Ünnepi pillanat egy olvasó életében, amikor remekművel találkozik. Olyan műalkotással, mely azzal az evidencialitással jelenik meg az ámuló és értelmező tekintet előtt, mint egy hatezer méter magas hegység, a Csendes-óceánban felködlő Húsvét-sziget körvonalai, a Homérosz sírja mellől feltáruló Égei-tenger tágassága, vagy egy spirálgalaxis a Bereniké haja csillagképben. Christoph Ransmayr Egy félénk férfi atlasza című műve ugyanis mást sem tesz, mint elénk tárja, hogy milyen gazdag, milyen sokszínű … és magától értetődő a világ.

Mítoszokon innen és túl tárul fel ennek a műnek világa: elsősorban nem azért, mert rengeteg kultúrkör ősi (és kortárs) történeteit jeleníti meg nekünk, hanem mert a szemléletmódja, az az áhítatos és ámuló csodálat, amellyel a mindenségre tekint, idézi a nagy világértelmező történetek távlatait.
A mítoszok – a 20. század Jungot, Thomas Mannt is inspiráló nagy klasszika-filológusa és mitológusa, Kerényi Károly szerint – ősi, organikus közösségek nagy világ- és önismereti történetei, melyek ezen közösségek egész életét mítoszviláguk rituális megjelenítéseivé teszik. Innen ered az ősi kultúrák, és e könyv lapjain is megjelenő örököseik minden megnyilvánulását átható méltóság és bölcsesség éthosza. De hogyan lehetséges mindez, hiszen a 21. században élő emberként már oly sokszor éltük át és meg hitek és nagy történetek széttörését, érvénytelenedését, szubkultúrák történetfolyamainak tündöklését és bukását, esetleg egymás mellett való egzisztálását? Korunktól, mely Ransmayré is, mi sem áll távolabb, mint az ősi mítoszok egyetemességre vonatkozó jellege.

Jelképezi ezt maga a kötet is, amennyiben nem egyetlen, hatalmas, mitikus víziót tár fel számunkra, hanem hetven kis történetben jelenít meg előttünk a Föld szinte minden táján és évszakában lezajló, miniatűr eseményeket: egy ókori, görög sírbarlang ürességének felfedezésétől kezdve, egy rapanui, vagyis a Húsvét-sziget ősi, kolosszusok építésében önmagát elpusztító kultúrája egyik utolsó fiának evészavarain és egy bécsi elmegyógyintézet falai között magát tábortűz mellé hallucináló ornitológusnő szuicid késztetésein át, egy hajdanában szeretett osztrák asszony téli hófúvással, villámcsapással és rettegett kutyaugatással teli halálközeli élményéig és a tibeti szerzetesek hatezer méteres magasságban rejtőző, barlangi tábortüzének mantrákat suttogó biztonságérzetéig.

A kötet címében szereplő atlasz szó használata pontos: tájak stilizált képei tárulnak föl előttünk, amelyeket mintegy „találomra” lapozgathatunk, bárhol nyílik is ki a kötet, a történetmondás által stilizált tekintet tevékenysége összefüggést teremt a látványok között. Merthogy a mítoszok teljességet kifejező hetes (a három az égi, a négyes a földi világ száma, kettőjük összege a teljességet idézi fel) szám megtízszerezése, azaz mitikus gondolkodás szerint mintegy végtelenbe mutató megsokszorozása mint vezérfonal mellett a rövid szövegeket a visszatérő kezdőszó, a „láttam” is Leitmotivként kapcsolja össze. A látás pedig a mi szűkebb, mitikus házunk táján a tudás, a megismerés metaforája; lásd például Oidipusznak az emberi természet megismerésébe belevakuló pillantását, Platón geometrikus ideákkal teli metafizikáját, a Biblia Istenének önnön teremtése jóságát helyeslő tekintetét, Shakespeare Macbethjének a meginduló erdő víziójában megjelenő bűnhődését, a sírokon lovaglóülésben szülő nők becketti vízióját vagy a buchenwaldi ég ürességének megnyugtató látványát.

Ransmayr művét tehát az ősidők óta az embert reprezentáló egy jelképes férfi (azaz bárki) csodálva megismerő tekintetének történetei avatják mitikus jellegűvé – de vajon miképpen értelmezhetjük a címben szereplő félénk jelzőt? A pásztorkutya című elbeszélésben azt olvashatjuk, hogy egy ókori temetkezési hely közelében felhangzó csaholás addig szól, míg az állat meg nem győződik arról, hogy az elbeszélő követi a jeladását, azaz valami halálfélő és ezért illetékes lénynek az embervilágból mintegy kötelességét teljesítve felhívja a figyelmét valami fontos dologra. A megismerő ember történetmondásának tétje, identifikációs ereje tehát a halandóság reflexiójában rejlik. Az atlaszban feltáruló villanóképekben összesűrűsödő történetek egyszerre szólnak egy egyes szám első személyű elbeszélő személyes hangján, mely ugyanakkor a létezés önfeledt reflexiója révén, a bármelyikünkkel vonatkozásba hozható megismerő személy mindnyájunkat reprezentáló, mitikus hangfekvésében csendül föl. A természet közömbös fenségét és az emberi történelem odaadással és pusztítással teli eseményeit kizárólag mi, az idő múlását érzékelő tudattal rendelkező és a minket megelőző és általunk alakított kultúra alanyai és tárgyai vagyunk képesek szóra bírni.

A kötet rövid, szerzői előszava, miközben rámutat arra, hogy a világot és önmagunkat történetek (ógörögül: müthoszok) révén ismerjük meg, arról is beszél, hogy identifikációs elbeszéléseink sokszor másoktól átvett és továbbmesélt történetek. Éppen személyes elbeszéléseink megosztása révén juthatunk el egyfajta egyetemes emberi megismerésvágy mitikus tágasságába.

Ransmayr kötetének szabadsága magában foglalja a változások, a természeti és társadalmi törvények megváltoztathatóságának drámai és felszabadító lehetőségét is. A létezés, a térben és időben működő egzisztenciák sokaságának az emberi megismerés törékenysége által intenzívvé és autentikussá váló elbeszéléseit osztja meg velünk az Egy félénk férfi atlasza című kötet.

Remekművel találkozni ünnepi esemény, mondtam e gondolatmenet kezdetén. Az ünnep pedig a létezés valamilyen kitüntetett aspektusának rítusban és mítoszban való megjelenítése, mely összekapcsolja a mítoszt szülő ősidőt a továbbmesélés jövendőjével. A mi rítusunk az olvasás, mely nem érthetné meg a megtestesülő mitologémákat azoknak zseniális nyelvi közvetítése nélkül, ami Adamik Lajos, Ransmayr prózáját régóta avatottan tolmácsoló nyelvhasználatának köszönhető. Az olvasás szertartásában pedig találkozhatunk önmagunkkal mint a létezés minket végtelenül meghaladó, de egyedül általunk szóhoz juttató fenségének elszenvedő tárgyaival és megismerő alanyaival. Emberi méltóságunk újrafelfedezésének esélyét adja számunkra ez a kötet.

A könyv adatlapja itt található.