Október 1-jén valószínűleg az évad egyik legjobb, ha nem a legjobb koncertjét hallottuk a zene világnapja alkalmából az Óbudai Társaskör meghitt környezetében. BÓKA GÁBOR KRITIKÁJA.
Titkos összejövetelre, a fedősztori szerint a velencei karneválon játszódó „opera” előadására invitálták az összeesküvőket az Óbudai Társaskörbe. Beépített ügynökünk azonban átlátott a szitán… BÓKA GÁBOR TMB. JELENTÉSE.
A vakáció előtt kellemes hangulatú nyáresti hangversenyt adott a Liszt Ferenc Kamarazenekar az Óbudai Társaskör meghitt belső udvarán, évszázados fák alatt. A Várdai István művészeti vezetésével és Tfirst Péter koncertmesteri irányításával működő együttes Horti Lillát látta vendégül ezen az estén, a műsoridő mintegy felében az énekesnő kísérőzenekarául szegődve. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
A zenehallgatás közben átélt élmények, egy hangverseny tapasztalatai sokféle asszociációt kelthetnek a közönségben, s ennek megfelelően az élet különféle területeiről számtalan hasonlat kínálkozhat a hallottak értékelésekor. Miért éppen az épületekkel kapcsolatos fogalmak lennének kivételek? CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Színházban olykor megesik, hogy buzgó nézők elnevetnek előlünk egy előadást. Birtokló vágyú honfitársaink pedig időnként megpróbálják elénekelni egymás elöl a Himnuszt. Ami persze, szerencsére, nem sikerül – hisz nem addig van az! GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Bartók Béla születésnapján mutatta be új lemezét a Sárik Péter Trió, amelyen az eddigi hagyományaik mentén folytatják a Bartók életműve és a szélesebb közönség közt feszülő távolság felszámolását. Ugyanezt csinálják a jazzel is, azt pedig a koncert is megmutatta, mennyire könnyen áthidalhatók ezek az elsőre beláthatatlannak tűnő távolságok. RÁTOSI MILÁN KRITIKÁJA.
Egressy Zoltán igazi profi színpadi szerző, tudja a mesterséget, de neki sem jön mindig ki a lépés. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Kell a minőségi bulvár, elvégre néhanapján, kiváltképp nyáron, leginkább csak szórakozni akar a néző a pénzéért. A hangsúly persze a minőségi jelzőn van. Az osztrák író sok nyelvre lefordított, nem túl technikás lektűrjét valamelyest megemelik a színészi alakformálások. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
„Félbemaradt mesék” – ez volt az Óbudai Társaskörben május 16-án rendezett, a Kósa György-sorozathoz hasonlóan hagyománnyá váló Pertis Jenő-emlékest mottója. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Birta Gábor alkalmasint nem bízott eléggé Händel zenéjében – ezért szükségét látta annak, hogy az elhangzó áriákat magyarázatokkal lássa el. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
Válogass az elmúlt húsz év választási szórólapjai és plakátjai közül, szembesítsd mindezzel az „utca emberét”, majd a végeredményt állítsd ki! A recept egyszerűnek tűnhet, mégis könnyű elrontani. Szerencsére nem ez történt. DÉKEI KRISZTA ÍRÁSA.
Figyelmeztetés! A cikk illusztrációi nem felelnek meg a valóságnak, a képek ennek ellenére hűek és a legkevésbé sem sértőek! IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Ha arra gondolunk, hogy a magyarországi emlékezetkultúra, a történelmi események különböző nézőpontú megvitatása mennyire gyerekcipőben jár, akkor állíthatjuk, hogy a mostanában egyre-másra nyíló „emlékezet-tárlatoknak” igen fontos szerepe van. DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA.
Tudom, hogy nem volt korszerű, tudom, hogy nem fért bele a műsorstruktúrába, de egy kicsit hiányzik a Ki nyer ma? – még ha nem is hallgattam minden nap, és tudtam azt is, a műsort életben tartó romantikus repertoár fölött eljárt az idő. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
Az azonos című, tavasszal sikert arató összeállítás után, az Óbudai Társaskör ismét megszellőztette a lassan már százegy esztendős folyóirat és a zeneirodalom viszonyát. Más szerkesztőkkel, más fellépőkkel, de nem kevésbé érdekfeszítő módon. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.