Akár színházi szenzációnak is mondható, hogy Woody Allen új darabjának ősbemutatóját Budapesten tartották – még akkor is, ha tudjuk, hogy az idős művész filmes pályája gyakorlatilag lezárult, hazájában pedig az utóbbi időkben inkább magánéleti botrányai, perei, mintsem alkotásai miatt került reflektorfénybe. Ugyanakkor az a kérdés is felmerülhet, hogy csupán a botrányokban keresendő-e annak oka, hogy nem New Yorkban került sor a premierre, vagy inkább a szöveg minősége a magyarázat… URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Khell Csörsz
GENGSZTEREK MADONNÁJA
A KAKTUSZFEJŰ EMBER Ivanov / Miskolci Nemzeti Színház
Ivanovunk legvigasztalóbb pillanata az, amikor kienné a maradék savanyúságot egy nagy befőttesüvegből. Mivel a keze nem ér le az aljáig, ezért a pisztolyával halászik ki magának egy uborkát. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
DIAGNÓZIS DIORÁMA Laurent Baffie: Tok-tok avagy hogy pattog a kocka / Orlai produkció
A koncepció nem veszélytelen, hiszen komoly pszichés betegségek, létező mentális zavarok válnak a nevetség tárgyává. A szórakoztató színház velejárója a leegyszerűsítés, de ebben az előadásban mégsem válik sem degradálóvá, sem gúnyossá az ábrázolás. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA.
EGY PÁR MAI VIRSLI Molnár Ferenc: Játék a kastélyban / Szegedi Nemzeti Színház
Leporolva, húzva is kicsit hosszú a Játék a kastélyban Bezerédi Zoltán rendezésében a Szegedi Nemzeti Színházban, ahol Gömöri Krisztiánnak és Borovics Tamásnak köszönhetően szórakoztató meccsé válik a drámaíró Turai és a színész Almády összecsapása. HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA.
KI A KOMCSI? Spiró György: Főtitkárok / Katona József Színház
Feltehetően életkor kérdése, hogy kinek ismerős a Spiró új darabjában elmesélt történetfüzér, és kinek „vadonatúj nóvum”. 1945 és 1957 közt pereg le egy „kis magyar pornográfia” – nahát, pont egy tucat év, mint 2010-től máig. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
ELSZENVEDIK, ÉS ENNYI Durica Katarina: A rendes lányok csendben sírnak / VígSTREAMház
A képminőség feledteti az online színház korlátait, de a regény hű adaptálásánál messzebbre így sem jutnak A rendes lányok. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA.
VIGYÁZÓ SZEMETEK Ryszard Kapuściński: A császár / Katona József Színház, Kamra
Amikor még egymás mellett ültünk, s néztük azokat, akik egy valós diktatúra elképzelt bunkerének omladozó üregében egymás mellett ülnek, nem sejtettük, hogy napok múlva megtapasztaljuk, milyen szétültetve élnünk, valós bezártságban, egy új életforma alján. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
MAYA-BAJA VAN Fényes Szabolcs: Maya / Budapesti Operettszínház
A címhez magyarázatul és mentség gyanánt: bizony ilyenek a poénok az Operettszínház idei utolsó nagyszínpadi bemutatóján. A Maya előadása felerészt élvezhető, ám a gyakori rossz pillanatokban mintha csak Kiss B. Atilla igazgatói pályázatának rosszalló kitételeit illusztrálná. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
EMBER VAGY SZÖRNY? A Notre Dame-i toronyőr / Budapesti Operettszínház
Musical Hugo-regény nyomán: A nyomorultak; Disney-musical szörnnyel: A szépség és a szörnyeteg; rejtőzködő torzalak párizsi közintézményben: Az Operaház fantomja. És akkor hát itt van most nekünk A Notre Dame-i toronyőr is. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
A HOLLANDI BOLYGÓJA Wagner: A bolygó hollandi / Szegedi Szabadtéri Játékok
Űrhajón érkezik a Hollandi a Dóm térre. Hol is lehetne magányosabb az ember, mint a kozmoszban? – teszi föl a kézenfekvő kérdést Szabó Máté Szegeden, 2016 nyarán. MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA.
EGY ŐRÜLT NAP Jeffrey Lane – David Yazbek: Nők az idegösszeomlás szélén / Budapesti Operettszínház az Átrium Film-Színházban
Csak kapkodom a fejemet: biztos, hogy az Operettszínház új bemutatóján járok? A színpadon xanax-koktél és motoros üldözés, harsány színek és szókimondó szövegek, féltékenységi dráma és női praktikák minden mennyiségben. Ja meg színház is, elég nagy dózisban. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
TU VUÒ FÀ L’AMERICANO Arthur Miller: Pillantás a hídról / Miskolci Nemzeti Színház
A Pillantás a hídról-ra rá lehetne húzni akár egy nagyon mai olvasatot is, ha a migránskérdésre fűzné fel a darabot a rendező. Lehetne belőle krimit csinálni. Lehetne görög sorstragédia is akár, Miller után nem annyira szabadon. Elképzelhető, hogy ezeket Lukáts Andor zsákutcának gondolta. De sajnos másfelé nem indult el. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
HÁT AKKOR ITT FOGUNK ÉLNI Beckett: Godot-ra várva / Katona József Színház
Van abban valami jó, ha az ember annyira öreg, hogy már sok-sok Godot-ra várvát látott, ezért esze ágában sincs megmagyarázni, mit is jelent ez a rettenetesen bonyolult, enigmatikus darab, már nem akarja fölmondani az idevágó Beckett-szakirodalmat – beéri azzal, amit lát: egyszerű. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
BUGYOG A SZENNY Henrik Ibsen: A nép ellensége / Katona József Színház
A kellemetlenkedő szerző kellemetlen darabja 130 év múltán még aktuálisabb, mint megírásakor volt. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA
VÉRES VÁGYAK Vajda János: Mario és a varázsló; Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára / Miskolci Nemzetközi Operafesztivál 2011
Két egyfelvonásos opera, két zenekar, két karmester, egy rendező – így összegezhetjük a Miskolci Operafesztivál idei második operaprodukcióját. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.
