Akár színházi szenzációnak is mondható, hogy Woody Allen új darabjának ősbemutatóját Budapesten tartották – még akkor is, ha tudjuk, hogy az idős művész filmes pályája gyakorlatilag lezárult, hazájában pedig az utóbbi időkben inkább magánéleti botrányai, perei, mintsem alkotásai miatt került reflektorfénybe. Ugyanakkor az a kérdés is felmerülhet, hogy csupán a botrányokban keresendő-e annak oka, hogy nem New Yorkban került sor a premierre, vagy inkább a szöveg minősége a magyarázat… URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Járó Zsuzsa
GENGSZTEREK MADONNÁJA
DUGÓT TÖMTEK AZ OSZLOPBA? Georges Feydeau: Macskazene / Orlai Produkció, Belvárosi Színház
Kicsit talán meglepő választás az Orlai Produkciótól egy Feydeau-bohózat. Nem feltétlenül a műfaj, hanem a szerző kora és a horizontja miatt. Orlai Tibor színházának szórakoztató vonulatára eddig inkább a kortársi, kortársiszerű bulvárvígjátékok vagy félbulvárok voltak jellemzők. A klasszikus bohózat más tészta. (Még másabb tészta, ha a szöveggondozást Litkai Gergelyre bízták – feltételezhetjük.) STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
A MULATÓ FEHÉR VIRÁGA Tasnádi István: Lila Akác lokál – Orlai Produkció
Csak fehér akác szerepel az Orlai Produkció bemutatójában. Manci ezt kapja, amikor lilát kér – mint a színfalak mögül elhangzik, csak ez volt. Ráadásul ezt a fehér akácot is némiképp zöld fénytörésben látjuk, merthogy az alapvetően zöld színű díszletet nem egyszer zöld fények világítják meg. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
INSTA-MOSOLY A CSALÁDI FÉNYKÉPALBUMBAN Ruben Östlund–Tim Price: Lavina / Belvárosi Színház
Egy sikeres film színpadi adaptációja esetében mindig elsődleges kérdés, tud-e valamit hozzátenni vajon az eredetihez. Véleményem szerint az Orlai Produkció és a Katona József Színház közös előadása, a Lavina megugorja ezt az akadályt azzal, hogy Svédországból Magyarországra hozza ezt az alapvetően Franciaországban játszódó történetet. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
A SKORPIÓ SZÜLETÉSE Kerékgyártó István: Skorpió / Próbanapló, 1. rész
Amikor a Skorpió olvasópróbáján megláttam Mészáros Mátét, beugrott, hogy Kerékgyártó István írta a Bagossy László által rendezett, 2019-ben bemutatott Hurok című drámát is. Amire akkoriban hetekig nem lehetett jegyet kapni, jómagam is a szerencsének – meg egy meg nem jelent nézőnek – köszönhettem, hogy beülhettem az előadásra. BOGYA TÍMEA ÉVA PRÓBANAPLÓJA.
DIAGNÓZIS DIORÁMA Laurent Baffie: Tok-tok avagy hogy pattog a kocka / Orlai produkció
A koncepció nem veszélytelen, hiszen komoly pszichés betegségek, létező mentális zavarok válnak a nevetség tárgyává. A szórakoztató színház velejárója a leegyszerűsítés, de ebben az előadásban mégsem válik sem degradálóvá, sem gúnyossá az ábrázolás. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA.
„SZÍVBŐL KÍVÁNJA AZ IDŐ MAGA: NE LEGYEN ROSSZABB ESTÉTEK SOHA.” Beszélgetés Máté Gáborral
A Jordán Adél-bemutatóval véget ér az AlkalMáté Trupp önfeldolgozó sorozata. Az osztályfőnök-rendezőt, Máté Gábort kérdeztük. STUBER ANDREA INTERJÚJA.
„DOLGOZOM A HŐSÖN!” Határátlépések / Orlai Produkció
Van ez a közönség által igen-igen kedvelt színházi műfaj, az életjáték. Nem dráma, de színház; kapcsolódása mind a hétköznapokhoz, a jelenhez, mind a közönséghez direkt, evidens. Ha ráadásul a színházról, színészről (is) szól, a siker garantált. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
WE ALL COME FROM PUSSIES 29. THEALTER / 7-9. nap
Mindannyian. Persze, ettől függetlenül nagyon is különbözünk. A különbségek elvileg és alapvetően jók, de sokszor tragikus történéseket és komoly társadalmi, politikai problémákat generálnak, témákat adva olyan előadásoknak, mint amilyeneket idén a THEALTER utolsó három napján láthattunk. MOHAI ALETTA BESZÁMOLÓJA.
TÖRTÉNETEK A XXI. SZÁZADBÓL 29. THEALTER / 4-6. nap
A szegedi THEALTER fesztivál legnagyobb erénye, hogy összegyűjti a hazai, progresszív szemléletű produkciók legjavát, és hasonlóan különleges külföldi előadásokat sorakoztat fel melléjük. A negyedik, ötödik és hatodik nap így sok meglepetést tartogatott a közönség számára. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
VICCTERÁPIA Férjek és feleségek / Belvárosi Színház, Orlai Produkció
Ami Woody Allennél szíven ütött, azt a Belvárosi vígjátékában alaposan kinevethetjük. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
KOVÁCS PATRÍCIA FOR PRESIDENT Second life / Orlai Produkciós Iroda, Hatszín Teátrum
Az Orlai Produkciós Iroda Second life, avagy Kétéletem című előadása erősen elgondolkodtatott arról, vajon mi lennék, ha nem újságíró. Remélem, nem lennék politikusfeleség, egyházi méltóság, George Michael vagy Jim Carrey. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
MEDDIG LEHET TŰRNI John Osborne: Dühöngő ifjúság / Orlai Produkciós Iroda, Belvárosi Színház
A hang, amelyen a szereplők megszólalnak a Belvárosi Színház Dühöngő ifjúság című előadásában, a kétezer-tízes évek végének hangja. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
KIMÓDOLT LAPJÁRÁS Sam Holcroft: Családi játszmák / Orlai Produkciós Iroda
Ha színész van – minden van. Vagy majdnem minden. De még a nagyon jó színészeket is fárasztó nézni, amint egy mechanikusan összerakott színmű jeleneteit – egy teljes estén át – berregő helikopterek erejével próbálják fölemelni. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
GUILTY PLEASURE Bocs, félrement! / Orlai Produkciós Iroda, Belvárosi Színház
Orlai Tibor előadásainak egy része a tuti siker receptje szerint készül, másik része pedig merész, kockázatos vállalás, a minden értelemben vett bukás lehetőségét megengedő bátor kísérletezés. Mielőtt megnéztem volna a Bocs, félrement! című vígjátékot, azt gondoltam, ez az előadás a két kategória közé csúszik. Tévedtem. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.
