Hirdetés
A kulturális szezon első erős hónapja, az október ugyan lefutott, de novemberre is maradt még a lendületből: van színház, könyv, film, kiállítás, cirkusz, itthon és külföldön. Lehet jönni, menni, nézni, hallgatni, olvasni. CSÁKI JUDIT AJÁNLÓJA.
21 éve jelenik meg a Summa Artium heti kulturális hírlevele, a Vademecum. Az ezredik, ünnepi válogatás, a Vademecum Omnibus elolvasása után a hírlevél írójával, Török Andrással, saját meghatározása szerint „népi kritikussal” beszélgettünk magas- és mainstream kultúráról, mecenatúráról, az ajánlás és a válogatás szempontjairól. MERÉNYI ÁGNES INTERJÚJA.
A Wrocławi Nemzeti Múzeum lengyel kortárs művészeti gyűjteménye az egyik legérdekesebb kollekció egész Lengyelországban, amiben a háború utáni festészettől a neoavantgárd happeningen át a holokausztról emlékező alkotásokig a lengyel művészet legnagyobb alakjait találhatjuk. Magyarként egyszerre ismerős és idegen a tárlat: a történelmi párhuzamok összekötnek, mégis valami egészen más tekint vissza ránk a lengyel alkotásokból. Mi teszi ezt a gyűjteményt ennyire különlegessé? MARTINCSÁK KATA ÍRÁSA.
Hirdetés
Kettőből kettő: a Sóstói Múzeumfalu után a soproni Központi Bányászati Múzeumban is arra költötték az európai adófizetők pénzét, 51 millió forintot, amire kérték. Hasznos és értelmes dologra. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
A nyíregyházi Jósa András Múzeum által beadott, a Sóstói Múzeumfalut érintő Földi utam elhagyom, tárgyaimat itt hagyom című pályázat példa arra, hogy jól és hasznosan is el lehet költeni az európai adófizetők pénzét; ebben az esetben közel 56 millió forintot. Meg arra is, hogy milyen nehézségekkel szembesül egy intézmény, ha a vége a projektnek. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Sorozat, színház, performansz, kiállítás, film, dokumentumfilm. Erős hónap lesz az október kulturális szempontból, de aggodalomra semmi ok, segítünk benne eligazodni. PUSKÁS PANNI AJÁNLÓJA.
Azt kérik tőlünk, hogy hagyjuk magunk mögött az ellentétpárokban gondolkodást, mozogjunk együtt az improvizatív előadással, és elmondásuk szerint nem zavarná őket, hogy elalszunk közben, ha legalább álmodunk valami gondolatébresztőt: Szilágyi Kornéllal és Hevesi Nándorral a szeptember 19-én a Trafóban debütáló Krízistenhit multimediális performanszuk kapcsán beszélgettünk a kísérleti filmezés és az antimilitarizmus kapcsolatáról, a különböző helyszínek nyújtotta kihívásokról és arról, kell-e ordítaniuk a művészeknek. ORBÁN KRISZTINA INTERJÚJA.
A Magyar Tudományos Akadémia épülete 1865-re elkészült, de pénz híján belső terei dísztelenek maradtak volna, ha nincs Bohusné Szőgyény Antónia, aki nőtársaival közösen hatalmas díszszőnyeget készített, amely egyszerre volt közösségi mecenatúra és politikai hitvallás is. Ez a műtárgy látható a Budapest Galéria A férfi helyét senki nem firtatja a forradalomban című kiállításában számtalan utóéleti elágazásával. A textil mint a névtelen női munka hordozója itt rengeteg alakváltozatban és funkcióban lép elénk. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA.
A Kieselbach Galéria fájdalmasan rövid ideig tartó kiállításon tiszteleg a 15 éves Fortepan-gyűjtemény előtt, bemutatva az alapító, Tamási Miklós Fortepan ABC című, a galéria kiadásában megjelent kötetének anyagát. A kurátor, Rieder Gábor a mesterséges intelligenciát is segítségül hívta, hogy életre keltsen bizonyos képeket, Kieselbach Tamás pedig a gyűjteményhez fűződő személyes kapcsolatáról is mesél a falon és az album lapjain. ZÖLDI ANNA BESZÁMOLÓJA.
Az ősz nem csak a színházi évad kezdetét jelenti, és nem is kell még elszakadni a kültéri helyszínektől, a nyáron kimaradt kiállításoktól, könyvektől, de szabad örülni az érkező premiereknek. ORBÁN KRISZTINA AJÁNLÓJA.
Klasszikus és kortárs külföldi és magyar művészek hatvan, különféle műfajú alkotásán keresztül értelmezi újra a Magyar Nemzeti Galéria Élőhely. Természet ás tájkonstrukciók című kiállítása az ember alkotta kultúra és természet viszonyát. A hangsúly a megbomlott egyensúlyra, a klímaváltozásra kerül. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA.
A feje tetejére állt világban a művészet mi mást tehetne: maga is fejtetőre áll, kifordul önnön megszokott keretei közül. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA.
Hirdetés
Megmaradt valami a fiatalkori lázadásokból, vagy beépült abba a groteszk látásmódba, ami Bukta Imre sajátja ma is? Hogyan találja meg a helyét a kukoricacsutka, a fa, az elszáradt növény a művész installációiban, performanszaiban, hogyan válnak a paraszti kultúra eszközei művészetének részévé, miközben szociográfiai hitelességű látlelet rajzolódik ki a az elmúlt ötven év vidéki Magyarországáról? A Revizor R-beszélgetések sorozatában Bukta Imrével Vlasics Sarolta beszélgetett.
Az ARC tagadhatatlan erénye, hogy új kontextusba helyezi az óriásplakát műfaját, ami itthon áldozatul esett a hazug és gyomorforgató propagandának és a nem kevésbé ízléstelen reklámkampányoknak. ŐRY JÚLIA KRITIKÁJA.
A Rembrandt és tanítványa, Hoogstraten képeit bemutató kiállítás kulcsa az alcím: Festék és illúzió. Sabine Pénot kurátor kifejezetten a képi illúziókeltés szándékát és technikáit állította a tárlat fókuszába. A képzőművészeti szemfényvesztés már a barokk korban (sőt az antikvitásban) sem ment ritkaságszámba, s ez különös tanulsággal szolgál nekünk itt és ma. RÉNYI ANDRÁS KRITIKÁJA.
Igaz, hogy Rómában nem lehet elférni a turistáktól? Mit lehet ott látni a Trevi-kúton és a Colosseumon kívül? Rómának van külvárosa is? R-beszélgetés című podcast adásunkban Puskás Panni és Szivák-Tóth Viktor mesél Proics Lillának egy hónapos római ösztöndíj-időszakáról, és ad izgalmas úti tippeket azoknak, akik az örök városba készülnek kikapcsolódni.
Bill Viola aktuális kiállítása a Millenium Házában a Csend címet viseli, és különleges belső utazásra hív minket. A három videó a néző türelmére és szemlélődő jelenlétére épít. KUNYIK KINGA ISMERTETŐJE.
Száznegyvenkét (142!) kegyetlen burmai tábornokot sikerült ártalmatlanná tennem összesen 212 női bugyival, mindezt kevesebb mint két perc leforgása alatt. Ezzel (az alkotók szerint) a legeredményesebb tíz közé kerültem a 13. Berlini Biennálé nyitónapján, június tizenharmadikán, pénteken. UPOR LÁSZLÓ BESZÁMOLÓJA.
Nem fogunk könnyű szívvel távozni, ha megnézzük az Esterházy Art Award rövid listájára került művészek munkáiból rendezett kiállítást a Ludwig Múzeumban. Nem mintha nem az derülne ki, hogy sok, erőteljes egyéni vízióval rendelkező, tehetséges alkotó dolgozik ma Magyarországon, hanem mert a művek olyan erővel szembesítenek a világ súlyos problémáival, ami mindenképpen felér egy kijózanító pofonnal. ŐRY JÚLIA KRITIKÁJA.
Ünnepel a Textúra, tizedik alkalommal láthatjuk a műalkotásokból inspirálódó kortárs szerzők szövegeit a Szépművészeti Múzeumban. A bestof előadást Valló Péter rendezte, vele és a koreográfussal, Bodor Johannával, a jelmeztervezővel, Remete Krisztával és a projekt vezetőjével, Pénzes Borókával beszélgetett Merényi Ágnes.
Az orosz-zsidó származású francia festő, Marc Chagall (1887–1985) a párizsi iskola tagja, Henri Matisse és Pablo Picasso mellett a klasszikus modernizmus nagy hármasának része. Művei bemutatására ezúttal a bécsi Albertina tesz kísérletet. Az expresszionista és kubista stílusokból merítő, ám önmagának egyéni utat kijelölő Chagall nagyságát nehéz is lenne nem monumentális szintre emelni – önmaga sem maradt a földön, hiszen folyton a levegőbe emelkedett festményein is. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA.