Érezhetően a végéhez közeledik az elmúlt évek egyik legjobb sorozata, de ezzel a néző csak jól jár. A mackó mélyebb és emberibb, mint valaha. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
Michelle Williams díjszezonra optimalizált sorozata címe ellenére nemcsak a szexről szól. A fő kérdés sokkal inkább az, hogy képesek vagyunk-e döntéseket hozni a saját életünkkel kapcsolatban. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
A Ne mondj semmit! egy vagány, sodró lendületű történelmi akcióthrillerből csap át Martin Scorsese Az írjének parafrázisába, a két remek ötlet közül pedig csak az átmenetet hiányolhatjuk. BECSÁGH DÁNIEL KRITIKÁJA.
A James Clawell regényét adaptáló új sorozat kétségkívül imponáló alkotás, s méghozzá olyannyira az, hogy e sorok írója szinte hajlamos lenne „nyolcszoros kerítés” mögé rejteni kisebb-nagyobb fenntartásait. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Ha nem is korszakalkotó sorozat a divatkirály, Cristóbal Balenciaga életét feldolgozó produkció, a címszerepben brillírozó Alberto San Juan szívmarcangoló alakítása egyike az év legütősebbjeinek. SUGÁR BERTALAN KRITIKÁJA.
Candy Montgomery történetét legújabban két nagy streaming-szolgáltató is feldolgozta: a Hulu 2022 májusában mutatta be a Candy-t (nálunk a Disney+ kínálatában elérhető), míg az HBO néhány hete tette elérhetővé azt Szerelem és halál címmel. A gyakorta feltűnően rosszul fésült parókákat leszámítva mindkét sorozat eleget tesz a műfaji kritériumoknak, mégsem képesek igazán árnyalt képet adni Candy valódi drámájáról. SUGÁR BERTALAN ÍRÁSA.
A Holdlovag a szokásos Marvel-termékekhez képest érezhetően kiforratlan, látszólag semmi köze a képregényuniverzumhoz. Tán mégis éppen ezért képes szimpatikus és kellemes szórakozássá válni. BECSÁGH DÁNIEL ÍRÁSA.
A mandalóri az első Star Wars-produkció talán az Egy új remény óta, amelyet egyöntetű rajongás övez. Nem véletlenül. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Remake-nek látszó, ám nagyon is önálló, szép, tiszta mese, melynek van bátorsága „csupán” arról szólni, hogy az álmokat nem szabad tönkretenni, hanem csakis megélni érdemes. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
Nem vagyok olyan néző, aki szerint minden filmet csakis diára szabadna forgatni, kizárólag hús-vér szereplőkkel, de amikor azt hallottam, hogy a Disney olyan Kipling-adaptációt készít, melyben Mauglin kívül szinte mindent és mindenkit számítógéppel rajzolnak a nagyvászonra, hááát… KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.
A Dínó tesó régi westernekre kacsintgat és animációs utat tör – bár ne tenné. A Pixar első Disney-filmje szívfacsaró moziélmény, de lehetne jobb és eredetibb. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Rejtély, miért nem a karácsonyi szezonra időzítette a forgalmazó a Banks úr megmentése című alkotást, hiszen adott benne minden, amit egy családi mozifilmtől elvárunk, avagy: Disney-film Walt Disney-ről. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.