Az RS9 OFF Fesztivál azért jó, mert seregszemléjén minden évben látható sok, a mainstreamből kimaradó független színházi produkció. Így volt ez idén is. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A MOST FESZT harmadszor tart szemlét és versenyt a határon túli, vidéki és független szférából érkező mono- és stúdiószínházi előadásoknak. A Mono és Stúdiószínházi Fesztivált rengeteg újdonsággal, és egyre markánsabban körvonalazódó szándékokkal, ízléssel és tudatossággal rendezi meg az ötletgazda és lebonyolító tatabányaI Jászai Mari Színház. SZEMERÉDI FANNI BESZÁMOLÓJA.
A Nemzeti Színház magazinjának minapi körkérdésére (melyik az 1945 után bemutatott tíz legjobb magyar történelmi dráma?) az Árpád-házat is az elitbe soroltam, a szavazók közül nem egyedüliként. Nem biztos, hogy voksom mellett a HOPPart előadásával tudok legjobban érvelni. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Egyetlen ember mond igazat e színházi estén, tudjuk meg bizalmasan a címszereplőtől. Ő is csupán azért, mert amit mond, papírból olvassa. Le van írva neki. Lehet, hogy mi, nézők is őszintétlenül nézünk? Némán, susmorgással-nevetéssel, de tévesztve, félreértelmezve, túlzott igényekkel? TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A Dél-Baranyában nyolcadik alkalommal megrendezett Ördögkatlan Fesztivál ár-érték arányban talán még mindig a legjobb választás minden korosztály számára a nyári fesztiválszezonban. OROSZLÁN ANIKÓ BESZÁMOLÓJA.
Ha a választások közeledtével felbuzdulnánk és HOPPart és a Neuköllner Oper előadása alapján akarnánk párt(ot) választani, nem lenne könnyű dolgunk. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
Az előző beszámolóban már érintettem a függetlenség kérdését, most van itt az ideje a kifejtésnek: a showcase soron következő három napján látható kilenc előadásból hetet budapesti független színházi csapatok készítettek. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ.
Mérsékelten érdekes események, szerény közepes szcenikai eszközök, kiindulásukba fulladó alakítások: a társulat terve szerint saját álmaikból tűzdelt színházi játékban az álmok ülepedtek meg legkevésbé. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A színpadon emberiségdráma zajlik – a nézőtér hátsó traktusa viszont függönnyel leválasztva, az erkély lezárva. Önnön kamarájává lett az egykori Madách Kamara: a mai Örkény Színházban százötvenszer egyperces világszín-játék az eredeti formájában fél nap alatt eljátszható mű. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A Színikritikusok Díja egyik férfi főszereplő jelöltjével, Polgár Csabával beszélgettünk a kritikáról. PROICS LILLA INTERJÚJA.
Matkó Tamás néhány éve meghatározó figurája a fővárosi színházi előadásoknak. Dolgozott már a HOPPart Társulattal, a Szputnyikkal vagy a Katonában. És az Örkényben is, ahol a Peer Gynt zenéjéért Színikritikusok Díjára jelölték. RICK ZSÓFI INTERJÚJA.
Érezzük át annak szürrealitását, hogy Vajdai Vilmos a Városmajori Szabadtéri Színpadon rendez. Az underground terekből, a Tilos az Á-ból és a Süss Fel Napból Vajdai eljut egy mainstream helyszínre, amivel szemben eddigi rendezői életműve definiálódik. HERCZOG NOÉMI KRITIKÁJA.
Füllentenék, ha azt írnám: nem tetszett. Hazudnék, ha azt mondanám: tetszett. Egyrészt úgy éreztem magam, mint egy régi KISz-tábor középgyenge ismerkedési esztrádján, söröző NDK-s fiatalok soraiba vegyülve, másrészt végre új kabarétípus jelentette be: (majdnem) itt vagyok. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Az egykori West-Balkánban más szereposztással és „alig bemutatott” szappanopera-operát kis büfészünettel, az ugyancsak Máthé Zsolt által írt és rendezett Kisvakond-melotragédiával kombóban tálalták a Szkénében. A HOPPart a Jó barátok-széria musical verziójában is oda tette magát. SISSO ÍRÁSA.
A Jégbüfénél, a Király utcában, a „magyartévétlenített” Tőzsdepalotában, a Nyugati pályaudvaron. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA ÍRÁSA.