Forgách András

ANGYALOK MÁRPEDIG LÉTEZNEK
Tony Kushner: Angyalok Amerikában. Első rész: Küszöbön az ezredforduló / Radnóti Színház

Hiába tudja és tapasztalja a gyakorlott színházjáró, mégis megrendítő azzal szembesülni, amikor évtizedekkel ezelőtt, tőlünk több ezer kilométerre, egy másik nyelven leírt szavak a mi mindennapjainkban érnek valósággá. A nagy amerikai látnok, Tony Kushner gigantikus víziójának első felét Nagy Péter István és delikát alkotócsapata résmentesen illesztette a Radnóti Színház kis nagyszínpadára. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez

HIÁNYDRAMATURGIA: A HELYETTESÍTÉSEK JÁTÉKA
Szünet nélkül – Színházi világnap Nádas Péterrel / Örkény Színház

Nádas Péter Párhuzamos történetek című nagyregényének húsz éves jubileumát különleges színházi esemény keretében ünnepelte az Örkény Színház. Március 27-én, a színházi világnapon Forgách András Szorul a hurok című drámájának felolvasószínházi változatát mutatták be Znamenák István rendezésében, majd Forgách András, Mácsai Pál és Nádas Péter beszélgettek színházról, drámákról, az író és a színpad kapcsolatáról. IVÁNYI-SZABÓ RITA ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez

APRÓSÁGOKBÓL ÚJDONSÁGOK
William Shakespeare: Hamlet / Jászai Mari Színház, Tatabánya

A tatabányai színház Hamlet előadásában úgy tűnik fel előttünk az elképzelt dán királyi család, mint a valóságban a Windsor-ház. Hiába előkelők és bírnak látszólag istenszerű hatalommal, ugyanazok a frusztrációk, kényszerek és érzelmek dolgoznak bennük, mint bennünk. Ettől pedig végtelenül érdekesek lesznek a szemünkben. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

ANYA ÉS FIA
Forgách András: Élő kötet nem marad

Sántha Józsefet a leginkább mértékadó irodalomkritikusok között tartom számon, de ez a magas polc sem jelent egyetértési kötelezettséget. Forgách András könyvéről más a véleményem, mint az övé, s talán érdekelheti a Revizor közönségét, ha közvetlen polémia nélkül elmondom, hogy miért. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez

HAMLET CSAK EGY VAN
Forgách András: Élő kötet nem marad

Az olvasó nagyon kínos helyzetben van, ha a kötet végére ér, és valamiként összegezni szeretné a benyomásait. Az íróra gondol neheztelően, miért is kellett mindezt a világ elé tárni. A kötet bibliai mottóját a maga számára átfogalmazva felteszi a kérdést: Valóban ideje van-e a szólalásnak? Aztán behódol a mindent maga alá gyűrő irodalmi önmutogatás kényszerének, és megpróbál magából némi elnéző objektivitást kisajtolni. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez