Hirdetés
A családja és történelme fojtogató szorításában helyét nem lelő individuum: a 20. század női szemmel. Fájdalom, elfojtás és érzékeny érzékiség keveredik a cannes-i fesztivál nagyszabású, és kiszámíthatatlanságában nagyszerű német versenyfilmjében. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Diszfunkcionális családok korántsem barátságos mérkőzéseit figyeljük a mai Lengyelországban és a tegnapi Egyesült Államokban. A gyilkos hangulatú családi összejövetelt csak egyetlen bizarr hang zavarja meg: az élve forró vízbe rakott homár kaparássza, kopogtatja a fazék fedelét, amíg csak az erejéből futja. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
A kulturális szezon első erős hónapja, az október ugyan lefutott, de novemberre is maradt még a lendületből: van színház, könyv, film, kiállítás, cirkusz, itthon és külföldön. Lehet jönni, menni, nézni, hallgatni, olvasni. CSÁKI JUDIT AJÁNLÓJA.
Hirdetés
Magyar alkotók vitték színre A kis herceget a lengyelországi Gnieznóban. Az előadás nagy erénye, hogy 12 éven felülieknek szánták. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Hazai finanszírozás és támogatás hiányában idén véget ért a BODY.RADICAL, a több mint tizenöt éves múlttal rendelkező, nemzetközileg jegyzett, a kultúrák találkozásáról szóló (butoh) táncos fesztivál. Sokan ezzel együtt lehet, hogy még sosem hallottak róla – többé pedig már nem is fognak. CSEH DÁVID BESZÁMOLÓJA.
Nemes László Árva című filmjében a 12 éves Andor kálváriáján keresztül az identitás univerzális témáját járja körül és a második világháború után apa nélkül maradt nemzedék transzgenerációs traumáját dolgozza fel. KISS DALMA KRITIKÁJA.
A varsói Generation After a fiatal lengyel színházi alkotók legújabb előadásaiból válogató showcase, melyet minden szeptemberben a Nowy Teatr szervezésében rendeznek meg. Az idei, immáron kilencedik válogatás erősen queerfeminista szemléletű volt – az előadások kétharmadát nő rendezte, harmada kifejezetten queer tematikát dolgozott fel. Ezek közül kiemelkedik egy előadás, amely azt mutatja be, hogyan lehet színházilag feldolgozni egy művésztársunk öngyilkosságát. BORONKAY SOMA ÍRÁSA.
Nyolcvan esztendeje, 1945. szeptember 26-án hunyt el New Yorkban Bartók Béla. Az évforduló kínálta az aktualitást a Concerto Budapest számára, hogy hatrészes fesztivált rendezzen Bartók Ünnep címmel. Az eseménysorozat harmadik koncertjéről szól CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
2021-ben és 2023-ban a Wacław Felczak Alapítvány támogatásával komoly összeállítást közöltünk a kortárs lengyel kultúra trendjeiről, aktuális vállalásairól, meg persze arról, milyen kapcsolódások léteznek magyar és lengyel művészek között. A dwa bratanki jegyében folytatódik a kaland: ezen az oldalon gyűjtjük össze a Mazurka vagy polonéz? 3.0 cikkeit, fogadják őket szeretettel.
Ezúttal nem a színészi pályáról, hanem a jövőbeni kulturális tervekről beszélgettünk. A Tisza párt kulturális koncepciójának felelőseként Nagy Ervin a legsúlyosabb és legsürgősebb teendőket vette sorra, mi meg hozzátettük a magunk szempontjait és információit.
Régóta húzódó apa-lánya kapcsolat töredékei hevernek a családi ház parkettáján, melyek összerakására az anya halála biztosít apropót: Joachim Trier ezúttal a témához illő epizodikussággal ragadja meg a traumákkal teli szülő-gyerek reláció évtizedeken átívelő lélektani következményeit. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Itay Tiran Tel-Aviv-i III. Richárd-rendezése azt mutatja meg, hogy a király, pontosabban a diktátor meztelen. Hogy a zsarnoknak semmiféle mesterterve nem létezik, mert nem az intellektus, hanem a gonoszság és ad hoc döntések adják minden cselekedetének az alapját. És emiatt előbb vagy utóbb, de mind elbukik. Kérdés, mi vagy ki jön utána. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Hirdetés
Nem kell feltétlenül országhatárról beszélni ahhoz, hogy a határ fogalma politikussá váljon. Faust ha Afrikába megy, az egyértelműen politika. De politika az is, ha kilenc táncos láthatatlan teste mocorog a színpadon. SZABÓ RÉKA DOROTTYA BESZÁMOLÓJA.
Miközben a hangosbemondóból diktátorok szónoklata hallatszik a rezsim nagyságáról, a realitás talaján járó népnek a nélkülözéssel és kilátástalansággal átitatott nyomor jut osztályrészül. Míg a brazil favelák között egy idős nő az állam „hálájából” létrehozott misztikus kolónia elől menekül, addig a bagdadi forgatagban egy kislány Saddam Hussein születésnapjára készített tortához gyűjt alapanyagot. CSOMÁN SÁNDOR BESZÁMOLÓJA.
Sorozat, színház, performansz, kiállítás, film, dokumentumfilm. Erős hónap lesz az október kulturális szempontból, de aggodalomra semmi ok, segítünk benne eligazodni. PUSKÁS PANNI AJÁNLÓJA.
Valami bűzlik Wuppertalban, de hogy pontosan micsoda, arra évek óta nem igazán derül fény. Egy biztos: Pina Bausch 2009-es halála óta a nevét viselő táncszínház éppen most fogyasztotta el ötödik művészeti vezetőjét, ugyanis a 2022/23-as évadban kinevezett Boris Charmatz július végén, több évvel mandátumának lejárta előtt távozott az együttestől. Nem Charmatz az első művészeti vezető, aki a vártnál hamarabb leköszön – az okokról azonban közös megegyezés alapján egyik fél sem nyilatkozik. MEGYERI LÉNA ÍRÁSA.
Azt kérik tőlünk, hogy hagyjuk magunk mögött az ellentétpárokban gondolkodást, mozogjunk együtt az improvizatív előadással, és elmondásuk szerint nem zavarná őket, hogy elalszunk közben, ha legalább álmodunk valami gondolatébresztőt: Szilágyi Kornéllal és Hevesi Nándorral a szeptember 19-én a Trafóban debütáló Krízistenhit multimediális performanszuk kapcsán beszélgettünk a kísérleti filmezés és az antimilitarizmus kapcsolatáról, a különböző helyszínek nyújtotta kihívásokról és arról, kell-e ordítaniuk a művészeknek. ORBÁN KRISZTINA INTERJÚJA.
Ha van mű, amelyre az elmúlt évtizedek reflektív interpretációtörténete a kelleténél több súlyt helyezett, úgy a Mesterdalnokok az. Éppen ideje volt, hogy valaki a legautentikusabb helyen próbáljon meg az alapokhoz visszatérve – újat mondani róla. BÓKA GÁBOR KRITIKÁJA.
A 82. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában szereplő filmeket nézve szembesülnünk kellett azzal, hogy a kapitalizmus miként gyűri maga alá a kisembert. KISS DALMA ÍRÁSA.
Az ImPulsTanz földrajzi közelsége arra csábít évtizedek óta, hogy minden nyáron legalább néhány estére kiugorjak Bécsbe. Ez a fesztivál ugyanis jóval többet ad annál, mint amit egyébként egy-egy vendégjáték nyújtani tudna, mert a szervezők rendszeresen visszahívják a kortárs tánc meghatározó személyiségeit, így nyomon lehet követni egy-egy alkotói életmű alakulását, kanyarulatait, szárnyalását vagy megtorpanásait – mintha az évek egymásutánja egy élőben formálódó „összkiadást” nyújtana. FUCHS LÍVIA ÍRÁSA.
A pannonhalmi Arcus Temporum fesztivált immár huszonegyedik alkalommal rendezték meg a bencés főapátságban, s amint az utóbbi években, idén is Dejcsics Konrád OSB volt a fesztivál igazgatója. A rendezvény hagyományosan erősen épít a hely szellemére, kétféle értelemben is: a művészeti alkotások mellett a spiritualitás, a hit, a szerzetesi derű is jelen van a programokban, természetes öntudattal, de a legkevésbé sem hivalkodóan vagy tolakodóan. És ott van a páratlanul szelíd szépségű táj, amelybe oly harmonikusan illeszkednek bele az apátság épületei, kertjei, arborétumai. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.