Hirdetés
Kell-e Mohácsi János rendező egy Mohácsi-szöveg bemutatásához, vagy másnak is a kezére áll az a komplex utalásrendszer és humor, amit a Mohácsi-előadásoktól megszoktunk? Ez az egyik tétje a kecskeméti Katona József Színház Liliomfi című előadásának. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Székesfehérváron rendezte meg Novák Eszter Joël Pommerat kortárs francia drámaíró darabját, Az én kis hűtőkamrámat. A nagyváradi előadás után másodszor láthatja magyar közönség e furcsa, abszurd krimit. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
2009 óta tíz olyan évünk telt el, amely sokat változtatott társadalmi állapotokon, helyzeteken, politikai irányokon, célokon, hangsúlyokon, hangulatokon. Feltehető, hogy Pintér Béla ma nem írná meg a Szutyokot (mármint ha akkor nem írta volna meg), vagy talán: ma nem a Szutyokot írná meg. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Hirdetés
Téli vasárnapok bearanyozója a Diótörő Ferenc és a nagy szalonnaháború a Stúdió K-ban: gyerekekkel és gyerekek nélkül, párban, barátokkal, vasárnapi szülőként – vagy magányosan, mintegy antidepresszánsként alkalmazva – egyaránt élményszámba megy. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A gyermeklélek mélyén kavargó vágyörvényt tornadresszbe szorítja a valóság. A gimnasztika a létért folyik. A tornatermi sterilitás és az izzadságos hajsza áthatja az előadást. Túlontúl magabiztos, mégis lenyűgöző vállalkozás Horváth Csaba költői tinédzsereposza. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA.
Spiró keserű komédiájának hősein, a lecsúszott, középkorú vidéki házaspáron semmi sem segít. A telitalálatos lottószelvény több problémát vet föl, mint amennyit megold: a szűkösségre berendezkedett lélek nem tud mit kezdeni a tágasság ígéretével. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA.
Robbanás. Nem az ős, hanem az, amelyet a buszon követett el egy terrorista. Egy lány. Vagyis egy nyúl. Semmi esetre sem görény, hiszen az a szeretője. A felügyelő egyébként szereti a görényeket, hacsak nem az ő feleségével… De a nyomozás nehezen halad, mert mindenki halott. A merénylő is. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Bár Spiró György vitán felül a legtöbbet játszott, legsikeresebb kortárs drámaírónk, ez a darabja tizenkét évet várt, hogy színpadra kerüljön. A Budapesti Kamaraszínház vállalkozása így mindenképpen méltánylandó. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA.
Lepusztult művház, elhanyagolt iskolai díszterem, szociális otthon átrendezett tv-szobája, székraktár egy elfekvőben? Mindegy. A magasból bánatos lampionok fittyednek, az L alakú asztal terítéke lomos-romos, egy kalitkába zárt fehér galamb magokat csipeget. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A test beszél, a lélek némán üvölt, az arc maszkká válik. Hét női test – a GK Impersonators és a Közép-Európa Táncszínház táncosai – lényegül mitikus lénnyé a Mu Színház színpadán. Gergye Krisztián biztos testtudattal vezet a tudattalan bizonytalan világában. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Barokk feketébe öltöztetett húsportrék függenek a falon Gergye Krisztián tárlatán. Ágens Kúrós verseit köti bőrbe, majd küldi kéjes éji táncba a rendező-koreográfus: a fülledt és sajgó sorok a női test és szexus költeményét üvöltik, suttogják el a közönségnek. Az Édes szívem, ribanc vagy ködfüstös kiállítócsarnokában a múlt szerelmei és aktusai vallanak kavarogva. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA.
Csak egy őrültnek juthat eszébe színre vinni ezt a több idősíkon játszódó, rengeteg szereplőt mozgató, cselekményben, filozófiában egyaránt bonyolult regényt – vélhetné a felületes szemlélő. Ám a végén azt gondolhatja, „őrültség” tán, de van benne rendszer. Talán több is. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSA.
Hirdetés
Nem előnytelen az egy óra húsz percet szünet nélkül felölelő előadás számára, ha szokatlan helyszínen vagy szokatlan időpontban játsszák. Ősbemutatóként a Művészetek Völgyében, később az Új Színházban és a TÁP Színház rendszeres játszóhelyén volt látható, aztán este tízes kezdéssel a Gödörben. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.