Nem kell feltétlenül országhatárról beszélni ahhoz, hogy a határ fogalma politikussá váljon. Faust ha Afrikába megy, az egyértelműen politika. De politika az is, ha kilenc táncos láthatatlan teste mocorog a színpadon. SZABÓ RÉKA DOROTTYA BESZÁMOLÓJA.
Silviu Purcărete Faustja élő színháztörténelem. 2007-es bemutatója óta több mint százhatvanszor játszották, körülbelül hatvanezren látták, megjárta Európa legnagyobb színházi fesztiváljait, és most végre Budapestre érkezett. BÍRÓ BENCE ÍRÁSA.
A szellemidézés és a történelem ismétlődésének jegyében telt Márton László január 25-i estje, a Literárium című irodalmi beszélgetéssorozat legutóbbi állomásán a Müpában. SZARKA KÁROLY ÍRÁSA.
Sorozatunkban a Színikritikusok díjának idei várományosait szólaltatjuk meg. A Katona József Színházban bemutatott Faust előadásban nyolc szerepet, többek között az Ősanyát, a Föld szellemét, a Gondot alakító Monori Lilit kérdeztük kőszínházról, független színházi létről. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Amíg „odafönt” a Katona színpadán a Faust megy, addig mi lent az „alagsorban” (vagyis a Sufniban és a ruhatárban) magunknak keressük, állítjuk össze – mintha mozaikokból – a magunk Faust-töredékeit, miközben lelkekkel kereskedünk. SZEMERÉDI FANNI ÍRÁSA.
Persze, hogy vállalás, persze, hogy brutális – de alapvetően mégiscsak egy színházi előadás ez, a Faust, Schilling Árpád rendezésében, a Katonában, két estén. Állít, kérdez és gondolkodtat – és alaposan megdolgoztatja azt a nézőt is, aki mindent bedob, hogy vele menjen. Kaland. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Három pazar színész, két eset, avagy a rendezői gondolat megvalósítói és a rendező híján önmagából hitelesítő. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Az alapötlet – Faust utazásait a New York-i metróba tenni – markáns indítás; Balázs Zoltán a Budapest Bábszínház nagyméretű színpadán meggyőzően használ ki számos játéklehetőséget, miközben az állomásról állomásra haladást is újraértelmezi. THOMAS IRMER KRITIKÁJA.
Gazdag fantáziájú Faust-variációt rendezett Balázs Zoltán: Goethe lételméleti dimenziókat felölelő drámai költeményét vizionárius költői játékként vitte színre a Budapest Bábszínházban. Játszók és bábok összjátéka fantasztikumba hajló rituális látványszínházat hozott létre. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.