A világhírű román rendező, Silviu Purcărete beszélt legújabb magyarországi bemutatója, az Olasz szalmakalap című Eugène Labiche-komédia kapcsán a színház értelméről, gyíkokról és az emberi csorda ösztöneiről. HORVÁTH PATRÍCIA INTERJÚJA.
Dekoratív, szecessziós gobelin, színekből és hangokból szőtt, precíz szépmíves munka a Nemzeti Színház Saloméja. Anyagbő és elegáns, s a maga pasztell mivoltában hibátlan. Rend van benne. Minőségi munkát végzett a vendégül hívott bolgár művészcsapat. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Hosszú sorban vonul, kígyózik, tolong a násznép, elhagyja a színt, hogy aztán újra és újra visszatérjen oda. Ott mindenki megáll, vár, vagy éppen berendezkedik, jól érzi magát – ám menni kell tovább, vonulnak egyre, miközben szól a zene. Mulatságos, de bizarr képek sorozata rajzolódik ki így – biztos vagyok abban, hogy a legtöbb néző emlékezetébe e képek égnek bele leginkább Silviu Purcărete Nemzeti Színházi rendezéséből. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Valerij Fokin szinte hazajár a Nemzeti Színházba, nem ez az első darabja, amit itt rendez. A munkamegosztás is a szokásos: fia, Kirill Fokin drámáját állította ismét színpadra Budapesten. Az apa a szentpétervári Alekszandrinszkij Színház művészeti vezetője, a fiú pedig ünnepelt író, drámaíró, vagyis úgyszólván családi vállalkozásban dolgoznak, fő profiljuk pedig a disztópia. DECZKI SAROLTA ÍRÁSA.
Vidnyánszky Attila saját #sohavégetnemérős projektje a Bánk bán színrevitele. A kör egyelőre bezárult: huszonegy évvel azután, hogy a Nemzeti Színház nagyszínpadán először megrendezte Katona József drámáját, az elkövető diadalmasan tér vissza a tett helyszínére. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Tizenkilencezerért az Átriumba, tízezerért a Vígbe, az Örkénybe, a Katonába és Pintér Béla-előadásra, kilencezerért Orlaira, ötezerért a Jurányiba, négyezerért a Miskolci Nemzeti Színházba. Mennyibe kerül ma Magyarországon színházba járni, és minek az árát fizeti meg a néző? ORBÁN KRISZTINA RIPORTJA.
Ezúttal nem közvetlenül a támogatásról, költségekről, nézőszámokról írunk, de közvetve azért ezekről is: a nagyszínpadon bemutatott előadások számát nézzük meg közelebbről. Célunk egyrészt olvasóink tájékoztatása, másrészt valami releváns reakció/válasz kicsalogatása a Nemzeti Színház illetékeseiből – de legalább egy újabb helyreigazítás… A SZERK.
Újabb helyreigazítási kérelmet küldött a Nemzeti Színház, és megint nem a lényegre reagáltak. Viszont ez az adatuk sem stimmel, sőt: a valós szám kevesebb, mint amennyit eredetileg írtunk. A SZERK.
12347 – ennyivel több nézője volt a színház állítása szerint tavaly a Nemzetinek annál, amennyit cikkünkben írtunk: 12347. A SZERK.
27.140 forint: ennyi minisztériumi támogatás jutott a Nemzeti Színház minden egyes nézőjére. A 2,9 milliárddal támogatott repertoár 129 milliós jegybevételt hozott – a Nemzeti Színház 2023-as beszámolója szerint a közönsége harmada nem fizet a megtekintett előadásért. ORBÁN KRISZTINA ELEMZÉSE.
Egy jól ismert szöveg színházi adaptációjának a ráismerés örömén túl arra is lehetőséget kellene adnia, hogy friss szemmel, új, aktuális nézőpontból tekinthessünk az adott műre. A Vörösmarty Színház előadása ugyan tesz erre kísérletet, de a látványos díszlet és jelmezek ellenére is csupán a kötelező tananyag felmondásáig jut. IVÁNYI-SZABÓ RITA KRITIKÁJA.
A két színész – Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó – súlyos állapotban, hosszú és bonyolult műtétek után fekszik a kórházban. Hogy lépnek-e színpadra valaha, kérdés. És eközben a Nemzeti Színház igazgatója és a kultúráért is felelős miniszter hitvány komédiát csinál az esetből. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Nincs is annál szívszorítóbb, mint amikor a néző látja, hogy a fiatal, még tapasztalatlan, netán rendezőileg sem eléggé segített, támogatott és kontrollált színésztanonc mennyire védtelen és kiszolgáltatott a színpadon. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
A Nemzeti Színház nagyszínpadán jelenleg futó tizenöt előadásból tízet a direktor, Vidnyánszky Attila rendezett. Négyet három külföldi rendező. És van egy mesemondó est is. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
A Tündöklő Jeromos nem tartozik Tamási Áron legerősebb írásai közé. Ha valaki ma szeretné érvényesen színpadra vinni, annak komolyan át kell gondolnia a darab dramaturgiai és ideológiai kérdéseit. Márkó Eszter rendező ezzel szemben talán túlságosan is hű akar maradni Tamási darabjához. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.