Az ember vagy túlél a dzsungelben, vagy szimplán létezik az állatkertben. Eddie apja örökségének köszönhetően Maugliként csöppen az erőszakkal, droggal, alkohollal, vérrel és verejtékkel átitatott abszurd alvilágba, ám az esőerdő agresszívan szorító karjaiból csak úgy találja a kiutat, hogy közben egyre mélyebbre süpped a bűn mocsarában. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Guy Ritchie
GENGSZTEREK ÉS CSIRKÉK
TRABANTTAL A STÍLUS NYOMÁBAN Az U.N.C.L.E. embere
Guy Ritchie olyan világba kalauzol, ahol a szuperkémek élre vasalt öltönyben és retro napszemüvegben kergetik a nácikat, Wartburggal üldöznek autót, és amikor csúcsra hág az izgalom, dögös olasz funky szól. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
ÉJI VADAK ÉS VÉRSZAG Hemlock Grove
Nem jövünk azzal, hogy „méltatlanul mellőzték” 2013-ban Eli Roth horrorszériáját, a Hemlock Grove-ot, mert ez így nem igaz. Voltak sokkal jobb újoncok az adott évben, viszont bizarrabbak, zavarba ejtőbbek, merészebbek és őrültebbek aligha. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
SZEGEDI PIKK Magic Boys
Látva a Magic Boys-t, nagyjából következtethetünk a rendezői szándékra: Koltai Róbert valószínűleg valami Guy Ritchie-szerű, enyhén tarantinós újgengszterfilmet szeretett volna tető alá hozni, amihez passzítani akarta két szegedi munkanélküli chippendale karriertörténetét is. PÉCSI DEBÓRA KRITIKÁJA.
