Hirdetés
Korunk egyik népbetegsége a figyelemzavar, az ezzel foglalkozó pszichológiai könyvek fénykorukat élik. De vajon hogyan lehet megragadni a figyelmet a színházban – és még inkább: hogyan lehet erről a gyerekekhez szólni? SZABÓ RÉKA DOROTTYA KRITIKÁJA.
Tudom, hogy tíznél is több dráma van már a Kovács ikrek – Dominik és Viktor – háta mögött. Láttam és/vagy olvastam is jónéhányat közülük, de a kedvencem mégis az egyetlen regény, a Lesz majd minden. A Koloniált a 6szín mutatta be. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Az Orlai Produkció új bemutatója Thomas Bernhard kultikus szövege, A színházcsináló alapján készült. A főpróbahét elején beszélgettünk a címszerepet játszó Alföldi Róberttel és a rendező Pelsőczy Rékával barátságról és bocsánatkérésről, szövegtanulásról és örvényről. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Hirdetés
Ha kisiskolásokkal próbálunk a szerelemről beszélgetni, könnyen ellenállásba ütközhetünk. Bátor dolog tehát számukra ilyen témában előadást készíteni. A Ciróka Bábszínház új produkciója, a Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi erre tesz kísérletet. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Mik azok a tényezők, amik befolyásolják az erkölcsi ítéletet? Hogyan változik egy vádlott megítélése az egyre szélesebb kontextus tükrében? Kié az igazság? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Freeszfe Egyesület új, részvételi előadása. SZABÓ RÉKA DOROTTYA KRITIKÁJA.
Kókai Tünde színpadi alakját egészen könnyű azonosítani a hősnővel. Élénk, lendületes, bátor és természetes. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Japán kultúrsokk inspirálta a Dollár Papa Gyermekei új előadását, amit let’s go japan with the kids címmel november 14-én mutatnak be a Trafó nagytermében. A darabot Kiss-Végh Emőkével közösen Ördög Tamás írta és rendezi, akivel nemcsak az utazásról, hanem társulatuk helyzetéről és a tanításról is beszélgettünk. HOLLÓSI ZSOLT ÍRÁSA.
Fenyvesi Orsolya szövegével, Viktor Balázs rendezésében a Leláncolt Prométheusz már-már egzisztencialista drámává formálódik, ahol a közönyében kegyetlen, válaszképtelen hatalmi renddel szemben a hős számára a szenvedés nem pusztán büntetés, hanem tudatos döntésként az önazonosság és a szabadság kifejezése. LAPPINTS ESZTER KRITIKÁJA.
Személyiségjogilag valószínűleg rendben van a meggyilkolt anya lemeztelenített és szétroncsolt testének technikailag manipulált bemutatása, ámde esztétikai, etikai és eszkatológiai értelemben semmiképp. Legalábbis szerintem. Az alkotók szerint meg pont fordítva. És akkor most ezen a különbségen kénytelen vagyok túllépni. Már csak azért is, mivel a másfél órás színházi rítus éppen elég erénnyel rendelkezik ahhoz, hogy ne dobjon le róla ez a jókora értelmezési hiba. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
1972-ben Molnár Gál Péter azt írta Kazimir Károly kabukirendezéséről, a Csúsinguráról, hogy bár klasszikus japán darabról van szó, nem akar valódi kabukielőadást csinálni (mert nem is tudna), és szerencsére nem lett belőle „kamuki”. Pintér Béla új darabja, a Kabuki azonban vállaltan kamuki – a szó legjobb értelmében. DOMA PETRA KRITIKÁJA.
Pass Andrea új előadása a Vaskakas Bábszínházban egy népdal két verziójából igyekszik drámai konfliktust generálni. Az ötlet szellemes, ám a megvalósítás hagy kívánnivalókat maga után. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
A független színházakról szóló kétrészes kerekasztal-beszélgetésünk második részében Jászay Tamás négy friss csapat képviselőjével beszélgetett: Horváth János Antal a LOUPE Színház, Fülöp Kristóf a SICC Production, Regős Simon a Sirokko Szövetkezet, Jászberényi Gábor a DANTE képviseletében volt jelen. És miközben mind a négyen markánsan eltérő filozófia és stratégia mentén gondolkodnak, rendre kénytelenek voltak rácsodálkozni, mennyi a közös pont a működésükben…
Hirdetés
Van, hogy barátokat találni nehéz. És van olyan is, amikor könnyű lenne, de bezárkózni még annál is kényelmesebb megoldás. A Ciróka Bábszínház új, óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló előadása ezt a problémát járja körül rendkívül szórakoztató módon. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Valahol az USA keleti partvidékén, Tokapippi állomáson nagyot sípol a gőzös és megáll. Amíg sikerül megjavítani, az unatkozó, kártyázgató utasok szórakoztatására Amos, az ószeres, előad egy igaz mesét Jackről, a kisfiúról, aki megmentette a vasutat. IVÁNYI-SZABÓ RITA KRITIKÁJA.
Diszfunkcionális családok korántsem barátságos mérkőzéseit figyeljük a mai Lengyelországban és a tegnapi Egyesült Államokban. A gyilkos hangulatú családi összejövetelt csak egyetlen bizarr hang zavarja meg: az élve forró vízbe rakott homár kaparássza, kopogtatja a fazék fedelét, amíg csak az erejéből futja. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Látványosan és elegánsan díszített, hangulatos lakásbelső, amelynek sok eleme emlékeztet a színházra – olyannyira, hogy a nézőnek akár az az érzése is támadhat, hogy Bagossy Levente, a Centrál Színház bemutatójának díszlettervezője egy önmagát stílusosan lakásnak álcázó kisebb színpadot varázsolt a színre. Ami vizuálisan is érzékelteti, hogy A testőr szereplőinek életét minden tekintetben átszövi a színház. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Azok a (nem csak színházi) tartalmak, amelyek a „mai fiatalokról”, vagyis az internetet már alapvetésnek érzékelő, úgynevezett Z generációról szólnak, könnyen átcsaphatnak kellemetlen fiataloskodásba. Sokszor inkább annak a lenyomatai, ahogyan az idősebbek elképzelik az érthetetlen fiatalságot. Nem kicsit tartottam ettől, amikor először megláttam a @LL3t4rgIA címet – de mint az hamar kiderült, szerencsére hiába. SZABÓ RÉKA DOROTTYA KRITIKÁJA.
Novemberben Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című 2018-as sikerregényét viszi színpadra a Budapest Bábszínház. De hogyan lehet egy nagyregényből monodrámát készíteni, ráadásul egy bábos előadást? Erről beszélgettünk Barna Zsomborral, aki egyedül jeleníti meg Krusovszky szövegét a színpadon. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
A Revizor az évad elején kétrészes beszélgetést szentelt a közelmúltban eltűnő, és a mostanában feltűnő független színházi társulatoknak. Az első alkalommal Szabó Rékával, a Tünet Együttes vezetőjével és Ugrai Istvánnal, a Kultúrbrigád első emberével beszélgetett Jászay Tamás. Nagy vonalakban áttekintettük a két csapat történetét, az út során feltűnő figyelmeztető jeleket, és aláhúztuk a különbségeket meg a hasonlóságokat is. Hogy milyen formában folytatódnak azok a sikeres projektek, amelyeket az elmúlt évtizedekben létrehoztak, szintén kiderül a beszélgetésből.
Az operett szűk évszázados virágzását egyfajta hanyatlástörténetként szokás bemutatni, mely Offenbach éles társadalombírálatának magaslatáról Lehár „se veled, se nélküled” problematikájának mélységeibe hanyatlik. A szép elméletet azonban mifelénk ritkán igazolja a színházi gyakorlat. BÓKA GÁBOR KRITIKÁJA.
A kulturális szezon első erős hónapja, az október ugyan lefutott, de novemberre is maradt még a lendületből: van színház, könyv, film, kiállítás, cirkusz, itthon és külföldön. Lehet jönni, menni, nézni, hallgatni, olvasni. CSÁKI JUDIT AJÁNLÓJA.