Tudom, hogy tíznél is több dráma van már a Kovács ikrek – Dominik és Viktor – háta mögött. Láttam és/vagy olvastam is jónéhányat közülük, de a kedvencem mégis az egyetlen regény, a Lesz majd minden. A Koloniált a 6szín mutatta be. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Magyar alkotók vitték színre A kis herceget a lengyelországi Gnieznóban. Az előadás nagy erénye, hogy 12 éven felülieknek szánták. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
A sakkban minden döntés számít, de nem minden lépést nekünk kell megtennünk. A Budapest Bábszínház új ifjúsági előadásában Szofinak meg kell tanulnia, hogy a szülei tábláján már régóta zajlik a játszma, amit nem neki kell eldöntenie. Az ő feladata most, hogy a saját tábláján maradjon és ott lépjen. Mert lépni nemcsak lehet, de kell is. PAMLÉNYI LAURA KRITIKÁJA.
A kuflik ma már mindenhol ott vannak. Könyves polcokon, YouTube-on, játékokban, de még a játszótéren is. Lehetséges-e egy ekkora univerzumhoz valami újat és izgalmasat hozzátenni? Kell-e egyáltalán annak tudatában, hogy a kuflirajongók mindenképpen megnézik az előadást? A Budapest Bábszínház stílusosan oldja meg ezt a problémát. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Még csak október van, de a Budapest Bábszínház már a harmadik bemutatójára készül. A Mindenki legyen kufli! Dániel András népszerű Kufli-meséit adaptálja bábszínpadra. Az előadás rendezőjével, Ellinger Edinával beszélgettünk. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
A lenyűgöző, gótikus-indusztriál látványvilág és Hegymegi Máté rendezésének határozott víziója mellett is töredezett és helyenként következetlen az összkép, a cselekmény megmarad egy ódivatú ifjúsági fantasy történetvezetésénél és toposzainál, ez pedig egyszerre hat bosszantóan meghaladottnak és nyújt biztonságot az előadás horrorisztikus miliőjében. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA.
Nehéz átverni a tinédzsereket. Azt mondani, hogy értjük a problémáikat úgy, hogy közben nem látjuk a szorongásuk okait. A felnőttek számára megnyugtató lenne, hogy nem ők (mi), hanem az okostelefonok vagy az internet tehet mindenről. A Budapest Bábszínház Kísérleti Stúdiójának az előadása szerencsére nem fog megnyugtatni senkit ezzel kapcsolatban. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Mária és József szamárháton kénytelenek Betlehembe eljutni, de mivel sehol sem találnak szállást, a kis Jézusnak egy istállóban, bárányokkal körülvéve kell világra jönnie. A jól ismert történet a Budapest Bábszínház Az utolsó bárány című előadásában új szemszögből, a bárányok nézőpontjából meséli újra az eseményeket, egy alternatív történetet hozva létre. BÁLINT ZSÓFIA KRITIKÁJA.
A természettudomány a beavatottak misztériuma, az emberi élet sötét és bonyolult, a bábszínház pedig csupa erő; ez a Frankenstein hiányozna, ha nem lenne. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA.
Tasnádi István író és Tengely Gábor rendező szerencsére egyaránt kritikusan viszonyul a mítoszhoz, ezért aztán a Héraklész-küldetés fedőnév alatt minimum két történetet mesélnek el a Budapest Bábszínház nagyszabású produkciójában. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Salten, az ausztriai erdőkbe szerelmes vadász, ki magát mindig is a humánus puskások közé sorolta, egy tál dollárért adta el a Bambi jogait egy producernek, aki továbbadta azt az aranyat termelő Disney-birodalomnak. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Eke Angéla öt színházban játszik. Van, hogy főszerepet, van, hogy szinte láthatatlanul mozgat bábot, és van, amikor a szerelemprojektjével utazik világ körüli turnéra. Saját bevallása szerint még keresi magát, és mindenfelé szét akar nézni. PAPP TÍMEA INTERJÚJA.
Mindenki onnét jön, ahonnét tud, és mindenki ugyanoda tart. A múlt és a jövő elveszett, tudjuk ezt már Székely Csaba drámatrilógiájának első két darabjából, a Szkénében bemutatott harmadik darab, a Bányavíz csak megerősíti mindezt. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Schilling Árpád a kultúrkampfról ír, Bodrogi Gyula is utazott ekhós szekéren, a nemzetközi helyzet fokozódik, zajlik a poszt. Látunk azért előadásokat is, ezekről fogok írni. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.