Negyven évvel ezelőtt néhány fiatal műszaki értelmiségi úgy döntött, hogy színházi együttest alapít munkahelyén, a gyergyószentmiklósi öntödében. A Temesvári Politechnikai Egyetemen diplomázott mérnökök és informatikusok helyi fiatalokkal összefogva létrehozták Bocsárdi László vegyészmérnök vezetésével a kisváros harmadik amatőr színjátszó csoportját. Bocsárdi Angi Gabriella alapító tag találta ki a nevüket: Figura Kísérleti Színház. Később módosult az elnevezés Figura Stúdió Színházra, de ez mindegy is, hiszen mindenkit, aki dolgozott velük, szerepelt náluk, hozzájuk tartozott – 300-400 emberről van szó – egyszerűen figurásnak lehet tekinteni.
Bocsárdi László a fő színházi csapásirányok ellenében kezdte alkotótársaival a munkát. Tíz év múltán a rendező és több vezető színész – D. Albu Annamáriától Pálffy Tiboron át Szabó Tiborig – elszerződött Sepsiszentgyörgyre. A Figura azonban dolgozott tovább, megőrizve eredeti céljait, a kísérletezést, a művészszínházi profilt. Amikor játszóhelyüket, a művelődési házat felújítás miatt pár éve bezárták, az öntödébe költöztek. Mostanra szeretett otthonukká vált az öntöde. Igaz, a pusztában álló, hámló gyárépület kívülről nézve nem kifejezetten hívogató, de a belül kialakított stúdiószínház a lehetőségekhez mérten optimális, meghitt, kényelmes. A megközelítését új buszmegálló segíti, a fiatalok meg bárhogyan odatalálnak. A covid itt is megnyirbálta a közönséget – a 2019-ben még évi 20 ezres nézőszám erősen csökkent, főleg az idősebb korosztály maradt el. Ha egy-két év múlva visszaköltözhetnek a központhoz közelebb eső színházépületükbe, nagy nyitásra, ellenállhatatlan közönségvonzásra készülnek.
A negyven éves Figura történetének kilencedik igazgatója Albu István, 2016 óta vezeti Erdély legkisebb magyar színházát. Többedszer szervezett miniévadot – Figura Feszt néven immár a másodikat –, hogy távolabbról jött kollégák, szakírók, nézők is láthassák a munkáikat. A mostani rendezvény keretében négy produkció szerepelt műsoron, két tavalyi bemutató és két friss. Klasszikusok vagy félklasszikusok, átiratok, vagy ha nem azok, akkor is egyéni verziók. Láthatási sorrendben Kleisttől Az eltört korsó, Molière A mizantrópjának kortárs brit szerző, Martin Climb általi átdolgozása, Mrożektől a Ház a határon és Molnár Ferenc Lilioma. A négy nap elején és végén csattant az ostor. De a kettő között sem unatkoztunk. Alapoztunk, felmértünk, tapasztaltunk, készültünk.
Az eltört korsó. Fodor Alain Leonard
Hogy csak egy példát mondjak: Szilágyi Mírát. Korábban inkább homályos kontúrú karakterszerepekben láttam, mint naivának vagy drámai főhősnőnek. Felfedezni véltem rajta a magasra nőtt, hosszú karú, hosszú lábú lányokra jellemző enyhe sutaságot, miközben modell-alkata kifejezetten jól jött például egyéni előadásához, az Ernyey Béla Curva pericolosa és Havas Henrik Kurvaélet című kötetei nyomán készült Veszélyes kanyarhoz, amiben legutóbb volt hozzá szerencsém. Most a Ház a határon című Mrożek-abszurdban ő játszotta a Feleséget, vörös hajjal, szeplősen, virágos ruhában. Mindenekelőtt pedig pontosan, kiváló ritmus- és stílusérzékkel, nőies kecsességgel és sikkességgel. Tehát teljes nyugalomban és jóféle kíváncsisággal várhattam, hogy a másnapi Liliom Julikája legyen.
Az eltört korsó előadása erős felütésnek bizonyult. Botos Bálint vitte színre ezt a szatíraként maró vígjátékot, akinek stúdió-előadásain – ahányat csak láttam – mindig átütött a markáns elképzelés és annak színészi megvalósítása, a komplexitás mint eredmény. Golicza Előd díszlettervező a játék teréül egy négyoldalról zárt, pozdorjafalú dobozt építtetett, amelynek teteje nincs, így mi nézők, a falaknál elhelyezett két hosszú sorban ülve befelé és lefelé nézünk rá a helyszínre. Abba a csupasz, téglalap alakú, porondszerű térbe, ahová a szereplők mint hivatalba lépnek be. Itt, ebben a kietlen helyiségben dolgozik Ádám bíró (Moşu Norbert-László), a törvény képviselője, történetesen izzadt, véres, sebes fejjel e balszerencsés napján. Úgy fogadja a magasrangú ellenőrt és a peres feleket, hogy szétlebbenő szárnyú fekete köpenye alatt csupán egy becsinált alsónadrágot visel, meztelen felsőtestén pedig karmolások bőséges rajzolatát. (Nehéz éjszakája volt, mint azt hamar megtudjuk.) Moşu Norbert-László Ádám bírójának tónusában eleve harsog egyfajta nagyívű, naiv jóindulatnak tetsző készségesség, ami persze azonnal irányt vált és kiélesedik, amikor az Írnokához – Dávid A. Péter fekete öltönyös, túlméretezett zakójú, kriplinek látszó, viszont nagyon is képben lévő figurája –, vagy a hivatalszolgához beszél. Utóbbit fiatal lány, Huszár Boglárka játssza hétrét görnyedve, a szoknyáján átüt a lába remegése. A pozdorjafalak szekrényeket rejtenek, amelyekben sárga iratok hevernek kuszán, legalábbis amíg nem csomagolnak némelyik gyámügyi papírba kolbászt vagy sajtot. A törvényszéki tanácsos érkezésének hírére előkerül egy piros húsdaráló is, hogy beugorjon az iratmegsemmisítő szerepébe.
A méltóságos revizor, Kolozsi Borsos Gábor Waltere láthatólag más kategória és másik fizetési osztály. Talán ő az egyetlen, aki a fadoboz legmagasabb polcán, a hatalmasoknak kijelölt keskeny sávban is viszonylag elegánsan képes mozogni, jóllehet úgy tervezték azt a szintet, hogy ott is csak görnyedten, mintegy a gerincet nyomorgatva lehessen közlekedni. Idővel aztán megértjük, hogy bár Walter szigorú és jogszerű számonkérést tart, eljön az a pillanat, amikor a törvényesség helyett a bíróság presztízse, a mundér becsülete kezd lebegni a szeme előtt, és innen egyenes út vezet a kínos ügyek eltussolásáig.
Az eltört korsó. Mosu Norbert-László és Dávid A. Péter
A beesett arcú, fekete szeme aljú, megkeményedett szájú, rongyos utrechti pórnép aligha számíthat az igazságszolgáltatásra. Ők vannak legalul, önkifejezésre, önvédelemre és érdekérvényesítésre fájóan képtelenül. Kiszolgáltatottságuk az égig ér. De minimum felkúszik hozzánk a pozdorjafalakon. A kis Évának (Pascu Tamara) már a testtartása is a zártságról, a dermesztő félelemről mesél. Barti Lehel András feldúlt, izgága, könnyen eltiporható vádlott. Tamás Boglár viseltes arcú, némán is rátarti, anyai érzelmeket fedő Márta asszonyának arca szépen olvasható. És van Bartha Borókának kékes hajú Brigitta asszonyként egy tökéletesen kivitelezett, füstös-mesés magánszáma.
A történet vége az, hogy Kolozsi Borsos Gábor leváltja ugyan a súlyos visszaélésért elmarasztalandó Ádám bírót, de nem leplezi le, nem rúgja ki. Talál majd egy másik jó állást számára. Nem hagyják az út szélén. A felettes hivatalnok rögtön kinevezi bírónak az Írnokot – Dávid A. Péter egy rövid, elégedett sóhajjal kihúzza magát egy pillanatra –, és az államhatalmat képviselő három hivatalos személy békésen falatozni kezd egy kosárból. Közben fény gyúl a dobozfalmenti nézőtéren. A színészek kinéznek ránk, alaposan végig mérnek bennünket. Igen. Mi vagyunk azok, akik hagyjuk ezt. Nemcsak nem söpörjük el a velejéig korrupt elöljárókat, de nem is tiltakozunk ellenük. Evvel a tudattal kell felállnunk és hazamennünk.
A mizantróp kortárs brit változatát Visky Andrej hozta, aki Visky Bencével együtt fordította le és saját bevallása szerint 25%-ban át is írta. A helyszín mindenesetre London, a címszereplő drámaíró, Alceste néven, Faragó Zénó. A társasági életet kedvelő szerelme, Jenny filmsztár, Szilágyi Míra megformálásában. A filmszínésznő bokacsizmát, zöld harisnyanadrágot, fekete, bőr rövidnadrágot és testhez simuló fekete fölsőt visel. Az a szőrmemandzsetta, ami a föli ujját díszíti, az mégiscsak egyéniségre vall (jelmeztervező: Mihály Kata). A színpadkép, Jenny lakása steril helyszínnek hat. Nem pusztán luxusra, de egyéni ízlésre sem utal, sőt semmi személyes nincs benne. De nem is az a tiszte, hogy Jenny otthon legyen benne, hanem hogy Alceste itt várjon türelmetlenül, számon kérjen, szemre hányjon, őrjöngjön. (Sajnálatos módon egy ízben a tettlegességig is eljut, ami demonstratív módon a bántalmazó kapcsolat, illetve a társkapcsolati erőszak bélyegét üti hőseink szerelmi viszonyára.) Faragó Zénó Alceste-je egy dúvad, született provokátor. Nem elég, hogy a tévében csak természeti katasztrófákat, hurrikánt, tűzvészt, tüntetéseket látni (plusz rózsaszín párduc rajzfilmet), de az emberek is csak hazudoznak maguknak és egymásnak – gondolja Alceste-ünk, aki maga is természeti katasztrófához hasonlít. Csupa zabolálatlan harag, kétségbeesett düh, megvetés a világ álságosságával szemben – és Faragó Zénó bírja szusszal.
Jelenet A mizantróp című előadásból
A brit átíró érdekes találmánya, hogy az Oronte helyetti Winston (Kolozsi Borsos Gábor) ezúttal nem egy dilettáns költő, hanem kritikus, aki magát is művésznek tartja. (Olyannyira egyébként, hogy már-már színésznek. Legalábbis a színdarabjából való jelenetet nem pusztán felolvassa Alceste-nek, hanem félig szcenírozva el is játssza.) A kaputelefonon divatos léhűtők csöngetnek fel; egy színész (Barti Lehel András), egy ügynök (Fodor Alain Leonard) és a joviális, simulékony barát, John (Moşu Norbert-László). Jön radikális posztfeminista újságírónő (Pascu Tamara). Az Arsinoë szerepét betöltő Hilda (Tamás Boglár) integető kínai macskanippet hoz ajándékba, Jennyt látogatván. Az előadás legérzékenyebb, legintimebb jelenete az, amikor Hilda, a korosodó erénycsősz felkínálkozik Alceste-nek. Ahogy Tamás Boglár nekivetkőzik és megrohamozza Alceste-et, abból az érződik, hogy volt múltjuk egymással. Máskülönben aligha merné megkockáztatni a nő ezt a nyomulást. Ebben, az újrapróbálkozás kísérletében van valami emberi esendőség.
A Ház a határont Keresztes Attila vitte színre, amire több oka is lehetett. Például hogy a Figura egyszer régen, 1992-ben már játszotta ezt a darabot, s az előadásról a színház meg is emlékezik az előcsarnokban. És a Liliom-bemutatóhoz készült egy kettős forgószínpad, amit birtokolni bizonyára nagy dolog egy kis színházban. Ez a forgószínpad jól áll annak a zöld színű házbelsőnek, amelyet csupa ferde vonalból, szokatlan alakú ajtóból-ablakból állított össze Bajkó Blanka Alíz tervező. Ráadásul a kör közepén a vécé van, amelybe minden körcikkelyszobából – hálóból, nappaliból, após-anyós zugából – be lehet nyitni.
Ezen a házon keresztül fognak országhatárt húzni a konferenciázó diplomaták (Faragó Zénó és Kolozsi Borsos Gábor), akik döntésük előtt a Nagy-Magyarország-térképet tanulmányozzák. Majd lefűrészelik az asztal sarkait (de igaziból), hogy valódi kerekasztal-tárgyalás legyen. A színpadkép elrajzoltsága a szereplőkre is kiterjed: az Én nevű családfőt játszó Moşu Norbert-László arca mint a mosolygó alma, állása lelkes felkiáltójel. Az Anyát a már említett Szilágyi Míra látja el csipkefinomságú karikatúraszerűséggel. Faragó Zénó diplomatája lezavar vele néhány gyors numerát, az egyiket csodálatos zenés koreográfiával, anélkül, hogy egy ujjal is egymáshoz érnének.
Mrozek: Ház a határon. Jelenetkép
Kitűnő figura a két gyerek: Pascu Tamara kislányának ökölbe szorult arca egy pillanatig sem enged a dacból és a durcból. Barti Lehel András langaléta alakja eleve humorforrás csecsemőként, rugdalózóban, cumival a szájában. Ugyanakkor a szövegét szép, egyszerű komolysággal mondja, fejfényben. Elragadó anyós-após pár Bartha Boróka és a vendég Bartha László Zsolt, aki vérbeli komikusi kedéllyel hozza és ismétli a figurája jellemző gesztusait.
Mrożek erre az új, háztáji határra természetesen határőrséget is telepített, a házfal tetejére. Tamás Boglár játssza a határőrt puskával, bajusszal és hosszú női hajjal felszerelkezve. A határátlépéseknek, a harcivá váló helyzetnek halálos áldozatául esnek sorra a család tagjai. Az első veszteség az anyós, aki véletlenül átlépi a határt, és rögtön kap a testébe egy sorozatot. (Bartha Boróka egészen pazar, hosszú haláltánc után terül el. Férje mintha az asszony lábfején kezdene valamiféle mellkaskompresszióba, mert az Anyósnak csak az a testrésze esik az ő térfelére.) Hát ilyen volt az abszurd színház az 1960-as években. Ma meg már az élet is abszurdabb nála.
A Figura miniévadzáró nagy dobása az Albu István rendezte Liliom. Az előadás vizualitása – Márton Erika tervezői munkája – telibe találja ezt a kis színpadot. A belső forgó színpadán három helyszín váltakozik. Az egyik a Városliget egy fájának (talán fűzfa) leomló lombja, zöld rengetege. Valahol a körhinta mellett lehetünk, mert ide szalad a Muskátné (Bartha Boróka) által elüldözött Julika (Szilágyi Míra) és Marika (Pascu Tamara). A másik helyszín szobabelső, asztallal, székekkel és egy igen jól festő, univerzális káddal, amely Liliom halálos ágyának is megfelel. Ide járkál be Tamás Boglár remekbe szabott Hollundernéja, bottal és méltósággal lépkedve, decens úrinő öltözékben, sípoló torokhanggal, beszéd közben szívva befelé a levegőt. A harmadik körcikk a másvilágot jelzi. Puha, fehér szőrme szegélyezi oldalt és felül, elöl pedig négytagú rockzenekar támaszpontjaként szolgál: dobos, billentyűs, két gitáros. Albu István ugyanis a Tankcsapda együttes számaival vegyítette össze az egyébként át nem írt, sőt a szokottnál kevésbé meghúzott Liliomot.
Molnár Ferenc: Liliom. Faragó Zénó és Szilágyi Míra
A mixelés hallatán rögtön berzenkedhetünk, mert biztos, hogy Molnár Ferenc és Lukács László szövegei egyáltalán nem illenek össze. De az előadás furcsa módon hitelesíteni képes az eljárást. A halálon túli kerület zenekarának vezéralakja Bocsárdi Magor, aki billentyűn, hegedűn és trombitán játszik, egyben övé a Fogalmazó szerepe is. Zenésztársaihoz hasonlóan sötét frakkot és fekete tollas szárnyakat visel, és rajta tartja napszemüveges szemét az eseményeken. A Liliomot alakító Faragó Zénó időről időre csatlakozik a rockbandához. Leül a külső forgószínpadon körbefutó sínekre helyezett bárszékre, és sztárénekes módjára, profin, dinamikusan előad egy-egy Tankcsapda-számot. Kicsit olyan, mintha ez a szófukar, mogorva Molnár Ferenc-hős most bőbeszédűbb lenne, mint szokott. Makacsságához, örökös szembe szegüléséhez karcosan, mégis simulékonyan illeszkednek a magvas-magvatlan dalszövegek. Az elején arról énekel két jelenet között, hogy „Többé az sem érdekel, hogy ki vagyok rúgva”. Máskor arról, hogy „Egy szemétdombra szültek, Az élet a legjobb méreg!” Vagy hogy „Hát üljenek a fiúk ölébe a lányok”. Vagy pláne: „A véredben fürödnék, átvágnám a torkod, néznél rám, de nem értenéd a dolgot.” Valószínűleg az a gondolatmenet sem lenne idegen Závoczki Liliom Endrétől, hogy „Van aki hiszi és van aki vallja, / Hogy a születés az eleje, a halál meg az alja / Az életnek. Szerintem tévednek, / Ehhez semmi köze nincs az éveknek. / Remélem érted, amiről éneklek. / A dolgok bármikor utolérhetnek.”
Időről időre olyan kemény rockszámok hangzanak fel, hogy székemben dübörög a basszus, ám bármily különös, nem gátolják, nem zavarják a Liliom jeleneteinek és szerepeinek érzékeny, átélt, gazdagon motivált eljátszását. A világban, amely a forgószínpadon felvonul előttünk, nincs tisztesség. A rendőrök (Moşu Norbert-László és Kolozsi Borsos Gábor) lopnak és visszaélnek hatalmukkal. Ficsur (Barti Lehel András), a bűnöző cimbora csal a kártyán. Marika (Pascu Tamara) és Hugó (Fodor Alain Leonard), talán feltörnek, de szeretettelen az életük. Julika (Szilágyi Míra) és Liliom (Faragó Zénó), mint két dörzspapír, úgy érintkeznek, mégis láthatatlan szálak és hallhatatlan szavak kötik össze őket. Itt most a ki nem mondott, be nem vallott érzelmek fölött szakadozhat a szívünk. Ezenközben benne forognak ebben a körhintában a szép, a bájos, a mulattató és a megható képek, pillanatok is. Pascu Tamara élénk, mindenbe belekotyogó Marikája a lizsében, és mellette az egy fejjel magasabb Szilágyi Míra félénk mosolyú, elszántságot tanuló Julikája. Vagy a rendőrpáros, Kolozsi Borsos Gábor és Moşu Norbert-László, a vicceikkel és a sínen közlekedő motorkerékpárjukkal, amely büdös benzinszagot áraszt. Vagy a csíkos pólós Liliom, Faragó Zénó a szomorú barna szemeivel és nyilván csupa rossz szájízzel, fortyogással, gyomorszorító elégedetlenséggel. Vagy Bartha Boróka Muskátnéja, aki megejtően eseng azért, hogy a halott Liliom mellett végre közös platformra juthasson egy nővel, akit mégiscsak őhelyette választottak.
Az előadás, ellentmondásossága ellenére is lefegyverzően érvényre juttatja magát. Nem feltétlenül kell ezt az eredményt, ezt a hatást ennél jobban megmagyarázni. Legfeljebb úgy, ahogy Liliom énekli a Tankcsapda szavaival: A dolgok jönnek, aztán mennek hirtelen, / És néha elvisznek magukkal arra az útra, / Ahol az érzelmek laknak, nem az értelem.
A Figura Feszt programja itt, az ellőadások adatlapja pedig itt található.