Három nő áll a színpadon. Három generáció, három sors: a fájdalmakkal, elfojtásokkal teli örök női sors. Szembe tudnak-e nézni a titkaikkal, félelmeikkel, traumáikkal, képesek-e az újrakezdésre? Lehetséges-e, hogy egy nő egyszerre szabad és önazonos legyen, és mégis a család, a közösség része maradjon? A MáSzínház Köt-el-ék című előadása e kérdésekre keresi a válaszokat, és a nézőket is saját kérdéseik és válaszaik megfogalmazására indítja. IVÁNYI-SZABÓ RITA KRITIKÁJA.
Nagyabonyi Emese
„TANULJ MEG KELNI, MINT A NŐK”
A KEMÉNYKALAPOS GYILKOS William Shakespeare: Macbeth / Pinceszínház
Bajban lennék, ha meg kellene mondanom, Tóth András pinceszínházi Macbeth-rendezésének számomra mi a kulcsfogalma, kulcsmomentuma. Nem azért, mert nem találni ilyet az előadásban – éppen ellenkezőleg; akár hosszú listát is írhatnék a produkció olyan ötleteiről, felvetéseiről, formai elemeiről, amelyek egy eredeti interpretáció kulcsai lehetnének. Amivel éppúgy jellemezném a bemutató erényeit, mint problémáit. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
ÚJRA KELL KEZDENI? 33. THEALTER, 1-3. nap
A Régi Zsinagóga kertjébe lépve szemet szúrnak a bejárat fölé aggatott színes nyakkendők. Milyen ünnep készülődik itt? Megnyitó, búcsúztató, esetleg megemlékezés? A kérdésre nem kapunk választ Balog József performanszba hajló beszéde után sem, aminek a végén ő is felköt egy fekete nyakkendőt. Háta mögött a 33. THEALTER plakátja: egy kézpár, tele fehér körökkel. Vagy nézői szemekkel. Vagy nullákkal. BÁLINT ZSÓFIA BESZÁMOLÓJA.
TÉRBELI MELANKÓLIA Orlando
Csak egy penge éle választja el a melankóliát a boldogságtól – mantrázza bizonyos időközönként Orlando. Alakítanék a kijelentésen: csak egy penge éle választja el Orlandót Orlandótól. Mesei környezetbe ágyazott Doppelgänger-effektus, ahol az Orlandók, függetlenül a test nemi identitásaitól, csupán egymás reflexióiban és a nézői tekintetek keresztmetszetében képesek létezni. DARVAY BOTOND KRITIKÁJA.
EHUN AZ ARATÁS Tadeusz Słobodzianek: Ilja próféta / Tanyaszínház 2013
A betakarítás, a számadás motívuma úgy foglalja keretbe az előadást, akár a bőrszedő zsidótól vett festett ikon szentjének fejét a glória: a hétköznapok valóságából vezeti tekintetünket a túlvilág misztikumára. Mindez azonban szemfényvesztés, játék és mese. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
