Dekoratív, szecessziós gobelin, színekből és hangokból szőtt, precíz szépmíves munka a Nemzeti Színház Saloméja. Anyagbő és elegáns, s a maga pasztell mivoltában hibátlan. Rend van benne. Minőségi munkát végzett a vendégül hívott bolgár művészcsapat. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Kozma András
BUJASÁG LEÁNYA
ELHAGYATVA Ivan Viripajev: Részegek / Székesfehérvári Vörösmarty Színház
Attól még, hogy Viripajev Részegek című darabja meglehetősen lusta írói munka, adott a lehetőség, hogy kortárs alkotók komolyan foglalkozzanak vele, s a rendelkezésükre álló eszközökkel elmeséljék, ami eszükbe jut róla. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
MINDEN ÉS MINDENKI ISTEN Ivan Viripajev: Részegek / Budaörsi Latinovits Színház
A Budaörsi Latinovits Színház Részegek című előadásában csak homályos utalásokat kapunk, hogy a szereplők honnan jönnek, és merre tartanak, közös nevezőjük a részegség: az az állapot, amely időn, téren és törvényen kívül helyezi őket. A részegség állandósult létállapota metaforává válik. IVÁNYI-SZABÓ RITA KRITIKÁJA.
SZÁRAZ TÓNAK Csehov: Sirály / Kaposvári Csiky Gergely Színház
Van humora az előadásnak. Ha nem is különösebben originális, de egyszerű és hatékony. A drámai, illetve teátrális elemek talányosabbak. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
A (KÁLYHA)CSÖVEK APOTHEÓSZISZA Euripidész: Bakkhánsnők / Nemzeti Színház
Theodórosz Terzopulosz évtizedek óta keresi-kutatja a színház ősi rítusát, szeretné a színen megmutatni a Dionüszosz eksztatikus kultuszában gyökerező kiindulópontot, ahonnan a színházi műfajok és formák erednek. Ehhez kínálkozó anyagnak gondolja Euripidész Bakkhánsnőkjét, az egyetlen fennmaradt görög tragédiát, amelyben a színház istene, Dionüszosz szereplőként is fellép. KARSAI GYÖRGY ELEMZÉSE.
