Hirdetés
Japán kultúrsokk inspirálta a Dollár Papa Gyermekei új előadását, amit let’s go japan with the kids címmel november 14-én mutatnak be a Trafó nagytermében. A darabot Kiss-Végh Emőkével közösen Ördög Tamás írta és rendezi, akivel nemcsak az utazásról, hanem társulatuk helyzetéről és a tanításról is beszélgettünk. HOLLÓSI ZSOLT ÍRÁSA.
Fenyvesi Orsolya szövegével, Viktor Balázs rendezésében a Leláncolt Prométheusz már-már egzisztencialista drámává formálódik, ahol a közönyében kegyetlen, válaszképtelen hatalmi renddel szemben a hős számára a szenvedés nem pusztán büntetés, hanem tudatos döntésként az önazonosság és a szabadság kifejezése. LAPPINTS ESZTER KRITIKÁJA.
Személyiségjogilag valószínűleg rendben van a meggyilkolt anya lemeztelenített és szétroncsolt testének technikailag manipulált bemutatása, ámde esztétikai, etikai és eszkatológiai értelemben semmiképp. Legalábbis szerintem. Az alkotók szerint meg pont fordítva. És akkor most ezen a különbségen kénytelen vagyok túllépni. Már csak azért is, mivel a másfél órás színházi rítus éppen elég erénnyel rendelkezik ahhoz, hogy ne dobjon le róla ez a jókora értelmezési hiba. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Hirdetés
Két izgalmas új szöveg színpadra állítását láthatja a Szkéné közönsége az idei őszi szezonban. Az egyik egy görög dráma, Aiszkhülosz Leláncolt Prométheuszának újraírt változata, a másik pedig – a Dua Lipa hazatalál – egy minden ízében kortárs drámaszöveg. A két szöveg írójával, Fenyvesi Orsolyával és O. Horváth Sárival beszélgettünk alkotófolyamatról és eredményekről. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
Kemény Lili az Örkény Színház felkérésére írt színdarabot az elmúlt huszonöt évünkről, de ez lehetne akár harmincöt is, valamint a jelenetek amolyan cseppben a tenger-féle sűrítményként működnek. Legalábbis a szándék szerint, gondolom. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Magyar alkotók vitték színre A kis herceget a lengyelországi Gnieznóban. Az előadás nagy erénye, hogy 12 éven felülieknek szánták. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
A boldogság titkára derül fény az Orlai Produkció új bemutatójában: Rusznyák Gábor rendezi a román drámaíró, dramaturg, Alexandru Popa művét, amely a házastársi hűség és hűtlenség témáját szokatlan szemszögből vizsgálja. A darab szerzője ragaszkodott az írásos interjúhoz, így levélben beszélgettünk a színpadi konfliktus szükségességéről, a zárt színpadi tér szépségéről és arról, hogy miért barátságtalan színháznéző. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Hazai finanszírozás és támogatás hiányában idén véget ért a BODY.RADICAL, a több mint tizenöt éves múlttal rendelkező, nemzetközileg jegyzett, a kultúrák találkozásáról szóló (butoh) táncos fesztivál. Sokan ezzel együtt lehet, hogy még sosem hallottak róla – többé pedig már nem is fognak. CSEH DÁVID BESZÁMOLÓJA.
Nincs spoiler, ugyanis a február 28-i PerformanszBusz második útja máshova vezet, más művészekkel, más kutatókkal, más témákkal alkot és köti majd le egy más közönség figyelmét. PROICS LILLA KRITIKÁJA.
A sakkban minden döntés számít, de nem minden lépést nekünk kell megtennünk. A Budapest Bábszínház új ifjúsági előadásában Szofinak meg kell tanulnia, hogy a szülei tábláján már régóta zajlik a játszma, amit nem neki kell eldöntenie. Az ő feladata most, hogy a saját tábláján maradjon és ott lépjen. Mert lépni nemcsak lehet, de kell is. PAMLÉNYI LAURA KRITIKÁJA.
A Párizsi Nemzeti Opera Ariodante-előadásának tanúsága szerint a közönségsiker receptje egyszerű: elég egy kiváló rendezés, egy még kiválóbb karmester és zenekar, és egy megbízható szereplőgárda. GYÁRFÁS ORSOLYA KRITIKÁJA.
Megnéztem ifj. Vidnyánszky Attila két előadását, a @LL3t4rgiát a Vígszínházban és a némacsendet a Katonában. Nagyon jók voltak. De most nem színikritikát szeretnék írni, majd az is lesz mindkettőről a Revizoron, hanem kulturált világnézeti vitába szeretnék bocsátkozni a rendezővel. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Hirdetés
21 éve jelenik meg a Summa Artium heti kulturális hírlevele, a Vademecum. Az ezredik, ünnepi válogatás, a Vademecum Omnibus elolvasása után a hírlevél írójával, Török Andrással, saját meghatározása szerint „népi kritikussal” beszélgettünk magas- és mainstream kultúráról, mecenatúráról, az ajánlás és a válogatás szempontjairól. MERÉNYI ÁGNES INTERJÚJA.
Ha van színész, aki bejárta a szakma összes lehetséges formáját, Mucsi Zoltán biztosan az. Csáki Judit a szamárlétráról, a szabadúszásról, a színházalapításról, a színházmegszűnésről kérdezi őt – és még sok minden másról, ami mind színház. És van véleménye – meg tapasztalata.
A Gob Squad Turn című legújabb bemutatója a Burgtheater egy kisebb épületében, a Kasino am Schwarzenbergplatz nevű térben született meg, ami eredetileg a Hadtudományi és Kaszinó Szövetséghez tartozott. Ezért valószínűleg nem véletlen, hogy magának az előadásnak a bécsi bálkultúra a tematikája. ZRINYIFALVI ESZTER ÍRÁSA.
A produkciónak ez a két aduja van: Kiss Mari és Epres Attila. Nincsenek könnyű helyzetben. Egyrészt maga az anyag nem különösebben gazdag és árnyalt. Másrészt a rendezői koncepció meglehetősen szűk mezsgyére szorította őket. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
A varsói Generation After a fiatal lengyel színházi alkotók legújabb előadásaiból válogató showcase, melyet minden szeptemberben a Nowy Teatr szervezésében rendeznek meg. Az idei, immáron kilencedik válogatás erősen queerfeminista szemléletű volt – az előadások kétharmadát nő rendezte, harmada kifejezetten queer tematikát dolgozott fel. Ezek közül kiemelkedik egy előadás, amely azt mutatja be, hogyan lehet színházilag feldolgozni egy művésztársunk öngyilkosságát. BORONKAY SOMA ÍRÁSA.
Amszterdamtól Budapestig, nyugattól keletig, a táncművészek megélhetésétől a népi kultúrát kisajátító politikusokig sok témát érintettünk Vavra Júliával beszélgetésünk során, és közben szóba került az is, ki az a hidegvérű kanca, akivel a közönség október 22-én és 23-án találkozhat majd a Trafóban. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
Születés és halál. Két évszám, közöttük az élet mint kötőjel feszül. Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy halász. Egyszer volt, hol nem volt, meghalt egyszer egy halász. Bérczes László Fosse-adaptációja nem a norvég világfájdalom súlyát hordozza, hanem egy arcon átfutó félmosoly békés melankóliáját. PAMLÉNYI LAURA KRITIKÁJA.
Pécs az egyetlen vidéki város Magyarországon, ahol érettségire épülő színészképzés folyik. Ők is a mi színházunk, sőt. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.
Október 12-én a Szentendrei Teátrum és a Lepkegyűjtő Produkció közösen mutatja be A piros esernyő című zenés mesejátékot a Kolibri Színház volt tagjaival, Vidovszky György rendezésében. A társproducer Bereczki Zoltánt szándékokról, politikai állásfoglalásról, meg a hamarosan országjárásba kezdő produkció próbáiról is kérdeztük. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.