Hirdetés
Magyar alkotók vitték színre A kis herceget a lengyelországi Gnieznóban. Az előadás nagy erénye, hogy 12 éven felülieknek szánták. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Hazai finanszírozás és támogatás hiányában idén véget ért a BODY.RADICAL, a több mint tizenöt éves múlttal rendelkező, nemzetközileg jegyzett, a kultúrák találkozásáról szóló (butoh) táncos fesztivál. Sokan ezzel együtt lehet, hogy még sosem hallottak róla – többé pedig már nem is fognak. CSEH DÁVID BESZÁMOLÓJA.
Nemes László Árva című filmjében a 12 éves Andor kálváriáján keresztül az identitás univerzális témáját járja körül és a második világháború után apa nélkül maradt nemzedék transzgenerációs traumáját dolgozza fel. KISS DALMA KRITIKÁJA.
Hirdetés
Nem kell feltétlenül országhatárról beszélni ahhoz, hogy a határ fogalma politikussá váljon. Faust ha Afrikába megy, az egyértelműen politika. De politika az is, ha kilenc táncos láthatatlan teste mocorog a színpadon. SZABÓ RÉKA DOROTTYA BESZÁMOLÓJA.
Miközben a hangosbemondóból diktátorok szónoklata hallatszik a rezsim nagyságáról, a realitás talaján járó népnek a nélkülözéssel és kilátástalansággal átitatott nyomor jut osztályrészül. Míg a brazil favelák között egy idős nő az állam „hálájából” létrehozott misztikus kolónia elől menekül, addig a bagdadi forgatagban egy kislány Saddam Hussein születésnapjára készített tortához gyűjt alapanyagot. CSOMÁN SÁNDOR BESZÁMOLÓJA.
Sorozat, színház, performansz, kiállítás, film, dokumentumfilm. Erős hónap lesz az október kulturális szempontból, de aggodalomra semmi ok, segítünk benne eligazodni. PUSKÁS PANNI AJÁNLÓJA.
Valami bűzlik Wuppertalban, de hogy pontosan micsoda, arra évek óta nem igazán derül fény. Egy biztos: Pina Bausch 2009-es halála óta a nevét viselő táncszínház éppen most fogyasztotta el ötödik művészeti vezetőjét, ugyanis a 2022/23-as évadban kinevezett Boris Charmatz július végén, több évvel mandátumának lejárta előtt távozott az együttestől. Nem Charmatz az első művészeti vezető, aki a vártnál hamarabb leköszön – az okokról azonban közös megegyezés alapján egyik fél sem nyilatkozik. MEGYERI LÉNA ÍRÁSA.
Azt kérik tőlünk, hogy hagyjuk magunk mögött az ellentétpárokban gondolkodást, mozogjunk együtt az improvizatív előadással, és elmondásuk szerint nem zavarná őket, hogy elalszunk közben, ha legalább álmodunk valami gondolatébresztőt: Szilágyi Kornéllal és Hevesi Nándorral a szeptember 19-én a Trafóban debütáló Krízistenhit multimediális performanszuk kapcsán beszélgettünk a kísérleti filmezés és az antimilitarizmus kapcsolatáról, a különböző helyszínek nyújtotta kihívásokról és arról, kell-e ordítaniuk a művészeknek. ORBÁN KRISZTINA INTERJÚJA.
Ha van mű, amelyre az elmúlt évtizedek reflektív interpretációtörténete a kelleténél több súlyt helyezett, úgy a Mesterdalnokok az. Éppen ideje volt, hogy valaki a legautentikusabb helyen próbáljon meg az alapokhoz visszatérve – újat mondani róla. BÓKA GÁBOR KRITIKÁJA.
A 82. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában szereplő filmeket nézve szembesülnünk kellett azzal, hogy a kapitalizmus miként gyűri maga alá a kisembert. KISS DALMA ÍRÁSA.
Az ImPulsTanz földrajzi közelsége arra csábít évtizedek óta, hogy minden nyáron legalább néhány estére kiugorjak Bécsbe. Ez a fesztivál ugyanis jóval többet ad annál, mint amit egyébként egy-egy vendégjáték nyújtani tudna, mert a szervezők rendszeresen visszahívják a kortárs tánc meghatározó személyiségeit, így nyomon lehet követni egy-egy alkotói életmű alakulását, kanyarulatait, szárnyalását vagy megtorpanásait – mintha az évek egymásutánja egy élőben formálódó „összkiadást” nyújtana. FUCHS LÍVIA ÍRÁSA.
A pannonhalmi Arcus Temporum fesztivált immár huszonegyedik alkalommal rendezték meg a bencés főapátságban, s amint az utóbbi években, idén is Dejcsics Konrád OSB volt a fesztivál igazgatója. A rendezvény hagyományosan erősen épít a hely szellemére, kétféle értelemben is: a művészeti alkotások mellett a spiritualitás, a hit, a szerzetesi derű is jelen van a programokban, természetes öntudattal, de a legkevésbé sem hivalkodóan vagy tolakodóan. És ott van a páratlanul szelíd szépségű táj, amelybe oly harmonikusan illeszkednek bele az apátság épületei, kertjei, arborétumai. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Hirdetés
Őszintétlenség, gyűlölködés, félelem, bosszú, kegyetlenség, perverzió… – ezek a bármiféle eszmétől vagy eszménytől mentes, megkapóan undok őserők tartják működésben a „sárkányfog-vetemény” mivoltuknak megfelelően viselkedő embereket, az általuk buzgó indulattal mozgatott történelmet, a mindezt ábrázoló előadás logikáját és ritmikáját. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Kuroszava hét filmje hét szamurájként áll jót a faluért, azaz a teljes életműért, melyben sikeresek és megalázottak egyként találhatók. Mindegyiket egy cél vezérli: megmenteni a falut, azaz jótállni a filmművészet általa képviselt összművészetiségéért. GYÖRE GABRIELLA ÍRÁSA.
A Gyulai Várszínház Erdélyi hetének legnagyobb tanulsága: a pszichológia tudománya épp időben lépett közbe, hogy megmentsen minket magunktól. Apafigurák hiányában felnőtt gyerek, szenvedélyes, de marcangoló szerelem, kapcsolódni vágyó nő, érzelmek kimutatásával küszködő férfi: a gyergyói Liliom és a marosvásárhelyi Alaszka találkozott Gyulán. HEMZŐ CSENGE ÍRÁSA.
Mi az, amiből akármennyit elveszünk, mégsem lesz kevesebb? A hagyományos válasz: a gödör, amely ugyebár még gyarapszik is ezáltal. De említhetjük a kút vizét vagy a soha ki nem apadó szeretetet is. Létezik azonban más válasz is, az, amellyel a kaposvári kamarazenei és művészeti fesztivál, a KaposFest szolgált, amelyet idén tizenhatodik alkalommal, augusztus 10-14. között rendeztek meg a somogyi megyeszékhelyen Hornyák Balázs fesztiváligazgató és Várdai István művészeti vezető irányításával. MALINA JÁNOS BESZÁMOLÓJA.
Első este még nem tudtam, mit nézzek. Csak azt éreztem, hogy agyonnyom a választék. Az Avignoni OFF Fesztiválon napi szinten több mint 1800 előadás zajlik, 139 különböző helyszínen, reggel kilenctől éjfélig, másfél órás váltásokban. Több mint 1300 társulat küzd a figyelemért – és a néző idejéért. Ebben a túltelített térben nem szabadság, hanem szorongás a kínálat: nem tudhatom, mit fogok látni, és amit látok, vajon nem épp valami más helyett nézem-e. HORVÁTH PATRÍCIA ÍRÁSA.
Az Avignoni Fesztivál idei kiadása két rendkívüli táncelőadásban is ugyanazt a kérdést járta körül: mit tud elmondani a test önmagáról – ha emlékezik, ha vágyakozik, ha kizökken, ha túllép minden ráragasztott jelentésen? HORVÁTH PATRÍCIA ÍRÁSA.
Sean Baker ötödik szexmunkás-portréja fél óra tényleges és átvitt értelmű petting után rálép a gázpedálra: a mámoros amerikai álmot pillanatok alatt váltja fel a nyers, orosz őrület, az addig hideg tranzakciókból élő Ani pedig órák leforgása alatt válik cselekvő, szeretetnyelvét kereső Anorává. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Jeton Neziraj termékeny koszovói drámaíró, felénk nem, de a világ más tájain ismert, közel harminc darabját a régión túl olyan színházak mutatták be, mint a Volksbühne, a Piccolo Teatro vagy a La MaMa, a Guardian pedig a Balkán Kafkájának nevezte. Művészeti vezetője volt a Koszovói Nemzeti Színháznak, 2018 óta pedig a Qendra Multimedia nevű pristinai szervezetet vezeti, amellyel előadásokat hoz létre, illetve szervezi a Kosovo Theatre Showcase-t. Ennek kapcsán beszélgettünk. PAPP TÍMEA INTERJÚJA.
A Berlinálén Kristály Medvét nyert a fiataloknak szól rövidfilmek kategóriájában Balogh Mirjána MOME-s animációja, a kisjátékfilmek hivatalos versenyében vetítették Ladányi Jancsó Jakob #freeszfe-s diplomafilmjét. Két minikritika két új magyar rövidfilmről. GYENGE ZSOLT ÍRÁSA.