Van-e köztünk olyan ember, aki életét áldozná a szeretetért? Sorin Militaru rendezése igenlő választ ad a kérdésre, de biztosít minket arról is, hogy velük együtt tűnik el a világból a jó. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Egy mentálisan sérült fiú beszél, majdnem másfél órán át Székely Csaba Ceauşescu-kort megidéző monodrámájában. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Tagadhatjuk, de attól még legtöbbünk be van zárva saját szűkös vagy tágas(nak gondolt) cellájába. Előítéletek és elvárások, vélt és valós sérelmek, tegnapi és mai traumák zátonyai között kormányozzuk életünk hajóját. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
Schilling Árpád a kultúrkampfról ír, Bodrogi Gyula is utazott ekhós szekéren, a nemzetközi helyzet fokozódik, zajlik a poszt. Látunk azért előadásokat is, ezekről fogok írni. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Sűrű drámaiságú, stilizált miliő, üzembiztos poénok, masszív alakítások: Székely Csaba trilógiájának második része tragédiába forduló gyilkos szatíra. A vizsgálódás centrumában ezúttal a korrupció áll. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Jó és rossz színház között jobbára annyi a különbség, hogy a szóban forgó intézmény hogy tekint közönségére: gondolkodó vitapartnerként vagy üresfejű birkaként. A marosvásárhelyi színház jó. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A színen alkoholisták és öngyilkos-jelöltek. Nyoma sincs a romantizált Erdély-képnek. A fekete humor talán túlélni segít. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Rengeteget isznak. Döntik magukba a pálinkát nyakló nélkül. Szélütötten ténferegnek. Nem kedélyes bohémek: haláltáncukat járják. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Amikor Ezerarcú Fregoli üdvözöl bennünket, még nem gyanakszunk. Aztán lemegy egy szám, kettő, három, s a közönség tagjai mind dermedtebben néznek egymásra; mintha nem egészen hinnénk, hogy azt látjuk, amit látunk… URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.