Egy tönkrement kapcsolat és egy válás kicsit sem fekete-fehér körülményeiről, családon belüli erőszakról, megcsalásról, szülői mintákról, önfeláldozásról, anyaságról, az erőszak továbbadásáról és az elengedés nehézségeiről beszél nekünk a Mély levegő. SZABÓ RÉKA DOROTTYA KRITIKÁJA.
Székely Kriszta Sankt Pölten-i Fizikusok-rendezése nem azt a paradoxont akarja igazolni, hogy a tudomány és a technika fejlődésének korlátlan lehetőségei megteremtik a totális pusztulás lehetőségét. Ezzel már a 20. században szembesültünk. A 21. század egész más etikai kérdésekről szól. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
Tűzzel játszik az, aki a sebesen táguló vizuális kultúra összefüggésében kívánja ráirányítani a figyelmet a folyamatosan szűkülő olvasáskultúra értékeire és fontosságára – elsősorban vizuális eszközökkel. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Apáknak és fiúknak közös programként is ajánlja első rendezését, a Manna bemutatójaként szeptember 12-től a Trafóban látható Kereki című előadást Georgita Máté Dezső. Bár fizikailag nincs jelen, az elhunyt nagyapa is szereplője a három generáció találkozásáról szóló történetnek. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
Egy fiatal idealista Brüsszelbe futkos, hogy egész Nyugat-Európát az ország ellen hangolja. Vajon sikerrel járhat-e lendülete akkor, amikor ellenfele az öregedő despota, aki körül komoly talpnyalósereg liheg a koncért? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A latin mondás – duo si faciunt idem, non est idem – szerint ha ketten csinálják ugyanazt, az nem ugyanaz. Mintha csak a régi bölcsesség illusztrációját láttuk volna Zsámbékon a két előadásban. KARSAI GYÖRGY KRITIKÁJA.
Nem fonóban: hangárban. Csak a zord idő miatt ott, mert a tervek szerint a hangár előtt, szabadban. Ősztől bizonyára a Jurányi kőfalai közt. Rugalmas darab ez, érvényes, szép mese: bárhol el lehet színházilag mesélni. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.