Kemény Lili az Örkény Színház felkérésére írt színdarabot az elmúlt huszonöt évünkről, de ez lehetne akár harmincöt is, valamint a jelenetek amolyan cseppben a tenger-féle sűrítményként működnek. Legalábbis a szándék szerint, gondolom. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Lehetne lefutni azt a kört – és nem lenne méltatlan a helyzethez –, hogy milyen nagyszerű Kulka János visszatérése és annak módja; a stroke maradványainak vállalása, és a színészet számára új útjainak megmutatása. Nekünk, a közönségnek, akik hiányoltuk és most örülünk. Szóval lehetne így is – de inkább mégsem így. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Mi történik az egykori hangoskönyv szövegével, ha az közel húsz év után egy színpadi előadás alapanyaga, „ornamentikája”, történetmesélése lesz? Különleges találkozás, felkavaró élmény, izgalmas vállalkozás. A közös munkáról, Kulka János egykori önmagával találkozásáról is beszélgettünk az Orlai Produkció Halál Velencében előadása kapcsán Csuja László rendezővel és Zabezsinszkij Éva dramaturggal. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
A Látszatélet dokumentarista alapozottságú kísértethistória, Mundruczó Kornél összetéveszthetetlen modorában elbeszélve. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Erős előadásokat újranézni legalább akkora örömforrás, mint egy jó könyvet újraolvasni: hirtelen más részletek lesznek fontosak, de az is előfordulhat, hogy a nagy egészről alkotott kép változik meg. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
Persze, hogy vállalás, persze, hogy brutális – de alapvetően mégiscsak egy színházi előadás ez, a Faust, Schilling Árpád rendezésében, a Katonában, két estén. Állít, kérdez és gondolkodtat – és alaposan megdolgoztatja azt a nézőt is, aki mindent bedob, hogy vele menjen. Kaland. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A Bayerische Staatsoper, környékén a Kempinski Hotellel, a Pradával és a Louis Vuittonnal, Németország egyik leggazdagabb operaháza. Luxus mindenekfelett, a színház körül és a színházban egyaránt. KELEMEN KRISTÓF JEGYZETE.
„Leszoptam Rákosit, kinyaltam Kádárt, most meg mehetek a picsába?!” – kérdezi Sápi Mercédesz egyikeként a Lipót csatarendben távozó lakóinak. Egy sárga, magyar világhírű intézet haláltánca. Nekünk meg igencsak érdemes kapaszkodnunk a vaságyakba és az infúziós állványokba, hogy e tánc szédülete nehogy magával rántson. CSATÁDI GÁBOR ÍRÁSA.
Két dolgot ne feledjünk. Már az első percben egyértelmű(nek tűnik) egy video-bejátszás alapján: aki meg akar halni, meghal. Az utolsó munkanapját abszolváló eutanázia-klinikán alkalmazott kezeléseket pedig megfigyelők ellenőrzik. Mi, a nézők. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Sehol egy púpos udvari bolond vagy egy naiv, riadt szemű lány. Nyoma sincs a daliás hercegnek és fényűző udvartartásának. Schilling Árpád számot vet a Rigoletto játékhagyományával, hogy aztán szembeforduljon vele, így újraértelmezve az életidegen, sokat látott szereptípusokat. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
A FEKETEország majd’ négy évvel ezelőtti bemutatója környékén íródott kritikák nem csupán a legprogresszívebbnek tartott hazai színházi műhely új premierjéről, hanem az országban akkoriban uralkodó közállapotokról is tanúskodnak. Nem véletlenül. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
A Bárka mögötti mobil konténerben játszódó véres teremtés- és pusztulástörténet kritikai recepciója széles spektrumon mozog a teljes elutasítástól a leplezetlen rajongásig. Minden írás egyezik azonban abban, hogy hosszasan meséli a darab sztoriját. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
Ha valaki egyszer megírja a Pesti Est című programajánló magazin történetét, feltehetően előkelő helyen szerepelteti majd benne a tényt, hogy 2007-ben a Krétakör Színház a lap inspirálta előadással rukkolt elő. A társulatnak viszont nincs oka büszkélkedni a produkcióval. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.