Japán kultúrsokk inspirálta a Dollár Papa Gyermekei új előadását, amit let’s go japan with the kids címmel november 14-én mutatnak be a Trafó nagytermében. A darabot Kiss-Végh Emőkével közösen Ördög Tamás írta és rendezi, akivel nemcsak az utazásról, hanem társulatuk helyzetéről és a tanításról is beszélgettünk. HOLLÓSI ZSOLT ÍRÁSA.
Míg az egyes jelenetek közötti átállások során melegsárga fényben fürdik a színpad, addig az egyre megrázóbb tartalmú jeleneteket hidegfehér fény élesíti. És ugyanazok vannak jelen mindkét fényövezetben: az előbbiben két idős színész készülődik a soron következő színházi helyzetre, az utóbbiban két öregember éli házassága utolsó időszakát. Ugyanazok a személyek, két egymásba tükröződő létezéstérben. Ebben a kettős térben zajlik a Szerelem kétszemélyes rítusa. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Én megértem, hogy Blanche ennyire ki van akadva erre a bunkó polákra, Stanley-re. Azt meg pláne megértem, hogy a bunkó polák ki van akadva erre a mimózát színlelő Blanche-ra, akinek csak akkor van egy-két őszinte mondata, ha mattrészeg. És akkor sem mindig. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Egy rosszaságról címmel Kiss-Végh Emőke írta és rendezte a Dollár Papa Gyermekei Társulat legújabb produkcióját, amit telt házzal játszanak a Trafó Stúdióban. A 18 éven felülieknek szóló előadásban a sokoldalú táncos, előadóművész, tanár és újságíró, Lőrinc Katalin játssza az egyik szerepet. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
Mindenek előtt fontosnak tartom leszögezni: Ördög Tamásnak, Kiss-Végh Emőkének és az Örkény társulatának nagyon jól áll Ingmar Bergman. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Egy halott prostituált, több elfuserált élet, kínzó kérdések, titokzatosság nélküli titkok. Gyilkosság, amelynek ezer oka lehet anélkül, hogy egyetlen pontos oka volna. Kapcsolatok, konfliktusok, amelyek akár más gyilkossághoz is vezethetnének, amelynek elmaradása nem biztos, hogy a pontos ok hiányán múlik. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
A Picasso című előadásban Picasso, a művész háttérbe kerül. Picassót, az embert, a férjet, az élettársat, az apát, a nárcisztikust, a bántalmazót, a hipochondert, a puhulásnak indult testet látjuk. És Picasso ürügyén, az ő személyét csak felhasználva vet fel az előadás kérdéseket. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.
Párhuzamokat, megfeleltetéseket fel lehet fedezni, ha nagyon akarunk, de lényegét tekintve nem sok szűrődött át Virginia Woolf Orlandójából a Dollár Papa Gyermekei erotikus filmelőadásába. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA.
„Az esti meseműsor feladata, hogy az ember egész napi cselekvéssorát lezárja és előkészítse a lelket az éjszakai nyugalomra” – írja a Dollár Papa Gyermekei előzetese a Keletről, amit a Trafóban mutatnak be. Az előadásnak kevés köze van a klasszikus meséhez, és az sem biztos, hogy lesz annyira léleknyugtató. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Az etimológiai szótár szerint a tabu olyan dolog, amiről nem szabad nyilvánosan beszélni. Aki jegyet váltott a 30. THEALTER fesztivál első három napjának előadásaira, a társadalmi konvenciók tiltott témáinak publikus és meghökkentően őszinte feldolgozásaival szembesülhetett. MOHAI ALETTA BESZÁMOLÓJA.
Lady Chatterley az előadás elején bejön, gyertyákat gyújt. Másfél órával később eloltja őket. És bár közben megforgatta az egész világot, mégsem változott semmi. NAGY KLÁRA KRITIKÁJA.
A Dollár Papa Gyermekei legújabb előadását, a Lady Chatterley szeretőjét a Trafóban mutatta be. A főszereplővel, Kiss-Végh Emőkével beszélgettünk arról, hogyan készült ez a produkció. PROICS LILLA INTERJÚJA.
Három nővér ül a Cseresznyéskertben egy Sirállyal, amely nyomokban Ivanovot tartalmaz. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
A PLACCC Fesztivál 2015 szeptemberében három hétvégén keresztülgyűrűzve értelmezi át Budapest tereit. SZEMERÉDI FANNI ÍRÁSA.
Nóra elindul, az ajtónál megáll, hezitál, kinyitja az ablakot, de nem ugrik ki, csak kicsit kiszellőzteti a fejét. Menj már ki, az ég áldjon meg – mondanám neki, de az ember ne csináljon bábszínházat egy komoly előadásból. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.