Taszítóan közeli képet mutat a normálistól lehető legtávolabb eső világokról a Katona József Színház tízrészes DVD-sorozatának két záródarabja, Ascher Tamás és Gothár Péter egy-egy emlékezetes rendezése. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
A Barbárok című előadást nézve – megengedem, kissé történelmietlenül -, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy ha Gorkij nem drámaíró lett volna Csehov idejében, hanem filmrendező a hetvenes években, alighanem Fassbindernek hívták volna. BÁN ZSÓFIA KRITIKÁJA.
Ha az Ascher Tamás Ivanovjáról szóló hazai elemzéseket szemlézzük, úgy tűnik, a külföldi kritikusok egyöntetű, olykor viharos lelkesedése nálunk az előadás nagyszámú erényeinek elismerésévé, s egynémely hibáinak felrovásává szelídült. Így láttuk mi. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE, 2. RÉSZ.
„A hely pusztító volta rémisztően összevág a be nem teljesített ígéretektől szenvedő, csalódott értelmiségi mélységes levertségével. Hogy meneküljön az ember egy ilyen világból?” JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE, 1. RÉSZ.
Ödön von Horváth 1929-ből keltezett, s manapság kevéssé kultivált fanyar darabját állította színpadra a Katona József Színház Ascher Tamás rendezésében. A virtigli válságtermék nett előadásban került a közönség elé, csak épp eredeti műfaját cserélte el: bohózatként elbeszélt szatírából könnyed burleszkké alakult. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.