Áll ez a nagydarab, atlétatrikós portás a motel recepciós pultjában, és bamba képpel nézi, ahogy furcsábbnál furcsább alakok rohangálnak ki s be. Nevetünk azon, hogy semmit nem ért – és hát magunkon nevetünk, mert mi sem értünk semmit. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Főiskolás korától hűséges tagja a Vígszínháznak. Szinte minden figurát eljátszott, nagyon színes az általa alakított karakterek palettája. A revizor című előadásban a polgármester szerepében nyújtott alakításáért Színikritikusok Díjára jelölték a legjobb férfi főszereplők között. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Minden látszat ellenére Bodó Viktor véresen komolyan vette mindazt, amit Gogol 178 évvel ezelőtt leírt. A műtét sikerült, a klasszikus jól van, és csodálkozva pillant körül ágyáról: hát tényleg minden ugyanúgy van? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Megint jó volt magyarnak lenni Nyitrán: a régió egyik, ha nem éppen legjelentősebb színházi fesztiválján a Szputnyik Hajózási Társaság premierje nagy sikerrel mutatkozott be. Külön öröm, hogy az előadással az ügynökkérdésről szóló magyar nyelvű színházi produkciók száma immár háromra nőtt. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A Vígszínházban harmadik évadot kezdő színésszel, Lengyel Tamással beszélgettünk. PROICS LILLA INTERJÚJA.
Nincs sötétből kényelmes kukucskálás, a Social Errorban a játék részei vagyunk, ahogy a világ részei, itt is, ott is használnak minket néha, de egyiket sem áll módunkban különösebben befolyásolni. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Eddig két írás jelent meg a Burgtheater igazgatójának a magyar kultuszminiszternél tett látogatásáról: a Magyar Nemzet szűkszavúan, a Heti Válasz bő lére eresztve tárgyalta a megbeszélést, meglehetősen kreatív módon újrahasznosítva az ott elhangzottakat. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
A Titkos Társulat a Vándoristenek, Szörprájzparti, A pitbull cselekedetei után Az álom féltestvére címen játssza legújabb előadását. A Társulat tagját, titkos vezetőjét, Kárpáti Pétert kérdeztük az előadás születéséről, illetve egyéb jelenlegi aktivitásairól. PROICS LILLA INTERJÚJA.
Az előző beszámolóban már érintettem a függetlenség kérdését, most van itt az ideje a kifejtésnek: a showcase soron következő három napján látható kilenc előadásból hetet budapesti független színházi csapatok készítettek. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ.
Bodó Viktor a grazi színház évadnyitó előadásaként az osztrák társulattal és saját csapatával koprodukcióban vitte színre Franz Kafka harmadik, szintén töredékben maradt regényét, az Amerikát. Ezzel teljessé vált az oeuvre – legalábbis színházi értelemben. MIKLÓS MELÁNIA ELEMZÉSE.
A kolozsvári Interferenciák fesztivál harmadik kiadása zene és színház viszonyának témájára épül, s bár ez az ernyő, mint lenni szokott, nem fedi le a teljes programkínálatot, a tematikus megközelítés nem erőltetett, produktívan működik. VARGA ANIKÓ BESZÁMOLÓJA, 1. RÉSZ.
Véleménye a nagy magyar valóságról, azon belül pedig a magyar egészségügyről mindenkinek van. Véleményünk egyfelől személyes élményeinkből áll össze, másfelől sztereotip rémtörténetekből. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
A Revizor szerkesztői kérték, gondolkodjak, mit tudnék mondani a kritikáról, illetve a lapban folyó kritikavitáról. Utóbbiról azt, hogy szerintem időszerű és hasznos, az előbbiről pedig néhány hívószó jutott eszembe először. UGRAI ISTVÁN ÍRÁSA.
Van-e szíve, joga és oka panaszkodni a kritikusnak, ha pénzt, időt és energiát nem kímélve megengedheti magának, hogy újra elutazzon Grazba, hogy nyomon követhesse a magyar rendező és társulata munkáját? MIKLÓS MELÁNIA KRITIKÁJA.