Élesen emlékszem arra a pillanatra, amikor először álltam El Kazovszkij művei előtt. Művészettörténet szakos egyetemista voltam, a pécsi Modern Magyar Képtárba mentünk tanulmányi kirándulásra. Azt rögtön felfogtam, hogy valami olyasmit látok, amit soha korábban; olyan titokzatos, idegen és érzéki világba kalauzol a művész, amely elemi erővel borul rám. ŐRY JÚLIA ÍRÁSA.
Kemény István
„PRÓBÁLKOZTAM, HOGY ÖNMAGAM LEGYEK.”
A fordított S, avagy a csaliélet mégistenhite Kemény István: Lovag Dulcinea / Magvető
Kemény Istvánt régóta nem hagyja nyugodni a Don Quijote-téma, de nem is annyira a búsképű lovag, inkább Dulcinea figurája. 2024-ben meg is született a Lovag Dulcinea, amelynek versei Kemény saját bevallása szerint „nagyon másfélék”, mint addigi szövegei. Más a perspektívája, hangneme, a hátterében, ábrázolt omladozó világában mégis ismerősnek tűnnek a szerző poétikai gesztusai. GYÖRE GABRIELLA RECENZIÓJA.
RANDEVÚ CÉCILE-LEL ÉS KÁROLY RÓBERTTEL Textúra 2022 / Magyar Nemzeti Galéria
Én nem tudom, mi ez, de eldöntöttem: nem döntöm el, hogy színház vagy egy upgradelt tárlatvezetés. A Textúra-sorozat új darabja a Magyar Nemzeti Galériában minden esetre jó estét ígér – és az ígéretét be is tartja. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
HÁROM AZ EGYBEN, AVAGY AZ IDEÁLIS KALAUZ Kemény István: Állástalan táncos
Hatvanadik születésnapjára Kemény István Hegyi Katalinnal izgalmas ajándékot készített olvasóinak. Bevezetést a költészetébe. Útikönyvet kezdőknek és haladóknak. Kemény alapos ismerőinek és azoknak, akik most ismerkednek költészetével. Nem enciklopédikus országleírást, hanem a legfontosabb látnivalók jelentős részéhez elvezető, friss, szellemes és személyes útikalauzt. ARATÓ LÁSZLÓ RECENZIÓJA.
VERA ÉS AZ IGAZSÁG Grecsó Krisztián: Vera
Nyomokban nosztalgiát is tartalmaz Grecsó Krisztián új regénye, de ez nem újdonság, a szerző régóta a múltat faggatja. Nyilván a releváns, a jelenben is használható válaszok után kutat. „Ifjúsági” regény a Vera, de másképp, mint megszokhattuk, mert a főszereplővel való azonosulás majdhogynem lehetetlen. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF RECENZIÓJA.
VALÓSÁG, MACSKA, KATARZIS Bartis Attila: A szigeteken, Mai Manó Ház
A türelmes és türelemre tanító prózaíró és fotográfus a valóságot mutatja a tények mögött, a teremtett világot nem teremti újra, de alkot, úgy dokumentál. Illetve dokumentál, úgy alkot. Bartis Attila író és fotográfusnak A szigeteken címmel nyílt kiállítása a Mai Manó Házban. A bemutatott anyag a Magvető kiadásában is megjelent. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF ÍRÁSA.
DIDERGETŐ DIAGNÓZIS Molière: A képzelt beteg / Budapest Bábszínház
Halálos hiánybetegség sújtja Argant, a polgárt. Saját erények híján, melyek megszerzésének lehetetlenségére rá kellett hogy jöjjön, elképzelt testi nyomorúságait reklámozza, hogy sztárszerepbe jusson. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
EGYSZER VOLT, EGYSZER LESZ Szálinger Balázs: A csillagszemű juhász / Budapest Bábszínház
Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy A csillagszemű juhász a Budapest Bábszínházban a régi nemzetis Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe című előadás köpönyegéből bújt ki. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
ENNYI BIZTOS Interjú Kemény Istvánnal
A JAK-füzetek idén érkezett a jubileumi 200-as számhoz. Ennek apropóján az írószervezet több írógeneráció egyik legmeghatározóbb szereplőjéről, Kemény Istvánról jelentetett meg egy esszékötetet. Beszélgetés közben sok minden szóba került: az ABBA, Szíria, írói módszere, regénye és regénytervei, David Bowie is. Majdnem minden kérdésemre válaszolt. TOROCZKAY ANDRÁS INTERJÚJA.
KERESD AZ ÖRDÖGÖT! 8. Ördögkatlan Fesztivál, 4-5. nap
Az előző beszámolónk végén a Budapest Bár éjszakai koncertjén is felfedeztük a patást, a cél pedig továbbra is ez: „keresd az ördögöt!”. OROSZLÁN ANIKÓ BESZÁMOLÓJA.
PÁRHUZAMOS KRITIKÁK Margócsy István: Eleven hattyú
Kortársi kritikagyűjteményének valamennyi fejezetét 19. századi idézettel nyitja, könyve egészét 1838-ban megfogalmazódott gondolatokkal zárja a szerző, hogy két nagy szakterületét, a romantika/reformkor irodalmát és a modernitás-kutatást összekapcsolja. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
MEGSZOKSZ VAGY MEGSZÖKSZ Hoppá-hoppá! / Budapest Bábszínház
A Budapest Bábszínház színpadán majd egy órán át veszekszik egy vadkan és egy cica. Vagy két bábszínész? Egy testvérpár? Férj és feleség? Anya és fia? Mindegy. A lényeg, hogy mindkettőnek igaza van, és végül mindketten méltóvá válnak egymás szeretetére. (És a miénkére is!) RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
SLAM POETRY MISSZIONÁRIUS PÓZBAN Vita a slam poetryről a Revizoron, 3.
Megkockáztatom, hogy egyetértek. Ez persze nem szerencsés, hiszen ez egy vita, nekem is inkább vitáznom kellene valakivel. De nem olyan időket élünk sajnos, hogy arról lehetne vitatkozni, kik jobbak, a sznob értelmiségi irodalmárok vagy a kamaszlány módjára duzzogó slammerek – hogy mindjárt ne csak valami bántót, de valami szexistát is mondjunk. Duzzognak-e a slammerek? Igen. Légy erős, a költők is. Legalább annyit. KAPELNER ZSOLT ÍRÁSA.
POR ÉS AMULETT Caryl Churchill: Az iglic / Katona József Színház, Budapest Bábszínház
Az iglic nem titkolt célja, hogy a nagykorú nézők érdeklődését is felkeltse a bábszínház iránt, de a felnőtteknek szóló előadás képtelen kinőni a darab gyermekbetegségeit, ráadásul a legtöbb kívánnivalót éppen a bábjáték hagyja maga után. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
A BÜSZKE ELSZIG(LIG)ETELTSÉG LEHETŐSÉGEIRŐL A 25. JAK-táborról
Létezik-e kultúrpolitikától független, szuverén művészet, vagy a kettő szervesen és elválaszthatatlanul összekapcsolódik? Az alkotó hajlamokkal megvert ember hagyhatja-e büszkén, legalább kis ideig figyelmen kívül a napi ügyek nem túl reménykeltő folyását? NÉMETH BÁLINT ÍRÁSA.
