Idén júniusban mutatták be a Nézőművészeti Kft. és a Szkéné legújabb közös produkcióját, a Kartonpapát. Az előadást íróként és rendezőként is jegyző Tasnádi Istvánnal a szöveg jelentésrétegeiről, az abszurd határairól, és a politikai színházról is beszélgettünk. DÉZSI FRUZSINA INTERJÚJA.
Az elmúlt évben nagy váltás volt az életében: a Pesti Magyar Színháztól átigazolt Pintér Béla társulatához. Most éppen Vácon próbál a megújult Dunakanyar Színházban, a Liliomfi címszerepét játssza, ahol a darabot a barát és alkotótárs Horváth János Antal rendezi. Ez most még belefér Takács Géza életébe. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
2008 óta a Nemzeti Színház tagja; miközben az épület ugyanaz, benne már minden másképpen és másról szól. Hogyan lehet megőrizni a pályán az induláskor kapott muníciót, többek között erről beszél Nagy Mari, a Nemzeti Színház művésze. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Tizenöt év Kaposvár, majd a kényszerű távozás után két év Miskolcon, most pedig a kecskeméti társulatot erősíti. Kocsis Pál az Apátlanul című előadásban a POSZT közönségzsűrije, valamint a MASZK legjobb férfi alakításért járó díját vehette át. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Az előadás játéktere szcenikai műremek. A komplex, organikus látvány nyújtotta élmény, a szokatlan díszlet eleven, mozgékony színessége és gondolatisága részben kárpótolja a közönséget az egyéb erényekben szerény bemutatóért. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Párbeszédre hív – talán ez a törekvés jellemezte leginkább az idén 25 éves Tatabányai Jászai Mari Színház, Népházban első alkalommal megrendezett MOST FESZT, a Monodráma és Stúdiószínházi Fesztivál minden eseményét, megmozdulását. SZEMERÉDI FANNI ÍRÁSA.
Fáradhatatlan. Anyaszínháza két éve a Thália, de emellett más helyeken is játszik. Az elmúlt években filmes szerepei is megsűrűsödtek, tavaly a Cottbusi Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb női főszereplő díját vehette át, idén a Magyar Filmkritikusok Díját is megkapta. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Szinte minimalista egyszerűségű, érzelmekben mégis gazdag előadást rendezett Horváth Csaba a Magyar Elektrából. Átreidák újratöltve Kaposváron. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Gothár Péter Megáll az idő című filmjében a főszereplő Köves Dinit már gimnazistaként játszotta. Közel húsz évig a kaposvári Csiky Gergely Színház színésze volt, egy évig igazgatta is az intézményt, majd a Nemzeti Színházhoz szerződött. Most az Örkényben játszik. Emellett rendez, a Kőszegi Várszínház visszatérő rendezője. Idén Shakespeare Vízkereszt, vagy bánom is én előadását állította színpadra. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Március közepén Pécsett minikonferenciát tartottak Székely Csaba Bányavidék-trilógiájának apropóján. Az ebből az alkalomból egymás után bemutatott három darabot (a Bányavirágot Vincze János, a Bányavakságot Bérczes László, a Bányavíz című előadást Csizmadia Tibor rendezésében) szakmai beszélgetések kísérték. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.
Rusznyák Gábor ragyogó Oidipusz-rendezése a múlt bűneivel való szembenézés lehetőségeiről is szólt. Most Antigoné történetének elmondásában hatékony segítőtársakra lel az egykor éltek árnyaiban. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Ha kortársként jelöli magát bármi, önkéntelenül végigfut bennünk: mi is, ki is a kortárs? Az oroszban (róluk még lesz szó) ráadásul a kortárs megegyezik a korszerűvel – nálunk ugyan nem, de aspektusa ott bujkál a mi kortárs szavunkban is. V. GILBERT EDIT BESZÁMOLÓJA.
Nagy sikerű regényeket gyakran elér a végzetük: színházi előadás készül belőlük. A Tisztogatás esetében, bármily furcsa, csaknem fordítva történt minden. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Az alcím mond többet: Egy kaposvári színész naplójából. Az időpontosítás még többet: 1977–1979. Nem két év, hanem két évad naplója – a „Kaposvár-jelenség” hőskorából. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
Bohózatot csak komolyan és tétre menően szabad játszani. E kettő jórészt hiányzik a sikeres kaposvári Szigligetből, s nem arra inspirál, hogy nevetve búcsúzzunk múltunk egy rémes korszakától. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.