Hirdetés
„…létezésük mindig a legmélyebb közvetettség kísérteties tartományában zajlott, mert kézzelfoghatóak voltak, de elérhetetlenek, mert jelenlévők voltak, de megragadhatatlanok, mert maguk voltak a létezés, miközben a létezésből mégis ki voltak zárva…” IBOS ÉVA ÍRÁSA.
„Az az ötletem támadt, hogy megzavarom az egyensúlyt és meghívom a káoszt.” Ezt tűzte ki célul Versailles kapcsán Anish Kapoor, hangsúlyozva, hogy mindez nem lesz könnyű, hiszen a helyszín történelmi integritását meg szeretné őrizni. A káosz pedig működésbe lépett, igaz, nem éppen a szobrász által eltervezett módon… VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA.
Színvonalas fotókiállítás mutatja meg egy város 20. századi történetének néhány évtizedét az 1920-as évektől 1944-ig, egyetlen aspektusra koncentrálva: családokra, személyekre lebontva beszél a holokauszt előtti évtizedek szombathelyi zsidóságának hétköznapjairól, örömeiről, bánatairól, munkájáról. KARSAI GYÖRGY ÍRÁSA.
Hirdetés
Tavaly ősszel járta be a magyar sajtót a hír: egy svájci gyűjtő eddig ismeretlen Munkácsy-képet ajánlott fel megvételre a festő nevét viselő múzeumnak. IBOS ÉVA CIKKE.
A Révai Testvérek a honi könyvkiadás legendás firmája volt. Révay Mór János, a serény és lovagias üzletember 1920-ban jelentette meg irodalomtörténeti érdekű memoárját, amelynek két vaskos kötete reprint kiadásban látott újólag napvilágot. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Theophile Gautier döbbenten fedezte föl a magyar festőművészt Moszkvában: meglátta valahol egy képkereskedőnél egy festményét és meg akart ismerkedni vele; beleszeretett a művészetébe és Párizsban ő tette cikkeivel világhírűvé. FORGÁCH ANDRÁS ÍRÁSA.
A negyvenen felüli látogatókat először is némi hidegrázással csapja meg a hetvenes-nyolcvanas évek kilátástalanságának fullasztó levegője Vékás Magdolna fotóművész Harminc év című, izgalmas belső utat fölrajzoló retrospektív kiállításán, a Mai Manó Házban. TEGYI ENIKŐ KRITIKÁJA.
Amikor tizenöt évvel ezelőtt megjelent a Balkon első száma, mintha fellélegezett volna a hazai kulturális élet. Végre legálisan hozzáférhető sajtóban olvashattunk nem csak a hazai, de a külföldi kortárs törekvésekről is! IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Antoine Desailly, Gerhes Gábor és Hugues Reip valóság-alternatívái láthatók a Ráday utcai 2B Galériában: a földi élet keletkezésenek filmes szimulációja, rajz az anyai szeretetről és a piros álkesztyű rejtélye. A művészet derűsebb oldaláról. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.
Nincs abban semmi különös, ha az emberek nem tapossák egymás sarkát egy céhládákat bemutató kiállításon. Mert a muzeológia alapvetően nem látványszakma, csupán a múzsák szürke kis szolgálólánya. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Másodszor nyerhettek el alkotói támogatást a kortárs iparművészek. A megvalósult műveket az Iparművészeti Múzeumban állították ki. Hol tart ma a kortárs iparművészet, van-e önreflexiója, és hogyan viszonyul a kortárs művészet irányzataihoz. Kiderülhet január 13-ig. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.
Első pillantásra a levegőnek kevés köze van az agyag sűrű, sárszerű masszájához, 2007-ben mégis ez volt a X. Vásárhelyi Kerámia Szimpózium vezérgondolata. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Hirdetés
Csaknem 320 tételt – több mint 200 festményt – látni a Magyar Nemzeti Galéria gazdagon adjusztált, profin megrendezett Vaszary-kiállításán. Nemcsak a mennyiség, a minőség is imponáló; tolonganak a látogatók: Vaszary nagyszerű festő, és jó együtt látni ennyi gyönyörűséget. De van ebben valami ijesztő is: minél imponálóbb a méret, minél tetszetősebb és hangulatosabb az egész, annál valószerűtlenebb, hogy mindez lehetséges volt a XX. századi Magyarországon. RÉNYI ANDRÁS KRITIKÁJA.
A Széchényi Könyvtár november 26-án, Babits Mihály születésének 125. évfordulóján rendezte meg Nyugat-ünnepét. Az emlékév nyitányául szánt rendezvényen szavalóverseny, kamara-kiállítás, fejtörő játék és koncert idézte a folyóiratot, és bemutatták a Nyugat-honlapot is. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Meghitt karácsonyi kamaratárlatot szentelt a betlehem-állítás itáliai hagyományának a Nemzeti Múzeum. A “presepe” nápolyi mintadarabjait felvonultató kiállítás stílszerűen Vízkereszt napjáig látogatható. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Először láthatók Magyarországon, a Ráday Galériában a fiatal osztrák festő, Alfredo Barsuglia hiperrealista művei az orálhigiénia tárgyköréből. Alexandra de Lazareff és Jean Fontaine állatplasztikái ugyanott. Újratanuljuk az iróniát. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.