Kemény Lili az Örkény Színház felkérésére írt színdarabot az elmúlt huszonöt évünkről, de ez lehetne akár harmincöt is, valamint a jelenetek amolyan cseppben a tenger-féle sűrítményként működnek. Legalábbis a szándék szerint, gondolom. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A produkciónak ez a két aduja van: Kiss Mari és Epres Attila. Nincsenek könnyű helyzetben. Egyrészt maga az anyag nem különösebben gazdag és árnyalt. Másrészt a rendezői koncepció meglehetősen szűk mezsgyére szorította őket. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
A digitális eszközök és virtuális valóságok korában reneszánszát kezdi élni az az elvonuláskultusz, ami a történelem során időről időre megjelenik, hogy a hétköznapi monotonitással szemben nyugalmas alternatívát kínáljon. Tarnóczi Jakab legújabb szerzői-rendezői produkciója, a Katona József Színházban bemutatott Radical Relax egy ilyen elvonulástörténet pillanatait mutatja be. SZABÓ RÉKA DOROTTYA KRITIKÁJA.
Azon gondolkodom – immár hetek óta, amióta egyre csak készülök megírni ezt a kritikát, de már a klaviatúra láttán is találok valami más, halaszthatatlan csinálnivalót –, hogy miért unatkoztam én ezen az előadáson. A Hedda Gableren, a Katonában. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Ha én ezt tudom, sokkal előbb leírom, hogy ilyen Magyarországon úgysem fog soha történni, avagy minden kívánságom így váljon valóra. Vagyis majdnem így. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
„Na, most kell nagyon vigyázni”, ez jutott eszembe, amikor még el sem kezdődött a Kurázsi és gyerekei című előadás a Radnóti Tesla Laborban. A Narratíva nevű új független csapat első premierjére olyan közönség gyűlt össze, mintha az egész városban elmaradt volna minden előadás. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Nézzétek meg A Platonovot a Kamrában, ha nem féltek a tükörtől. Mert meg fogjátok látni magatokat benne. Igen, te is. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.