Ezúttal nem a színészi pályáról, hanem a jövőbeni kulturális tervekről beszélgettünk. A Tisza párt kulturális koncepciójának felelőseként Nagy Ervin a legsúlyosabb és legsürgősebb teendőket vette sorra, mi meg hozzátettük a magunk szempontjait és információit.
Navégre! Nincsen kód és dekód, rejtett utalás, áttételes célozgatás. A Katona József Színház nagyszínpadán a játszók nem kacsintanak össze a közönséggel. Hanem elmondják és megmutatják, mi történik, ha a hatalom mocskos és jobbára tehetségtelen keze lenyúlja a színházat. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A Király úgy keresztezi a fikciót a valósággal, hogy Zámbó Jimmy ellentmondásokkal teli pályafutása még azok számára is izgalmas felemelkedés- és bukástörténetté válik, akiket amúgy hidegen hagy a magyar popszakma legendás alakja. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Dés László dalainak félreismerhetetlen saját hangja, hangulata, életköre és életkora, s éppen nem mellesleg: saját, meghitt közönsége van. Ezt mind érzékletesen megtapasztalhattuk a július 28-i margitszigeti koncerten. És talán még valami mást is. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Néha az volt az érzésem, hogy a Hamlet és a Lear király vadul kifordított és eltorzított párhuzamaiból, valamint a Bánk bán kontraszthatásából fakadó helyzetkomikumok és szóviccek viszik csupán előre az eseményeket. Ami természetesen nem baj. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
„…a dráma akkor fordul, mikor kis figura úgy dönt, sorsát megváltoztatja.” Pintér Béla új bemutatójának kulcsmondatát az előadás szórólapja is idézi, de az ördög persze most is a részletekben rejlik. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
„Ez különben énnálam, és nem tudom, másnál hogyan működik, elég megbízható érzés. Ha nem jut az eszembe reggel – és még csíkos pizsamás kiszerelésben – a tegnapi film, a tegnapi színpadi produkció, akkor talán baj van. Akkor az a művészeti esemény nem csinálta a legkisebb kavarodást sem énbennem.” SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Nézzétek meg A Platonovot a Kamrában, ha nem féltek a tükörtől. Mert meg fogjátok látni magatokat benne. Igen, te is. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Székely Kriszta vagányul gondolta újra az Odüsszeiát. Nem afféle gyorstalpaló zanzát készített belőle, hanem szuverén színpadi olvasatot. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Milyen filmet forgatna Petőfiről? Ki tudja vonni magát a politikai barikádharcokból? És hogyan lett majdnem Jessica Chastain férje? A Kincsem főszerepét játszó Nagy Ervinnel beszélgettünk. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA.
Hosszú orosz őszi estéken a vidékiek mindig lottót játszanak: „Unalmas játék, de ha megszokja az ember, hagyján”. Két fiatal kivételével Ascher Tamás elegáns rendezésének alakjai is megszokták; csak rakosgatják a számokat a táblákra. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Persze, hogy vállalás, persze, hogy brutális – de alapvetően mégiscsak egy színházi előadás ez, a Faust, Schilling Árpád rendezésében, a Katonában, két estén. Állít, kérdez és gondolkodtat – és alaposan megdolgoztatja azt a nézőt is, aki mindent bedob, hogy vele menjen. Kaland. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Soha ne nyomd fullba a ripacsot! Ez sajnos kimaradt Ben Stiller intelmei közül a Trópusi viharban, így nem csoda, hogy Johnny Depp Sparrow se tartja magát az alapszabályhoz. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
A Katona bemutatta Joël Pommerat A két Korea újraegyesítése című darabját, és ad hozzá egy térképet, amelyen Magyarország a két Korea közt helyezkedik el. Pécstől kicsit délnyugatra ott van mindjárt Szöul. Ennyit Koreáról, mindkettőről. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Tompos Kátya és Hrutka Róbert közös estje keresztülvezetett Európán, s közben érzékletessé tette, miért is más, ha egy színésznő énekelni kezd. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA.