Szuvidált szenvedélyek címmel mutatta be a Belvárosi Színház Theresa Rebeck többszörös díjnyertes Broadway- és off-Broadway-szerző konyhashow-nak alcímezett négyszemélyes kamaradarabját, amely nem meglepő módon egy étteremben játszódik. MERÉNYI ÁGNES KRITIKÁJA.
A tatabányai színház Hamlet előadásában úgy tűnik fel előttünk az elképzelt dán királyi család, mint a valóságban a Windsor-ház. Hiába előkelők és bírnak látszólag istenszerű hatalommal, ugyanazok a frusztrációk, kényszerek és érzelmek dolgoznak bennük, mint bennünk. Ettől pedig végtelenül érdekesek lesznek a szemünkben. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Valóság és fantázia találkozásánál bomlik ki a tragédia a tatabányai Jászai Mari Színház két előadásában is: a Szikszai Rémusz által rendezett Hóhérokban és a Guelmino Sándor által rendezett Nem félünk a farkastól című produkcióban. Mindkettő figyelemre méltó, átgondolt alkotás, amely remek ziccereket tartogat a társulat színészei számára. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Az alkohol vagy bármely bódítószer mint munkaeszköz (és / vagy munkaártalom) nem újkeletű témája az irodalomnak; Szádeq Hedájat A vak bagoly című kisregényének tolltartófestőjétől az azt a Perzsiában idéző Hajnóczy Péterig számtalan példát sorolhatnánk. PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA.
Két egymást követő napon két nagyszabású, zenés-táncos bemutató zajlott két vidéki városban, egy rendező fősége alatt: Béres Attila csúcstámadása sikerrel járt. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Noha a pofán csapással, egyáltalán: bármiféle csapkodással óvatos vagyok, mégis ez a helyzet: Nagy Zsoltot pofán csapja Kohlhaas Mihály szerepe. És megmutat benne valamit, amit én még nem láttam: a félelmet. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Márpedig a színháznak muszáj politizálnia, ha másért nem, hát azért, mert a politika pont olyan, mint a színház: kulisszahasogató ripacsok és istenadta tehetségek váltják egymást a pulpituson, vagyis a világot jelentő deszkákon. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Kettészakadt ország fölött marakodó honatyák, honvédő kormánypártiak és idegenszívű ellenzékiek, mindeközben kenyeret és munkát követelő nép. Hol játszódik Alföldi Róbert új rendezése? Természetesen Franciaországban, 1794-ben. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A történelmi kontextusba ágyazott társadalomkritika, a görög tragédiákat idéző vérfertőzés és a „színház a színházban” következetesen végigvitt koncepciója ellenére a Képmutatók cselszövése a fegyelmezett alakítások és a mértéktartó rendezés miatt érdemel elismerést. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
„Négy olyan színésznő találkozik a színpadon, akik eddig még sosem játszottak együtt” – olvassuk az ajánlókban. Ez az állítás feltehetően igaz. De ennél több azon a színpadon sajnos nem történik. MOLNÁR ZSÓFI ÍRÁSA.
A nyári, zalaegervári bemutató után jórészt fanyalgó vagy elutasító beszámolók születtek a legújabb hazai Schimmelpfennig-premierről. Kecskeméten viszont egy flott, pergő, nem kicsit szemtelen produkciót élvezhettem. A hely szelleme? Az is. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.