Százötven éves a Zeneakadémia. Ebből az alkalomból sok és sokféle esemény valósul meg, többek között múltidéző hangversenyek is. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Rápillantva a Budapesti Fesztiválzenekar október eleji, Müpa-beli koncertjeinek műsorára, a kritikus úgy érezte: Saint-Saëns h-moll hegedűversenye és Csajkovszkij Manfréd-szimfóniája nem illik össze. Aztán a hangverseny meggyőzte ennek ellenkezőjéről. CSENGERY KRISTÓF ÍRÁSA.
Nyolcvan esztendeje, 1945. szeptember 26-án hunyt el New Yorkban Bartók Béla. Az évforduló kínálta az aktualitást a Concerto Budapest számára, hogy hatrészes fesztivált rendezzen Bartók Ünnep címmel. Az eseménysorozat harmadik koncertjéről szól CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Hány alkotója van egy Bach-, Mozart- vagy Schubert-műnek? Jó kérdés! Hát persze, hogy egy! – vágják rá legtöbben. Nem elhamarkodott ez a válasz? CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Bella Máté, Kutrik Bence, Gyöngyösi Levente és Orbán György egyfelől, Johannes Brahms másfelől: ritka és izgalmas konstelláció. Mit sugall egy olyan hangversenyműsor, amelynek első részében négy mai magyar komponista, a másodikban a nagy német romantikus zenéje szólal meg: kortárs a cappella kórusművek latinul, 19. századi oratórium németül? CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Kell-e befolyásolnia a műről formált véleményünket annak, amit az alkotóról tudunk? Lehet-e bűnös ember igaz művész? Szerzőt és munkáját az utókor gondolkodása az idők végezetéig örök egységbe forrasztja, vagy a kettő elválik egymástól az utolsó tollvonás pillanatában? Izgalmas kérdések, amelyek elől az 50 éves Cantemus Kórus Gesualdo-estjét hallgatva sem térhettünk ki. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Haydn és Wagner neve ritkán szerepel egy mondatban: nemigen fedezhető fel kapcsolat a két alkotó zenéje, gondolkodásmódja és világképe között. Ezúttal mégis akadt közös nevező: egy különleges nap, nagypéntek adott alkalmat arra, hogy a két szerző kompozíciói egymást követően szólaljanak meg. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Mire való egy remekmű? Hogy megismerjük? Szeressük? Elgondolkodjunk róla? Megértsük? Tiszteljük? Becsüljük? Emlékezetünkben dédelgetve őrizzük? Ezekre nyilván mind. De hogy szétcincáljuk? Hogy belenyúlkáljunk, átalakítsuk? Hogy megváltoztassuk? Úgy tűnik, néha ezekre is. Kibírni kibírja (azért remekmű, mert erős) – és olykor, szerencsés csillagállás esetén fontos hozama lehet egy-egy effajta beavatkozásnak. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Ha valaki régóta jár koncertre, elbizakodottság nélkül érezheti úgy, hogy tapasztalatai birtokában bizonyos fejleményeket akár előre is képes megjósolni. Viktoria Mullova, Nicolò Umberto Foron és a Pannon Filharmonikusok Müpa-beli estje arra intette a kritikust, hogy legyen szerény. CSENGERY KRISTÓF BESZÁMOLÓJA.
Ezek a hülye művészetek folyton egymásra mutogatnak. Szoborról vers jut eszünkbe, filmről zene, zenéről tánc, táncról regény – és ez így megy, az összefüggések, utalások, kapcsolatok száma végtelen. (Nosza, hálózatelmélet-szakértők!) Ha egy Beethoven-esten egy francia vers merül fel emlékezetünk mélyéről, az sem véletlen. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Várjon Dénes hangversenyei mindig események, kiváltképp a kamaraestek, hiszen az ötvennyolc éves zongoraművész szenvedélyes kamarazenész. Koncertjei akkor is izgalmasak, ha magyar pályatársaival, és akkor is, ha számára fontos külföldi muzsikusokkal játszik együtt. Február 20-i fellépése az utóbbit példázta. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Koherencia a műsortervben és változatosság a stílusokban, szenvedély az előadásmódban, és különleges pontosság a hangszeres kivitelezésben – ritka az olyan hangverseny, amely egyszerre örvendeztet meg ezzel a négy, néha egymásnak ellentmondó erénnyel. Pierre-Laurent Aimard és a Concerto Budapest művészeinek kamaraestje a Zeneakadémián ilyen esemény volt. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Miért szeretjük annyira a trombitát? Mert aligha kétséges, hogy a legtöbben szeretik: ha trombitahang szólal meg, az arcokon megjelenik a mosoly. Mi az oka ennek? A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén, az együttes fiatal francia vendége, Lucienne Renaudin Vary jóvoltából talán közelebb kerültünk a kérdés megválaszolásához. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Ismerjük? Hát persze! Vagy mégsem? A magabiztosságból kételybe átforduló párbeszéd sok jelentős zeneszerző életművéről elhangozhat. Az egyik bizonyosan az 1975-ben elhunyt Dmitrij Sosztakovicsé. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Egy koncert, amelyen egyszerre három kivételes hangszeres előadó lép pódiumra. Egy este, amelynek során egy mellőzött műfaj remekei szólalnak meg. Egy műsor, amelynek három száma közül kettő méltán nevezhető felfedezésnek. Két óra, amelyet a jelenlévők a fiatalság és az elhivatottság ünnepeként élnek át. Kevin Spagnolo, Aurélien Pascal és Théo Fouchenneret nevét érdemes megtanulni. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.