Pass Andrea új előadása a Vaskakas Bábszínházban egy népdal két verziójából igyekszik drámai konfliktust generálni. Az ötlet szellemes, ám a megvalósítás hagy kívánnivalókat maga után. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
A Fügénél és a Jurányiban helye, sőt jó helye van a gyerekeknek: gondolkoznak róluk és foglalkoznak velük. Legfrissebb családi bemutatójuk kortárs történeteket követően egy magyar népmese, A kiskondás volt. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
A Titkosszolgák sajátos humorú akciófilm-színház, ami a háttérben húzódó valóságszál miatt mindenkinek ismerős. Rendszer- és hatalomkritika, bűnügyi komédia, szuperhősök. A vállalás nagy, a küldetés – ilyen formában – lehetetlen. SZABÓ RÉKA DOROTTYA KRITIKÁJA.
Mint amikor kristálytiszta vizű, csontig hatolóan hideg hegyi patakba hosszan belemeríti az ember az arcát, az lehet hasonló érzés, mint most a magányos vándor, Lenz sorsával szembesülni a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház színpadán. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Habár A négyszögletű kerek erdő első ránézésre ordít a színpadi adaptáció után, ha kicsit jobban megvizsgáljuk a dolgot, világossá válik: nehéz fába vágja a fejszéjét, aki megpróbálkozik vele. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Még csak október van, de a Budapest Bábszínház már a harmadik bemutatójára készül. A Mindenki legyen kufli! Dániel András népszerű Kufli-meséit adaptálja bábszínpadra. Az előadás rendezőjével, Ellinger Edinával beszélgettünk. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
A művészetről, az alkotásról, és főképp a független színházról az esetek többségében a szabadság terepeként gondolkodunk. De mi van, ha nincs teljesen igazunk? – teszi fel a kérdést a K – mint Kontroll című előadás a Stúdió K Színházban, Hegymegi Máté rendezésében. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Valóság és fantázia találkozásánál bomlik ki a tragédia a tatabányai Jászai Mari Színház két előadásában is: a Szikszai Rémusz által rendezett Hóhérokban és a Guelmino Sándor által rendezett Nem félünk a farkastól című produkcióban. Mindkettő figyelemre méltó, átgondolt alkotás, amely remek ziccereket tartogat a társulat színészei számára. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
A lenyűgöző, gótikus-indusztriál látványvilág és Hegymegi Máté rendezésének határozott víziója mellett is töredezett és helyenként következetlen az összkép, a cselekmény megmarad egy ódivatú ifjúsági fantasy történetvezetésénél és toposzainál, ez pedig egyszerre hat bosszantóan meghaladottnak és nyújt biztonságot az előadás horrorisztikus miliőjében. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA.
Ítélkezésre hív fel a Hegymegi Máté által rendezett produkció bekötött szemű, pallóst és mérleget tartó Jusztíciát ábrázoló szórólapja. Nehéz ügy ez, akkor is, ha csak a főhősöket nézzük. De a cím a pusztító szülők halott utódait hívja elénk. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Vannak történetek, amiknek nem tud jó vége lenni, menet közben akármennyire is ennek drukkolunk. Maros András Redőnye rá is cáfol a tézisre meg nem is. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Tudom, hogy demerung hajnalban is, alkonyatkor is van, mégis úgy döntöttem, mert a rendezők is úgy döntöttek, hogy a Narratíva Csehov-előadásának címe az alkonyati demerungot idézi. Mint Wagner az istenek kapcsán. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
„Mindegy szeretsz-e, nem szeretsz-e, / szivemhez szívvel keveredsz-e, / látlak, hallak és énekellek, / Istennek tégedet felellek.” Ezt ugyan 1928-ban írta József Attila, de Kleist erdőn-mezőn gyalogló Heilbronni Katicája – több mint kétszáz évvel ezelőtt – épp így mondhatta volna. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Alább az első stream-kritikát olvashatják. Nem a kritika stream, hanem az előadás, amiről íródik. Welcome in the 21st century. Avagy: covid-termék, de megtartjuk. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Felix Mendelssohn-Bartholdy mindössze kétéves volt, amikor családja kitért és felvette az evangélikus vallást. A zeneszerző belső meggyőződésévé vált a protestáns hit, aminek fontos lenyomata a Reformáció szimfónia. Fináléjának, az Erős vár a mi Istenünk taktusainak felcsendülésével kezdődik az Ujj Mészáros Károly rendezte Hamis hang. PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA.