A színen alkoholisták és öngyilkos-jelöltek. Nyoma sincs a romantizált Erdély-képnek. A fekete humor talán túlélni segít. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Olykor az igazság áttöréséhez éppen a plakatív tehetség, a furcsának, különösnek, marginálisnak a sémává emelése kell: a szabadságharchoz jól tüzelő, bejáratott poénokra van szükség. FORGÁCH ANDRÁS ELEMZÉSE.
A tizedik Spinoza Zsidó Fesztivál előtt Sándor Annával, a Spinoza Színház vezetőjével beszélgettünk. PROICS LILLA INTERJÚJA.
Lehet játszani a számokkal, lehet buherálni is őket, ha azt akarjuk látni, de főleg láttatni, hogy dől a nép a színházba – ettől még az marad a makacs igazság, hogy az irdatlan méretű szegedi szabadtéri színpadán csak a Mágnás Miska hozta a nézőket, és az sem könnyen. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Troilus alighanem Shakespeare egyetlen ifjú hősszerelmese, akinek szarvak kerülnek a fejére. Nincs katartikus halál, felemelő bosszú, de nincs kárörvendő nevetés sem. Csak a feje tetejére állított, modern nézőpontból újragondolt görög mítosz. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
A Bánk bán junior revelatív előadása után újabb klasszikus drámánk került a Nemzeti Színház színpadára. Alföldi Róbert rendezése tisztes, közérthető és a lényeget tekintve konzervatív interpretációnak tűnik. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Szerzői film A halálba táncoltatott leány – Hules Endre írta, játszta, rendezte és részben producerelte; a történet is alighanem saját életanyag. Pedig lehetne táncfilm is, és akkor mind jobban járnánk. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Tennessee Williams Orpheusza után Térey Nagy Jeremiása is alászáll a Gobbi Hilda Színpadon. Antal Csaba forgáselvű díszlete ezúttal a közönséggel köröz néha: a fantáziált közeljövő debreceni metróállomásait járjuk be. Ám Jeremiás helyett nem tehetjük meg a sorsösszegző utat. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
Tragédiától megvert házaspár, egy néma cseléd és expresszív, fekete-fehér képek – Pacskovszky József archaizáló filmje látszólag bergmani mélységeket céloz be. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
Állathangok, horkanások; a horizonton hatalmas Hold, mögötte sötét árny Minótaurosz, aki szarvával felhasogatja a hófehér fátylat. Durva aktusok, erotikamentes mezítelenség: Botho Strauß hideg univerzumának lakói rémülten hajkurásszák az elveszített érzéki édent. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Nincs átverés: Goda Krisztina szélhámosfilmjének nézői egy pillanatra sem érezhetik becsapva magukat. Miért hát a csalódott elégületlenség, ami e formás mozidarab láttán oly könnyen hatalmába kerít? LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Katherine Kressmann Taylor az amerikai Story magazin hasábjain 1938-ban megjelent, folytatásos levélregény-próféciájából színpadra írt tézisdrámája arról szól, hogyan mérgezi meg két ember barátságát a történelem. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.