Tudom, hogy tíznél is több dráma van már a Kovács ikrek – Dominik és Viktor – háta mögött. Láttam és/vagy olvastam is jónéhányat közülük, de a kedvencem mégis az egyetlen regény, a Lesz majd minden. A Koloniált a 6szín mutatta be. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A kulturális szezon első erős hónapja, az október ugyan lefutott, de novemberre is maradt még a lendületből: van színház, könyv, film, kiállítás, cirkusz, itthon és külföldön. Lehet jönni, menni, nézni, hallgatni, olvasni. CSÁKI JUDIT AJÁNLÓJA.
Kemény Lili az Örkény Színház felkérésére írt színdarabot az elmúlt huszonöt évünkről, de ez lehetne akár harmincöt is, valamint a jelenetek amolyan cseppben a tenger-féle sűrítményként működnek. Legalábbis a szándék szerint, gondolom. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Ha van színész, aki bejárta a szakma összes lehetséges formáját, Mucsi Zoltán biztosan az. Csáki Judit a szamárlétráról, a szabadúszásról, a színházalapításról, a színházmegszűnésről kérdezi őt – és még sok minden másról, ami mind színház. És van véleménye – meg tapasztalata.
Elolvastam és megértettem Babarczy Eszter apám meghal című könyvét. Azt is, ami benne van, és azt is, ami nincs. Ha nem tudnám, ki volt Babarczy Eszter apja, akkor... De hát tudom. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Ezúttal nem a színészi pályáról, hanem a jövőbeni kulturális tervekről beszélgettünk. A Tisza párt kulturális koncepciójának felelőseként Nagy Ervin a legsúlyosabb és legsürgősebb teendőket vette sorra, mi meg hozzátettük a magunk szempontjait és információit.
A Revizor nem oknyomozó vagy tényfeltáró portál, hanem kritikai. Hogy tavasszal belevágtunk egy olyan cikksorozatba, amely uniós pályázatokon győztes projektek szakmai megvalósulását vizsgálja, annak elég nyomós oka van, erről alább. Tudtuk, hogy a projekt részben műfajidegennek tekinthető szakkritikus munkatársaink szemszögéből, de bíztunk újságírói képességeikben, és a végeredmény azt igazolja: jól tettük. Hanem a tapasztalatokra, következtetésekre, amelyek a cikksorozatban elénk tárultak, mi tagadás, magunk sem számítottunk. CSÁKI JUDIT ÖSSZEFOGLALÓJA.
Nagy divatja és számos formája van mostanság annak, hogy egy színész egyedül áll a színpadon, és beszél. Oka is van ennek a divatnak – ezzel is kellene foglalkozni lassan… De most arról írok, hogy Gálffi László A Darvas című estje valójában nem is egyszemélyes produkció, mert a színpadon ketten vannak: egyik valóságosan, a másik virtuálisan. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Legelőször is: hiszik vagy sem, új színház nyílt Budapesten, a Bástya Színház, a megboldogult Bástya mozi felső szintjén. Az első bemutatójuk két főszerepét Udvaros Dorottya és Medveczky Balázs játssza – jó kezdés, meg kell hagyni. A bemutatón valaki azt mesélte, hogy a szintén újonnan nyíló Erkel Színház a többmilliárdos állami stafírungból juttat néhány milliót nekik. Szerintem viccelt, de majd meglátjuk. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Van vetítés, szerepváltás, szerepsokszorozás, van több nyelv, van fantasztikus zene és ugyancsak fantasztikus hangeffektek – és hát van egy jó és vastag regény, Tompa Andrea Sokszor nem halunk meg című műve. Színtiszta epika. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A cím telitalálat: az „idegen testnek” annyi jelentésrétege van és lehet korunk Magyarországán, hogy egyetlen színházi este biztosan nem elég a listázáshoz. Pintér Bélának és társulatának azért jónéhányat sikerül fölemlegetnie. És egyiktől sem leszünk boldogok, még a kacagásunk sem lesz felhőtlen. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Az első regénnyel - A hóhér háza - magas polcra ugrott a hazai irodalmi közéletben. Aztán jött még négy: Tompa Andrea írói világa sűrű, gazdag, színes, vagyis méltán tekintjük az egyik legfontosabb kortárs írónknak. Erről, vagyis a regényekről beszélgettünk. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
Lehetne lefutni azt a kört – és nem lenne méltatlan a helyzethez –, hogy milyen nagyszerű Kulka János visszatérése és annak módja; a stroke maradványainak vállalása, és a színészet számára új útjainak megmutatása. Nekünk, a közönségnek, akik hiányoltuk és most örülünk. Szóval lehetne így is – de inkább mégsem így. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Napokon belül kezdődik a szezon a Szentendrei Teátrumban. A szórakoztató produkciók mellett számos független előadás is szerepel a programban. De nemcsak erről beszélgettünk Lőrinczy Györggyel, a Szentendrei Kulturális Központ és a Szentendrei Teátrum igazgatójával, hanem a koprodukciók előnyeiről, meg arról is, hogy hol a helyük a „táplálékláncban”. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
A gyerekszínház komoly és nehéz terep, nemcsak összetett szakértelmet kíván, hanem komoly felelősség is. És bár vidéken számos csapat verseng a „megszállható” helyekért, tevékenységük sokszor nélkülözi egyik vagy másik elemet. Általánosságban beszélek, teszem hozzá gyorsan. Mert vannak remek vándorelőadások is. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.