A mesék fontos részei a kultúrának, minden társadalom és mindenféle társadalmi berendezkedés másra használja. Habár manapság sem csak a gyermekek olvasnak mesét, mégis jellemzően az ő számukra készülnek ilyen típusú előadások. Ezek célja általában, hogy az adott korosztály számára valamilyen fontos, az életben hasznosítható tudást adjanak át. Mivel azonban a mesék akkor működnek jól, akkor szólnak a mának, ha a kortárs társadalomra reflektálnak, ezért időről időre meg kell azokat újítani. Nem készíthetjük fel ugyanis a mai gyerekeket, a jövő felnőttjeit a múlt társadalmára. Gimesi Dóra átirata éppen ezért tökéletes választás egy Árgyélus-történet színrevitelénél. A szöveg nem csupán a Gergei Albert-féle széphistóriát dolgozza fel, de Illyés Gyula és Vörösmarty Mihály feldolgozásaiból, általánosabban pedig a magyar népmesei motívumok tárházából is merít. Ilyen módon már maga a történet is egyfajta beavatásként szolgál, ami a meséknél talán a legfontosabb funkció. A tündérek és emberek mellett természetesen van boszorkány, vannak mitikus lények, varázstárgyak, de szerencsére Árgyélus nem pofozza fel tizenegyszer Ilonát, ahogyan Illyés Gyulánál teszi. És a nemek közötti különbségek is a mai társadalomhoz vannak igazítva. Amikor meséket, széphistóriákat vagy középkori lovagi lírát tanítunk az iskolában, mindig belefutunk ugyanis abba a problémába, hogy ezekben a női karakter jellemzően passzív, csak a vágy tárgya. Gimesi Dóra átiratában Árgyélus és Ilona mindketten aktív felek, a szerelem beteljesüléséhez mindkettőjük áldozathozatalára szükség van.
Jelenet az előadásból
Kovács Géza rendezése lassan, szinte észrevétlenül szippantja be a közönségét. Ahogyan a színészek felveszik a szerepeket, egyúttal be is avatják a gyerekeket a színház és a bábszínház játékszabályaiba. Megteremtődik a mozgató és báb közötti kapcsolat, de azt is megtanuljuk, hogy egy színész bármikor szerepet válthat, akár fává is változhat. Egy hatéves kortól ajánlott előadásnál ezek a gesztusok mind a beavatás fontos részei.
A díszlet letisztult, a rítusokat idéző körformák uralják. Ezekből a körökből, gömbökből teremtődnek meg a kertek, varázskutak, csillagok, vagyis egész világok. A rendezés láthatóan ellene megy a felgyorsult világ impulzusgazdagságának, sokkal inkább a gyerekek kreativitására épít. A viszonylag kevés elemből felépülő világok teljességéhez szükség van arra, hogy a közönség hozzáképzelje a meg nem mutatott részleteket, úgy, mint amikor a szülő mesét olvas a gyerekének. Az előadás azt is jól bizonyítja, hogy nagyszabású történetek szórakoztató megjelenítéséhez nem muszáj a színpadot LED falakkal és óriási díszletekkel túltölteni. Szarka Fedor Guido díszletei tehát az egyszerűségükkel hatnak, bábjai azonban rendkívül aprólékos, szemet gyönyörködtető munkák.
A rendező bevallottan a keleti vajang bábokat idézi meg, és ez nem csupán a pálcás bábok felépítésén látszódik. A Ciróka előadásában meghatározó az árnyjáték szerepe, ami nem is meglepő, ugyanis a jávai nyelvben a vajang árnyékot jelent, a báb és annak árnya egyaránt fontos ennél a bábtípusnál. De annak ellenére, hogy a keleti mintától eltérően az előadás nem éjszaka kezdődik és nem kilenc órán keresztül tart, ritualitása mégis megmarad. A beavatás motívuma természetesen minden színházi kultúrának a mélyén megtalálható, mégis jó látni, hogy ebben az esetben ezek a szempontok egy irányba tartanak. A vajang bábtípus használata tehát nem önkényes, az előadás számos eleme megtámogatja annak használatát, így erősítve a hatást.
A fotók forrása: Ciróka Bábszínház
De a fent említett gyönyörködtetéshez természetesen szükség van a színészekre is. Horgas Ráhel és Szekeres Máté Ilona és Árgyélus mozgatójaként már a bábok felvétele előtt megteremtik a földöntúli szerelem ideálját. Ez aztán áttevődik a bábokra és játékuk élettel, mély érzelmekkel tölti meg az egyébként könnyen leírható karaktereket. A meséknél megszokott, hogy a karakterek archetipikusak, jellemük és háttértörténetük nincsen kifejtve. Így van ez itt is, ezért izgalmas Ilona anyukájának viselkedése. Szörényi Júlia játékában finom gesztusok és hangsúlyok sejtetik, hogy esetleg ő is lehetett már a lányához hasonló helyzetben. A többféle szerepben lévő Fülöp József és Lendváczky Zoltán sem lógnak ki ebből a sorból. Az általuk megjelenített karakterek is rendkívül sok humort és átélhető érzelmet hordoznak, legyen szó akár a kertészről, akár Árgyélus apjáról. A színészek illúzióteremtését segíti L. Nagy Attila koreográfiája is. Légies, finom, de lendületes mozdulatokkal mutatja be a madarak röptét, egy kert vagy csillagképek felépítését.
Ahogyan a Ciróka Bábszínház más előadásainál, úgy itt is ajánlom a Végvári Viktória által összeállított feldolgozó segédanyagot. Habár Kovács Géza rendezéséhez könnyű lehet kapcsolódnia a közönségnek, a segédanyag más nézőpontokat, újabb fókuszt ad hozzá. Ennek segítségével a gyerekek kreativitása, illetve ön- és társismerete is fejleszthető, miközben az előadás által felvázolt varázsvilágot sem kell a hátuk mögött hagyniuk. Márpedig ennek az előadásnak a világában érdemes még egy kicsit benn maradnunk.
Az előadás adatlapja a Ciróka Bábszínház oldalán itt található.