„Egyszer azt álmodtam, hogy a nagy-magam fogadja örökbe a kis-magam.” Álomvilág helyett azonban a komor valósággal szembesít minket az Exit Generáció: túltelített rendszer, megcsappanó anyagi források, ellehetetlenített dolgozók, gyermekmolesztálási botrányok, magára hagyott gyerekek. HEMZŐ CSENGE ÍRÁSA.
Juhász Nóra
CSONTVÁZAK AZ (ÜVEG)SZEKRÉNYBEN
AZ ÚT A FONTOS Stronger Peripheries Showcase, Portugália
Tíz európai ország, tizennégy partnerszervezet együttműködése, négy év, rengeteg kutatómunka, utazás, releváns társadalmi témák, közösségépítés és tizennégy előadás. Jól hangzik, ugye? A Stronger Peripheries Showcase előadásainak nagy része azonban így is csak kibontatlan ötlet maradt. A Portugáliában töltött egy hetem alatt sokat gondolkodtam rajta, miért. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
„TANULJ MEG KELNI, MINT A NŐK” Róbert Júlia, Bakonyvári Krisztina: Köt-el-ék / MáSzínház
Három nő áll a színpadon. Három generáció, három sors: a fájdalmakkal, elfojtásokkal teli örök női sors. Szembe tudnak-e nézni a titkaikkal, félelmeikkel, traumáikkal, képesek-e az újrakezdésre? Lehetséges-e, hogy egy nő egyszerre szabad és önazonos legyen, és mégis a család, a közösség része maradjon? A MáSzínház Köt-el-ék című előadása e kérdésekre keresi a válaszokat, és a nézőket is saját kérdéseik és válaszaik megfogalmazására indítja. IVÁNYI-SZABÓ RITA KRITIKÁJA.
KEMÉNY BEVETÉS Wolfram Lotz: A nevetséges sötétség / Szentendrei Teátrum
A Rubens és a nemeuklideszi asszonyok után A nevetséges sötétséggel Dohy Balázs mint rendező már másodszor kísértette a színházi lehetetlent. Vagy ha Wolfram Lotznál maradunk: a lehetetlen színházat. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
VIRTUÁLIS ERŐSZAK Jennifer Haley: A Menedék / TÁP Színház, Trafó
Jennifer Hailey disztópia-drámája a Földön játszódik, ahol a természet már régen kipusztult. Itt egy kihallgatószobába és egy fizetőképes pedofiloknak fejlesztett oldal virtuális világába enged számunkra betekintést. PROICS LILLA KRITIKÁJA.
PATCHWORK ÉN Fekete Ádám: A Jeditanács összeül / Trafó
Hömpölygő, ismétlődő mondatok, ismerős érzésekről és helyzetekről. Minden alkalommal más hangon, más tartalommal, más megvilágításban. Mintha a kedvenc számom refrénjét hallanám újra és újra, mindig várva azt, hogy ugyanazok a sorok mitől, és hogyan fognak nekem teljesen mást jelenteni, mint eddig. REZEK BORI KRITIKÁJA.
