A tatabányai színház Hamlet előadásában úgy tűnik fel előttünk az elképzelt dán királyi család, mint a valóságban a Windsor-ház. Hiába előkelők és bírnak látszólag istenszerű hatalommal, ugyanazok a frusztrációk, kényszerek és érzelmek dolgoznak bennük, mint bennünk. Ettől pedig végtelenül érdekesek lesznek a szemünkben. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Bartos Ági
APRÓSÁGOKBÓL ÚJDONSÁGOK
VÉRESEN KOMOLY JÁTÉKOK Martin McDonagh: Hóhérok; Edward Albee: Nem félünk a farkastól / Jászai Mari Színház, Tatabánya
Valóság és fantázia találkozásánál bomlik ki a tragédia a tatabányai Jászai Mari Színház két előadásában is: a Szikszai Rémusz által rendezett Hóhérokban és a Guelmino Sándor által rendezett Nem félünk a farkastól című produkcióban. Mindkettő figyelemre méltó, átgondolt alkotás, amely remek ziccereket tartogat a társulat színészei számára. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
TÉRBELI MELANKÓLIA Orlando
Csak egy penge éle választja el a melankóliát a boldogságtól – mantrázza bizonyos időközönként Orlando. Alakítanék a kijelentésen: csak egy penge éle választja el Orlandót Orlandótól. Mesei környezetbe ágyazott Doppelgänger-effektus, ahol az Orlandók, függetlenül a test nemi identitásaitól, csupán egymás reflexióiban és a nézői tekintetek keresztmetszetében képesek létezni. DARVAY BOTOND KRITIKÁJA.
AVATÁR VAGYOK Jeli Viktória-Tasnádi István: kettős:játék /Kolibri Színház
Az vagyok, aki lenni szeretnék – ezt kínálja a virtuális valóság bárkinek. Szuperhős, szépségkirálynő, sikeres és gazdag – csak egy jó avatárt kell kitalálni hozzá. Az meg nem nehéz. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
