Ascher Tamás, mint már annyiszor, most is – szagoltat. Alkotótársaival együtt, orrunk alá nyom valamit, amitől fuldokolva próbálnánk elfordulni, csak hát nem lehet. Letagadni meg még úgy sem. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Nem íróként vagy rendezőként ismerjük Botos Éva nevét, az általa gründolt csRSnyést most mégis a Színikritikusok díja várományosai között találjuk az évad legjobb független színházi előadásainak listáján. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Nehéz dolog lehetett az ötvenes években élni, erre az Állami Áruház című szocialista operett igazán jó példa. Most se könnyű – ezt pedig Fábián Péter és Benkó Bence kecskeméti rendezése bizonyítja. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Túlzás lenne azt állítani, hogy csak a körülöttem ülő gyerekek parázták szét magukat a Budapest Bábszínház Coraline című előadásán. De a gyerekek és én is szeretünk azért egy kicsit félni. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Jó lenne tudni, miért. Mármint miért került színre Szuhovo-Kobilin Az ügy című darabja a Katonában; mit látott benne Ascher Tamás, aki megrendezte, és miért nem látom én, amit ő látott. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Reisz Gábor minden bizonnyal feltalálta az önéletrajzot mint filmes műfajt. Nem, nem az életrajzi filmet (biopic) találta fel, azzal Dunát lehetne rekeszteni, hanem az önelemző lírát, a szubjektív naplót nagyjátékfilmen. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Egy végtelenül ostoba és dilettáns újságírói meglöttyenésre Pintér Béla a Katona József Színházban egy egész előadással válaszol. Csak hát adódik a kérdés: érdemes-e egy vacakságból dobbantani? CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Megannyi szenvedő értelmiségi alak után most élvezi a neki adott szerepek sokféleségét. Fekete Ernővel a kesergés otthonosságáról, kétkedésről és rendezői módszerekről beszélgettem. No meg arról, mi van akkor, ha színész rendezi a kollégát. KÓNYA RITA VERONIKA INTERJÚJA.
Lehet-e a 20. század egyik alapművét, a négykötetes, ezerötszáz oldalas „mitikus regényt” (ahogy Szerb Antal nevezi) színpadra vinni? Lehet-e a mű – ismét Szerb Antallal szólva – „tündéri iróniáját” visszaadni? Lehet. Nem is akárhogy! NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
Kiss Csaba darabja Nyinának azt a két évét beszéli el, ami az otthonról való távozásától a visszalátogatásig telt el, vagyis ami Csehov Sirályának 3. és 4. felvonása között történik. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
A k2 színház az Újszínház helyett az ELTE-re költözött ebben az évadban. Itt, új bázisukon beszélgettem a Family Guy-ról, Ascher Tamásról, generációváltásról és frissen szerzett Junior Prima Díjáról Benkó Bencével és Fábián Péterrel. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
Frappáns újrafordítás, szellemesen működő díszlet, karaktert teremtő jelmezek, pompázatos alakítások, elegáns és gondos rendezés – a műgond megtestesülése. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Az Egyasszonyban nyújtott alakításáért a legjobb női főszereplő díjára jelölték a színházi kritikusok. Az előadás kapcsán szerepekről, anyaságról és a színházi kritikához való viszonyáról beszélgettünk Tenki Rékával. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
Színpadi fantasy kilenc játékosra, kardokra, északi fényre, csillagösvényre. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Simkó Katalin 10 éve végzett a színiegyetemen Lukáts Andor és Jordán Tamás osztályában. Azóta tagja volt két vidéki nagyszínháznak, de éveket töltött a Maladypében, majd a Forte Társulatban is. Most független a függetleneknél. Legutóbbi bemutatója a Szkénéhez fűzi; a Szikszai Rémusz rendezte Emberszag-előadásban játszik. Méghozzá olyat, amilyet eddig még nem: énekel, táncol, fregolizik. STUBER ANDREA INTERJÚJA.