Ünnepel a Textúra, tizedik alkalommal láthatjuk a műalkotásokból inspirálódó kortárs szerzők szövegeit a Szépművészeti Múzeumban. A bestof előadást Valló Péter rendezte, vele és a koreográfussal, Bodor Johannával, a jelmeztervezővel, Remete Krisztával és a projekt vezetőjével, Pénzes Borókával beszélgetett Merényi Ágnes.
Rendkívüli jelenség, főleg amikor bejön teljes királynői díszben, kezében mobiltelefonnal, hogy felvegye Viola tömör vallomását, miszerint a családban minden lány ő, sőt minden fiú is. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Szerintem vitán felül áll, hogy a miskolci közönségnek jár a Csárdáskirálynő. És nemcsak azért, mert éppen kétszáz éves a színházuk, és ez elég nagy ünnep, hanem mert Jenbach Béla, a librettó szerzője a város szülötte. Nem mintha erről korábban lett volna tudomásom… CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Ami engem illet, csöppet sem bánom, ha egy színházi előadásból „kilóg a lóláb”, vagyis a tanulság, az üzenet, mindközönségesen a tézis. A Dogma-filmeket – mondjuk, többet közülük – is kedvelem. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A Miskolci Nemzeti Színház Déjà vu előadása méltányolható szándékkal létrehozott zenés-táncos történelmi tabló Magyarország elmúlt százegynéhány évének emblematikus pillanataival, jól összeválogatott zenékkel, de az idegen tájról érkező néző számára túl kevés helyi érdekkel. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Két egymást követő napon két nagyszabású, zenés-táncos bemutató zajlott két vidéki városban, egy rendező fősége alatt: Béres Attila csúcstámadása sikerrel járt. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Az 1956-os forradalomra emlékező művek dömpingjében a romantikáé, az áhítaté, a mítoszé a főszerep. Az igazságot, a történelmi hűséget, az emlékezetpolitika optimális vivőanyagát nem egy musicalben kell keresni. Valahol persze lennie kéne. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Egy ma jószerint teljesen ismeretlen Kálmán-operettet vett elő, íratott át és paskolt a színpadra az Operettszínház. Lássuk, Kálmán Imre, mire megyünk ketten! LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
A hetvenéves Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatójának, Gáspárik Attilának nyáron lejár a mandátuma. Miután a tulajdonos értékelései alapján jól teljesített, ha akarja, folytathatja a munkát, építheti tovább a színházat és közönségét. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
Simkó Katalin 10 éve végzett a színiegyetemen Lukáts Andor és Jordán Tamás osztályában. Azóta tagja volt két vidéki nagyszínháznak, de éveket töltött a Maladypében, majd a Forte Társulatban is. Most független a függetleneknél. Legutóbbi bemutatója a Szkénéhez fűzi; a Szikszai Rémusz rendezte Emberszag-előadásban játszik. Méghozzá olyat, amilyet eddig még nem: énekel, táncol, fregolizik. STUBER ANDREA INTERJÚJA.
Operettként is, színházként is megél Szabó Máté Nagymező utcai Sybill-rendezése. Fogynak a szüzek és a szerelmi illúziók, s itt-ott sajnos fogyatkozik az énekhang is ebben az érdekes előadásban. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Kicsi és savanyú, de legalább a miénk: ezúttal igazi hungarikumot, az operettet gyalázzák szembe Mohácsiék Parti Naggyal kart karba öltve. A baj csak az, hogy akárhonnan nézem, messze még az úticél, vagyis Jamaica. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Még nem élt, csupáncsak működött a Hair a Mohácsi János által rendezett produkció legelső előadásán. Hol jól, hol rosszul. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Sérülékeny portéka a vendégjátékra utazó előadás. Dürrenmatt Kolozsvárról május 19-én Budapestre, a Vígszínházba látogató öreg hölgyével is történt egy kis baj. Vagy a bajok már odahaza mutatkoztak? TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Nevezzük trilógiának? Gergye Krisztián koreográfus az Adaptáció trikolór és az Opera Amorale után színdarabhoz nyúlt, hogy megmutassa: milyen baromi rosszul érezzük magunkat. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.