajnos gyógyíthatatlan. Miként a benne ábrázolt társadalmi betegségek is gyógyíthatatlannak tűnnek. Ebben élünk. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
„ITT MINDENKI SPORTOLÓ” – AVAGY POLITIKUSNAK LENNI MIT JELENT? Wolfram Lotz: A politikusok / Katona József Színház, Sufni
Mintha valamiféle színházi kényszermechanizmus nyomulna be az önmagában teljes és tartalmas nyelvi-dramaturgiai térbe. Kár. Annyira jó előadás lett volna. De még így, ebben a formában is kifejezetten jó előadás lett, messze a legjobb a Sufni-projekt mentorprogram idén bemutatott három előadása közül. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
LEGYEK SZABAD Jean-Paul Sartre: Legyek / Maladype Színház
Zavarba ejtő sajátosság. Ha tetszik, archaikus eszköztelenség, de ha tetszik, filozofikus színtelenség. Az Atreida-mítosz és az egzisztencialista filozófia találkozása Sartre hibridszínművében. Illetve a Maladype előadásában. Ebben a dilemmában – érzékiség versus didakszis – ülünk és figyelünk egy órán keresztül. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
BAJUSZ, CSIZMA, SZEMÜVEG Tadeusz Słobodzianek: A zseni / Katona József Színház, Budapest, Kamra
Legyünk hálásak azért, amit kapunk: a nem túl bonyolult szemléleti és szerkezeti keretek közé helyezett kiváló színészi alakításokért, a huszadik századi tanmese sommásságáért, és persze a szükségszerű közéleti áthallásokért. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
VIZET PRÉDIKÁL, BORRAL ITAT Ray Bradbury: 451 Fahrenheit / Radnóti Színház
Tűzzel játszik az, aki a sebesen táguló vizuális kultúra összefüggésében kívánja ráirányítani a figyelmet a folyamatosan szűkülő olvasáskultúra értékeire és fontosságára – elsősorban vizuális eszközökkel. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
TAGOLATLAN KOSÁREMBER Teremtmények (Mary Shelley Frankenstein című regénye alapján) / Katona József Színház
Gátlástalan lelkesedésemben még azt is mondhatnám, hogy ebben a színpadi változatban a teremtmény egyáltalán nem szorul rá a teremtőjére. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
DANTE TALÁLKOZÁSA A JELLEMHIBÁS CÁPÁVAL A Negyedik. Dante pokla / Narratíva, Jurányi Ház
Tulajdonképpen mi, nézőtéri székünkben kuporgó vagy terpeszkedő restek volnánk a negyediknek besorolt jellemhiba hordozói, és ezen, hitvány éltünkön tehát, kellene változtatnunk. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
MIÉRT ÉS HOGYAN? Roberto Bolaño: Vad nyomozók – Radnóti Tesla
Ami jól áll a több száz oldalas regénynek, tudniillik a káosz, nem áll jól a bő kétórás előadásnak. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
