A Steve, a Netflix új premierje egyetlen nap története egy problémás tinédzsereknek fenntartott bentlakásos iskolában – de inkább drum and bassre zakatoló, megállás nélküli káoszmenedzsment. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A Wednesday hullámzó színvonalú második szezonja bővelkedik hibákban, de a modern Frankensteinről szóló történetszála egészen kiemelkedő. FÁTRAI KATA KRITIKÁJA.
Lena Dunham új sorozata, a Túl sok minden egyediségével együtt sem képes megütni azt a bizonyos nagyon magasra tett lécet, de fél szemmel nézve, helyenként akár még szórakoztató is lehet. SUGÁR BERTALAN KRITIKÁJA.
A Netflix sikersorozata mindössze hetek leforgása alatt komoly lobbimunícióvá és iskolai tananyaggá vált, nem beszélve arról, mennyire felrázta a közbeszédet – azonban nemcsak a sorozaton alapuló intézkedések hatása kérdéses, hanem a levont következtetések helyessége is. BECSÁGH DÁNIEL CIKKE.
A szebb napokat látott dél-koreai Netflix-sorozat, a Squid Game színvonalzuhanása a harmadik évadával elérkezett a nullponthoz. Hwang Don-hyuk főhősével ellentétben a pénzt választotta, alkotását pedig feláldozta az üres semmitmondás oltárán. VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.
Gabriel García Márquez magnum opusa sokáig a megfilmesíthetetlennek gondolt regények közé tartozott, a Netflix mégis megpróbálkozott a lehetetlennel. Persze pont Macondóban nem olyan ritkák a csodák. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
Bálterem, finom selyem, kézcsók és hosszú udvarlás – mi olyan ellenállhatatlan a kosztümös filmekben és miért futottak fel (újra) az utóbbi néhány évben? Hogyan elégíti ki a nők, leginkább a Z generáció igényeit Jane Austen? Hogy jön ehhez az egészhez a trad wife (tradicionális feleség) trend és a Covid? És legfőképp: minek kell ártatlan fodorba és csipkébe oltani a szoftpornót? TÓTH-GYÓLLAI ORSOLYA ÍRÁSA.
A BBC belevaló, utánozhatatlan sci-fijét alkotója egy-két évadnyi Netflix-diadalmenet után egy hullámzó színvonalú, de a határokat minduntalan feszegető vállalkozássá tette, a hetedik évad azonban nem több önkannibalizáló tucatkontentnél. BECSÁGH DÁNIEL KRITIKÁJA.
Az egysnittesként megvalósított kamaszgyilkosság-krimit jól csengő formai bravúrja néha éppen annyira gáncsolja, mint amennyire segíti. A Kamaszok elsősorban akkor jön csúcsformába, amikor a bűnügy helyett karaktereit helyezi előtérbe. BECSÁGH DÁNIEL KRITIKÁJA.
A Netflix legújabb miniszériája, a Nulladik nap hiába vonultat fel nagy sztárokat, leginkább úgy fest, mint egy elkésett Jack Bauer-kaland vagy egy Homeland-ráadásévad. BECSÁGH DÁNIEL KRITIKÁJA.
A visszatérő forgatókönyvírója Peter Berggel közösen hozta el az elmúlt évek egyik legkönyörtelenebb westernjét – azonban amennyire lenyűgöző eleinte A vadnyugat születése egyhangú túlvezéreltsége, annyira fárasztóvá válik a hat epizód végére. BECSÁGH DÁNIEL KRITIKÁJA.
Az ausztrál szélhámosnő történetét feldolgozó Almaecet (Apple Cider Vinegar) ügyesen összerakott kis sorozat, de a főszerepben brillírozó Kaitlyn Dever fenomenális alakítása nélkül fabatkát sem érne. SUGÁR BERTALAN KRITIKÁJA.
A Netflix legújabb üdvöskéje, a Bármit, csak ezt ne legnagyobb baja egyben a legnagyobb bája: hogy az a fajta régi vágású, ártatlan romantikus komédia, amely egy-két évtizede teljesen kihalt. Felvetődik a kérdés, vajon ez nem véletlenül alakult-e így. BECSÁGH DÁNIEL KRITIKÁJA.
A Netflix dél-koreai sorozatának, a Squid Game-nek a második évadában a magyar címfordítás még mindig szó szerint értendő: a játékból való kiesés egyúttal kivégzéssel jár. Ezúttal azonban nagyobb hangsúlyt kap egy lehetséges harmadik választás. VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.
Az ember vagy túlél a dzsungelben, vagy szimplán létezik az állatkertben. Eddie apja örökségének köszönhetően Maugliként csöppen az erőszakkal, droggal, alkohollal, vérrel és verejtékkel átitatott abszurd alvilágba, ám az esőerdő agresszívan szorító karjaiból csak úgy találja a kiutat, hogy közben egyre mélyebbre süpped a bűn mocsarában. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.