Pécs az egyetlen vidéki város Magyarországon, ahol érettségire épülő színészképzés folyik. Ők is a mi színházunk, sőt. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.
A Pintér Tibor szigetszentmiklósi egyesülete által elnyert „Társadalmi célú vállalkozások ösztönzése” elnevezésű pályázatban a legérdekesebb kérdés talán az, hogy hogyan lehet a társadalmi változások szolgálatába állni – lóháton. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.
Willam Shakespeare-re az 1970-es évek óta kortársunkként tekintünk, itt volt hát az ideje megpróbálni még szorosabbra és személyesebbre fűzni ezt a viszonyt. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.
Ahhoz, hogy megtaláljuk a reneszánsz bosszúdrámák nullfokát, legelőször meg kell értenünk, miben áll az emblematikus értelmezések korposzemiotikai fordulata. OROSZLÁN ANIKÓ RECENZIÓJA.
A művészeti egyesületek helyzete sosem volt egyszerű, különösen igaz ez vidéken, ahol a fennmaradás egyetlen lehetséges módját a pályázatok, a szerteágazó oktatási-művészeti tevékenységek és a kreatív sokoldalúság jelenthetik. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.
Nem igazán fair dolog, hogy csak félidőben kapjuk a figyelmeztetést: „Magic theatre for madmen only”. Persze addigra már magunktól is rájöttünk. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.
„Az ember halála a véletlen műve, az élete meg a vakszerencse játékszere.” Nem, ezt nem egy kínai szerencsesütiben olvastuk, hanem állítólag egy Szókratész nevű ókori görög influenszer mondta. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.
Kivel csinálta Shakespeare? Jambikus verszene és költőiség ide vagy oda, a szonettek apropóján mégis csak egy dolog érdekel igazán mindenkit. OROSZLÁN ANIKÓ RECENZIÓJA.
Richárd ebben a verzióban is elhatározza, hogy gazember lesz, ám királysága és trónja labilis alapja egy megbízhatatlan homokkupac. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.
Hit, becsület, erkölcs, szellem, szerelem, haza, család; milyen nemes, fontos, időt álló fogalmak ezek. És mennyire könnyű elhasználni őket a semmire. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.
A május utolsó hetében a pécsi Uránvárosban felbukkanó konnektorfejű ember kétségtelenül a legbizarrabb fesztiválarc az idei palettán. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.
Az apa férfi, az anya nő, a kötelezőket meg nem lehet megúszni, úgyhogy hívjuk meg a Beck Zolit. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.
„Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel” – de azért semmiképp se feledd, hol az ESC billentyű… OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.
Ki nem tartja ma Napóleonnak magát Oroszországban? – teszi fel a költői kérdést Porfiij Petrovics. A kérdés áthallásos, és nem is lehetne ma aktuálisabb. Még ha célba is ér, vajon történik-e valami? OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.