A produkciónak ez a két aduja van: Kiss Mari és Epres Attila. Nincsenek könnyű helyzetben. Egyrészt maga az anyag nem különösebben gazdag és árnyalt. Másrészt a rendezői koncepció meglehetősen szűk mezsgyére szorította őket. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Nem, nem lett dráma. Novella ez inkább, nagynovella vagy kisregény az élet kényszerű továbbadásáról s az asszonyi agyonverhetetlenségről, mely érték ugyan, bár errefelé az is fájdalmasan hiábavaló. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Ötven vers, a kerek évforduló „ünnepe”, mely egyfajta keresztmetszete költészetének, jelzi a honnan hova tartást is. A közelmúltban megjelent Párducpompa az elmúlt évek prózájának esszenciája. És itt a Pokémon go, Tóth Krisztina első színdarabja. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Fehér ingben, vörös nyakkendősen vártunk sorunkra a júniusi hőségben. S figyeltük őt. Föltűnt ugyanis egy copfos lány Békés megye versmondói között. Róla mondták, hogy hű!… Lestük tehát. Akkor, a kicsikhez soroltan, nem hallhattam. De láttam. GABNAI KATALIN ÍRÁSA.
Úgy zajlik a konfliktus, hogy az erőviszonyok már nem a régiek, elbizonytalanodtak a státuszok: lényegében ki a gyerek és ki a gondviselő. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
A Színházak Éjszakájának végén, amikor az eső már elfogyott, a hold meg túltelt, a Jurányi teraszán hallottam a hírt, hogy Kulka János újra színpadon volt. PROICS LILLA ÍRÁSA.
A megmondóemberek ideje lejárt, vissza kell térni a szakmai vitákhoz; megoldást javasolni a döntéshozóknak, megtartani – és a trükközések ellen bebiztosítani – a TAO-t. Legyen nagyobb átjárás a függetlenek és a kőszínházak között, legyen dramaturg minden produkcióban, tanuljunk meg pályázatot írni – és még sok egyébről is beszélgettünk. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
Időkapszulába kerül az, aki belép a Rózsavölgyi Szalonba – és a helyzet visszavonhatatlanná válik a patinás könyv- és zeneműbolt első emeletén, ahol fél órával kezdés előtt is már csak a hátsó asztaloknál jut hely. SEBESTYÉN RITA KRITIKÁJA.
A kétszereplős darabok sikerének záloga a két szereplő, vagyis a két színész. Szükséges feltétel, de nem elégséges: egy-két dolognak még össze kell jönni. A Rózsavölgyi Szalon legutóbbi bemutatójában – A pasi a szomszéd sír mellől – összejött. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Kéznyújtásnyira tőlünk a pszichoanalízis ikonja s vitapartnere. És ott ülünk Freud díványán, foteljében. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
A szaxofon tehet mindenről. Érces, dévaj hangjai beúsznak az elektronikus zongora futamai alá; finom dzsesszfíling, csipetnyi melankólia, meg némi erotika, megbizsergetik a szívet, a lelket, a gyomrot, s egyéb testrészeket. Mire föleszmélsz, már levettek a lábadról. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
A régóta állami pénzen működő bulvár gigaszínházakat hamar túlszárnyalta Orlai Tibor a szakma kiválóságaival együttműködve. A Rózsavölgyi Szalon Zimányi Zsófia vezetésével hasonló elképzelések szerint működik: a Réthly Attila rendezte kortárs francia színjátékban jó volt nézni Sipos Verát és Szervét Tibort. PROICS LILLA KRITIKÁJA.
A színmű eredeti hosszú címét – Beszélgetés a Stein-házban a távollevő von Goethe úrról – a szokásos Lotte helyett egyetlen betűre rövidítették. A lényeg ugyanaz maradt. De mi is a nyolcvanöt perces önvallomás lényege? TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Egy sokat tapasztalt, bölcs asszony mesél a legkegyetlenebb női megaláztatásokról, a kiszolgáltatottság pokoli bugyrairól. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.