Michael Schulz meglehetősen talányos módon vitte színre Bartók egyetlen operáját a Miskolci Nemzeti Színházban. BÓKA GÁBOR ÍRÁSA.
Pár éve egy tekintélyes magyar zenekritikus kasztokba sorolta a közönséget, összefüggést sejtetve a zenekedvelők által preferált műfajok és a hallgatók érzelmi és intellektuális fejlettsége között. BÓKA GÁBOR CIKKE.
Amennyiben a kritikusnak nem a feltétel nélküli dicséret a feladata, és hivatásához elengedhetetlennek tartjuk a kákán is csomót keresést, úgy mindjárt most, a kezdet kezdetén be kell vallanom kritikusi inkompetenciámat a Miskolci Operafesztivál Jenůfa-előadásával szemben. BÓKA GÁBOR CIKKE.
Ha azt halljuk, hogy egy 24 éves zongorista egyetlen este ugrik neki Bach Olasz koncertjének, Beethoven Appassionatájának és Schubert utolsó, B-dúr szonátájának, óhatatlanul is aggódni kezdünk. Vajon áll-e kellő művészi fedezet egy ilyen program megszólaltatása mögött? BÓKA GÁBOR CIKKE.
A cím hiánypótló művet ígér: ilyen típusú kézikönyvre bizony nagy szüksége van a magyar zenebarátnak, aki szívesen ismerkedik az alaprepertoáron kívüli művekkel és szerzőikkel. Hogy aztán e kötetecske mennyi segítséget nyújt az ismerkedéshez, az már más kérdés. BÓKA GÁBOR KRITIKÁJA.