A Fővárosi Közgyűlés június 30-án egyöntetű szavazattal döntött Kováts Adél pályázatáról, aki további öt éven keresztül vezetheti a Radnóti Miklós Színházat, amelynek 32 éve tagja, 2016 februárjától pedig igazgatója is.
Könnyű elképzelni a keletkezéstörténetet. Arra gondolhatott a Radnóti Színház vezetése, hogy van egy kiváló, különleges alkatú, nagy drámai erejű, egyben komikus vénájú, ideálnaiva karakterszínésznőjük, Sodró Eliza. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Kafkai, szoktuk mondani, amikor a bürokrácia útvesztőjében bolyongunk, vagy amikor hihetetlen, abszurd eseményekbe botlunk, és akkor is, amikor mások vagy a magunk szorongásaira biggyesztünk jelzőt. De kicsit túl sokszor és túl sok mindenre mondjuk, tán Kafka is sokallná. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Szinte minden este játszik valahol: anyaszínházában, a Radnótiban, vagy a Rózsavölgyiben. Teherbíró figura, aki a színjátszáson kívül is ért még egy-két dologhoz: konyhabútort csinál, lekvárt főz. Ránézésre vidám, harmonikus, jó humorú, szavakész ember. Mi pedig ránéztünk: Schneider Zoltánnal, a Radnóti színészével Csáki Judit beszélget.
Bolondok tánca a darab címe, s valóban, bolond itt mindenki. Bolond időkben játszódik, amikor muszáj megbolondulni mindenkinek. DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA.
Az ember egy ponton ráébredhet, hogy gyerekkori sérelmei és a szülői minták mennyire meghatározzák a jelenét és jövőjét. A pelikán szereplőinek ez a pont a történetben következik be. A kérdés már csak az, mihez kezdenek ezzel a felismeréssel. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Szikszai Rémusz megrázó, emlékezetes, valószínűleg még hosszú időn át bennünk élő rendezést hozott létre a Radnóti Színházban. Az Oidipusz főhőse Robert Icke átiratában nem mitológiai alak, hanem korunk politikusa, aki a múlt titkait kutatja népszerűsége megerősítése céljából. PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA.
Birtokolhatunk-e valamit, aminek jogos tulajdonlása magunkban is kétségeket kelt? És szét tud-e esni valami, ami úgy jött létre, hogy előtte valami már szétesett, épp úgy, ahogy az ő előtte való is darabjaira hullott? S mi ez a kusza és hullámzó gubanc, amit családi életnek, esetleg nemzetnek hívunk? GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
A Radnóti Színházban bemutatott 3tél című darab szerzője, Tena Štivičić Londonban élő horvát drámaíró. A mű egy zágrábi villában játszódik, amelynek egyik lakásában négy nemzedék asszonyainak-lányainak életét követhetjük három kimerevített idősíkban: 1945-ben, 1990-ben és 2011-ben. Az előadást Alföldi Róbert rendezte, a szerzővel pedig a január 27-i előadás után találkozhat a közönség. Vele beszélgettünk. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
„… azt mégsem lenne szabad írnod, hogy a négereket nem kell számításba venni, mármint, hogy meg tudnak-e majd élni, vagy sem. Utóvégre a négerek is emberek” – reagál a Tanár egyik diákja, N. dolgozatára Ödön von Horváth 1937-ben megjelent, a náci Németországban játszódó regényében, az Istentelen ifjúságban. A négerek emberségéről szóló, botrányt kavaró megjegyzés erős pillanata, egyben egyik első látványos konfliktusa a nálunk Kerényi Grácia fordításában megjelent, a magyar közönséget hosszú időn át elkerülő műnek. PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA.
Elöljáróban talán csak annyit: szégyellje magát hetediziglen mindenki, aki oka/felelőse/kerékkötője annak, hogy Hajdu Szabolcs nem rendez filmet Magyarországon. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A látványos képek, a kimondott dialógusok s a szereplők cselekvései paralel módon mesélik el, mi történik a külvilágban, s mi megy végbe hőseink pszichéjében és privát történetében. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Bartis Attila A vége című nagyregényéből a Radnóti Színház számára Mikó Csaba írt darabot, melynek bemutatóját Nagy Péter István rendezésében, ígéretes szereposztással március 5-én tartják. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
Igazán hangulatos a Kályha Kati című előadás első felvonása. Kocsma, kályha, kedves kocsmáros, szórakoztató buffo-páros (nem énekelnek ugyan), jövés-menés, tablóféleség. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Van az úgy, hogy egy történet a belőle készült filmadaptáció miatt világhírűvé válik. Olyan is van, hogy egy színház ugyanezt a történetet műsorra tűzi. De mi történik akkor, amikor egyik megtagadja a másikat? Megtörténhet-e ez egyáltalán? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.