Harris Dickinson rendezői bemutatkozása helyenként önismétlő, de többségében rendkívül erős, költői film, ami azt a létállapotot próbálja megragadni, amikor valaki többször is megkapja az utolsónak titulált esélyt, de sosem tud élni azzal. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
Váratlan találkozások, egymáshoz látszólag nem kapcsolódó jelenetek keretezik Salamon András filmjét, amelynek különleges karakterei a szociális szférától egyre csak távolodva keresik a boldogságot. A mozaikok nem mindig állnak össze koherens egésszé, a film egyes pillanatai azonban nyomot hagynak a nézőben. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
A BoJack Horseman alkotója egy kisebb, ugyanakkor személyesebb projekttel jelentkezett, ami bizonyítja, hogy humora, látásmódja és vizuális stílusa egy családi történettel is kompatibilis. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
Véget ért a Crawley család története, most már minden jel szerint végleg. Simon Curtis és Julian Fellowes meg is adja a rajongóknak, amire vágynak, ettől függetlenül továbbra is kérdés, szükségünk volt-e ezekre a filmekre. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
Jay Roach Danny DeVito klasszikusát porolta le, ám mielőtt ráncolnánk a szemöldökünket, az idei Rózsák háborúja a remake-ek legnemesebb fajtáját képviseli: ugyanannyira, de máshogy remek, mint elődje. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
A szöveg megírása előtt azon gondolkodtam, mit lehet vajon mondani egy olyan sorozatról, amit az elmúlt húsz évben szinte mindenki minden idők legjobbjának kiáltott ki? A Drótot nézve azonban ez a kérdés fel sem merül, a témák parlagon hevernek, vagy – hogy a sorozathoz illően fogalmazzunk – az utcán. VIGH MARTIN ÍRÁSA.
Yorgos Lanthimos új filmje bizonyítja, hogy a legismertebb kortárs görög rendező ma már bármit megcsinálhat Hollywoodban. Ám nagy kérdés, hogy a néző ezzel mennyire jár jól. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
Herendi Gábor az elmúlt években a támogatottból a tűrt kategóriába került, ez azonban nem tett rosszat a műveinek, sőt. A most debütáló Futni mentem a rendező legjobb vígjátékai közé tartozik. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
Máig nem lehet úgy közlekedni a világ egyetlen nagyvárosában sem, hogy valahol ne ütközzünk egy Jóbarátokra utaló pólóba, pulóverbe, kávézóba, vagy valamilyen abszurd relikviába. Ez az a sorozat, ami a nézők többsége számára egyet jelent a szitkom műfajával, és amelyet hazánkban többek között a tökéletlenül is remek szinkronja tett legendássá. VIGH MARTIN ESSZÉJE.
Érezhetően a végéhez közeledik az elmúlt évek egyik legjobb sorozata, de ezzel a néző csak jól jár. A mackó mélyebb és emberibb, mint valaha. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
Paolo Sorrentino az olasz film kortárs sztárjaként bátran épít hazája filmtörténeti hagyományára, ám eddigi munkáinak mindig megvoltak a maguk sajátosságai, izgalmas gondolatai. A Parthenopé – Nápoly szépe azonban kong az ürességtől. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
A Marvel hányattatott sorsú szuperhőscsapata végre méltó filmet kapott. Matt Shakman rendezése nem több egy átlagos popcornélménynél, de az utóbbi időszak tisztességesebb Marvel-próbálkozásai közé tartozik. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
Forró nyári este, a város szinte élhetetlenül meleg, a Ferenciek tere környékén tapintható a forróság. Mi szakíthatna ki ebből az állapotból, ha nem egy 100 éves film, ami Alaszkába helyezi a sikerért való küzdelmet? A Puskin Mozi közönsége jól rezonált Charlie Chaplin humorára és empátiájára. VIGH MARTIN ÍRÁSA.
Gabriel García Márquez magnum opusa sokáig a megfilmesíthetetlennek gondolt regények közé tartozott, a Netflix mégis megpróbálkozott a lehetetlennel. Persze pont Macondóban nem olyan ritkák a csodák. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
Február közepe óta látható a hazai mozikban Schwechtje Mihály második, Sünvadászat című nagyjátékfilmje. A rendezővel alkotói szerepekről, a filmfinanszírozás visszásságairól, illetve a mozi fő üzenetéről is beszélgettünk. VIGH MARTIN INTERJÚJA.